Vacskamati, Berzsián és Dideki, a Négyszögletű Kerek Erdő lakói a lázári mesevilág csodálatos figurái, akik nélkül nem lehet teljes a gyermekkor. Lázár édes, szeretni való univerzumot teremtett meg, miközben a sötétséget, a nehézségeket és a szív fájdalmait sem hazudta el kis olvasói elől. Ismerve ezeket a történeteket mégis nehéz elképzelni, hogy Lázár Ervin mennyire meseietlen is tudott lenni.
Korai novelláiban, amelyekben az embereknek a kitaszítottság, a magány, a bizonytalanság és az otthontalanság érzésével kell megküzdeniük, az Alsórácegerespusztáról a nagyvárosba kerülő író nem csupán saját élethelyzetére reflektált, de súlyos rendszerkritikát is megfogalmazott. Lázár Ervin elbeszélőművészetének legkorábbi darabjait, 1957 és 1968 között megszületett írásait Komáromi Gabriella szerkesztő, az író monográfusa szerkesztette kötetbe, amely nemrég jelent meg a Helikon Kiadó gondozásában Játék álarcban címmel.
Jórészt szociografikus színezetű leírásaiban a puszta és nagyvárosi lét kibékíthetetlen ellentétben áll egymással, különböző világnézetek feszülnek össze, a kilátástalanság és a magány azonban ugyanolyan súllyal nehezedik mindenhol az emberre. Társadalmi drámáiban Lázár tragikus emberi sorsokat mutat be, olyan antihősöket, akik az elvesztett múlt és a meg nem talált jövő között őrlődnek magányosan.
Kiemelkedik mind közül, Lázár modern kori prófétájaként is értelmezhető Illés Ézsaiás mozaikszerű történetfüzére, amely nyomon követi a pusztát maga mögött hagyó, naiv létvágyakkal teli férfi próbálkozásait, rögös útját ebben a zűrzavaros világban. Lázár érzékenyen ábrázolja mindennapi harcait az elnyomó rendszerrel és a magánnyal szemben, fájdalmas felismeréseit, amelyek apátiába taszítják a szebb világért küzdő Ézsaiást. A férfi képtelen megbirkózni a városi léttel, annak felszínességével, arctalanságával, legnagyobb tragédiája, hogy a múltban gyökerező értékrendje és ítélőképessége is áldozatul esik értelmetlen harcának. Lassan látja csak be, hogy a városi ember menthetetlenül elvesztett.
És Lázár tud olyan groteszk is lenni, mint Örkény: „Szeretett államunk rejtjeles adalékainak őrzendő titka a múlt hónapban, valamint az azelőtt és ezután legyártott és legyártandó kerékszögek száma. Az ellenségnek ilyen adatokat nem adhatunk ki. Az ellenség éber – és mi is, satöbbi” – írja Az államtitok című novellájában, és sajnos ma is ugyanolyan aktuális, mint 1960-ban, amikor íródott. Drámai hangvételű szövegek ezek, a szerző küzd a háború okozta traumák feldolgozásával, szembesít a világégés utáni világ súlyos morális problémáival, a rendszer kegyetlenségével, ahogy az egyén és hatalom viszonyát is boncolgatja. A Játék álarcban kötet megmutatja, hogy ezek a korai írások ugyanolyan szerves részei Lázár Ervin életművének és univerzumának, mint bármelyik meséje.
Lázár Ervin: Játék álarcban, Helikon Kiadó, 2019. 4999 Ft
