Barion Pixel
HIRDETÉS - AIP
HIRDETÉS - AIP

„A bojkott lehetőséget ad egy értelmes párbeszédre” – noÁr-interjú

Szerző: | 2019. augusztus 07., 16:47 | Kultúra, Teljes interjúk

Molnár Áron, noÁr (Fotó: Balsay Dorina/Magyar Hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Nem maradt reakció nélkül, hogy az idei soproni VOLT Fesztiválon napközben, a nagyszínpad kivetítőjén azt az ominózus, a ’89-es rendszerváltás harmincadik évfordulójára készült „reklámfilmet” is vetítették, amelyen olybá tűnik, mintha a szovjet csapatok kizárólag Orbán Viktornak a Nagy Imre és mátírtársai újratemetésén elmondott beszédének hatására vonultak volna ki Magyarországról. A videó miatt a noÁr néven rappelő Molnár Áron színész lemondta részvételét egy panelbeszélgetésen. Az ügy érdekes vitát generált, és a következő héten a Balaton Soundon végül elálltak a levetítésétől a szervezők. Erről, illetve a fesztiválok, a zene, a művészek és a politika kapcsolatáról beszélgettünk, és arról is, ha nincs helye a propagandának a fesztiválokon, akkor egy előadó milyen alapon fogalmaz(hat) meg kritikát, mondjuk, a kormánnyal szemben.

HIRDETÉS - AIP

– A VOLT egyik főszervezője, a Sziget Kulturális Menedzser Iroda Zrt. egyik igazgatósági tagja, Lobenwein Norbert egy azóta törölt Facebook-bejegyzésében megmosolyogtatónak tartotta, hogy a lemondta a fesztiválra szervezett beszélgetését az ominózus ’89-es „Orbán-videó” miatt, hozzátéve: nem hiányzott senkinek, szóba sem került, sőt ő még csak nem is ismeri. Hogyan érintette ez a reakció, már csak azért is, hiszen a dalai YouTube-on százezres megtekintéssel futnak, ami ebben a galaxisban már nem is olyan rossz.
– Azóta már beszéltünk. Azért hiszek az ilyesfajta kiállásokban, mert ez elindíthat egyfajta kommunikációt. Ha csak szimplán kimegyek a VOLT Fesztiválra, és ott találkozom ezzel a politikai propagandával, akkor csak néhány száz embernek tudnék ott helyben reflektálni. Ha ráadásul még maradok, mondjuk, Black Eyed Peas-re bulizni, akkor a saját értékrendemet köpöm ezzel szembe. Viszont azzal, hogy ez a bojkott részemről megtörtént, elkezdődött egy olyan kommunikációs folyamat, amelyben teljesen emberi hangon meg tudjuk beszélni, kinek mi az értékrendje, és kinek mi fér bele.

– Hogyan és miként döntött arról, hogy nem vállalja a soproni szereplését?
– Nagyon vártam ezt a beszélgetést, a civil katalizátorok témáját, amit elképesztően fontosnak tartok, ahogy utána a nagy kedvencemet, a társadalomkritikai vonatkozású dalokban is erős Black Eyed Peas-t is szerettem volna meghallgatni. A feleségem azonban felhívta a figyelmem a videóról szóló cikkre, éjjel volt, 23 óra után, megpróbáltam mindennek utána járni, de a felvétel önmagáért beszélt. Egyrészt hihetetlen szomorúság öntött el, másrészt ez egy azonnali reakció volt részemről, de úgy vélem, ma így lehet érvényesen reflektálni bármire is.

– Mi is a probléma ezzel a videóval? Akad, aki szerint semmi.
– Ne kerülgessük a forró kását. A korai orosz-szovjet filmes, Eisenstein óta lehet tudni, a filmalkotásban 1+1=3. Azaz, van egy képed, ami mellé raksz egy másikat, utána egy harmadik gondolatra asszociál a néző. Ha tehát adott egy bevágás, amin a jelenlegi miniszterelnök arról beszél 1989-ben, hogy távozzanak a szovjet tankok, majd pedig kivonuló harckocsikat mutatnak, miközben tudjuk, hogy nem ennek a beszédnek a hatására indult el a folyamat, ez az én értékrendembe nem fér bele. Azért nem szabad ebbe nem beleállni, mert a szíveddel érezned kell, mi a helyén való és mi nem. Én úgy érzem, ez nem az.

– Bojkottot hirdetett volna egy ehhez hasonló, nem fideszes „reklámfilm” esetében is?
– Félre értés ne essék, ha egy baloldali szereplő felszólalása ’89-ből, vagy bárhonnan belekerülne egy hasonló narratívájú videóba, ugyanígy felháborodnék. Ez nem arról szól, hogy jobb- vagy baloldal. Hanem arról, hogy egy elvileg politika- és mindenféle propagandisztikus hatástól mentes, semleges fesztiválon hol a határ? Például a környezettudatos, újrahasználható poharak mellett belefér-e egy atomerőmű népszerűsítése? A kérdés, ki húzza meg a határt. Ha nem mi, akkor az már nem a mi fesztiválunk.

Volt egyszer egy fesztivál | Magyar Hang

– Miként reagáltak a fellépők a felhívására?
– Akadt, aki nem is feltétlenül miattam, de jelezte, propagandamentes fesztiválokat szeretne. Megint mások nyíltan ugyan nem vállalták, de privátban nekem jelezték, egyet értenek velem. A közös fellépés nem varázsütésre zajlik, de látjuk, az MTA, vagy a kulturális tao megszüntetése, vagy az ismétlések jogdíjának ügyében, ha tényleg komoly a helyzet, a szakma, legyenek akadémikusok, színészek, vagy zenészek, de megtalálják egymást, képesek összefogni, és jelezni, ennyi és ne tovább.

– Örök kérdés, mennyire politizáljon a zene, a művésztársadalom?
– Amellett, hogy a politikusok miatt elértéktelenedett a jelentése, Magyarországon már magától a politika szótól is félnek az emberek, így a színészek és a zenészek is. Holott ez a közügyekkel való foglalkozást is takarja, ami kardinális dolog, evidencia kell, hogy legyen. Tudom azonban, hogy ez nehéz. Viszont én épp azon vagyok, hogy kialakítsunk egy olyan formanyelvet, amivel lehet reflektálni a közéleti ügyekre. Edzeni kell magunkat, hogy meg tudjuk fogalmazni a véleményünket olyan kardinális kérdésekben, mint a kilakoltatás, a hajléktalanság, az egészségügy, a környezetvédelem, az otthonápolás, a sajtószabadság vagy épp az oktatás. Ezekről egyelőre legfeljebb elszigetelten beszél egy-egy ember a művésztársadalomban. Az egyéneket ugyanakkor könnyű eltaposni, egy kollektívát már nem. És én hiszek benne, hogy a közönséggel közösen képesek vagyunk fellépni a társadalmi igazságtalansággal szemben. Rajtunk, előadókon is múlik az, hogy mi ragad meg az emberekben.

– Hogy lehet feloldani azt ellentmondást, hogy miközben azt mondjuk helyesen, a propagandának semmi keresnivalója egy fesztiválon, addig egy fellépő keményen kritizálja kormányzat politikáját?
– Felületet biztosítani egy olyan, komoly támogatással bíró intézmény pártoskodó kampányának, mint a Terror Háza Múzeum szerintem luxus. De önmagában bármilyen, pártokhoz köthető propagandának sincs semmi keresnivalója egy fesztiválon. Ahogy annak az előadónak sem, aki direktbe a jobb- vagy baloldalnak kampányol, pártpolitikai alapon sárdobál és pocskondiázik. Viszont egy társadalmi kérdésekre intelligens válaszokkal a zenéjén, szövegén keresztül reflektáló előadónak – akit az adott fesztivál meghív, így tematikájába illően magáévá tesz, felvállal – igen.

Molnár Áron, noÁr (Fotó: Balsay Dorina/Magyar Hang)
Molnár Áron, noÁr (Fotó: Balsay Dorina/Magyar Hang)

– Ezek szerint fel szeretné hívni a figyelmet arra, hogy különbséget kell tenni a pártpolitizálás és a közügyekkel való foglalkozás között?
– Maximálisan! Ezen dolgozom immár másfél éve. De itt egy friss példa: a napokban kért fel egy független képviselőjelölt, vegyünk részt a kampányában, de nem volt kérdés, hogy nemet mondunk rá. Nem veszünk részt se bal, se jobb, se független politikai kampányokban, közügyekkel foglalkozunk. A kettő nem ugyanaz!

– Több olyan társadalmi kampányban is részt vesz, amelyeket az ellentábor által „Soros bérencnek” titulált szervezetek visznek. Így az ő kirakósuk szerint nem csoda, hogy „vihart kavart a biliben” az Orbán-videó miatt. Mit gondol az ilyen reakciókról?
– Aki ezt a logikai párhuzamot véli felfedezni, azzal nagyon kevés közös platformunk van a vitára. Ettől függetlenül meg kell próbálni, már akivel lehetséges. Engem egyébként a konkrét ügy érdekel. Ha az Amnestynek van egy sajtószabadságról szóló programja, az egy tök klassz dolog. Ha a Transparency Internationalnek meg egy olyan kezdeményezése, amely arról szól, hogy lehet a korrupcióról integráltan beszélni az oktatásban, ahhoz a legnagyobb örömmel csatlakozunk. Engem nem érdekel, kire milyen bélyeget sütnek, kit kik támogatnak. Ha ezek jó ügyek, lásd a már említett kilakoltatások, hajléktalanság, otthonápolási díj, egészségügy, oktatás, ezekről beszélni kell!

– A hiphop, de akár a slam poetry is más műfajokhoz képest fogékonyabb a közéleti kérdésekre. Mondhatni, többek között a társadalmi reflexiók hívták őket életre. A noÁr-dalok is olyan témákat feszegetnek, mint az oktatás vagy épp a migráció. Időszakos, egy-egy aktuális problémára szeretnének rámutatni, vagy folyamatos jelenléttel kívánják felhívni a figyelmet a vitákat kiváltó kérdésekre?
– Egyelőre azon vagyunk, hogy közösségi finanszírozással megteremtsük a folyamatos működéshez szükséges forrásokat. De igen, katalizátorok szeretnénk lenni, rávilágítani a problémákra, mindezt ráadásul úgy, hogy közben a közönség érdeklődését fenntartva adott témákban különféle programokat szervezni nekik két tematika között.

– Többek szerint minél értőbb, összetettebb egy szöveg, annál nehezebb tömegeket megfogni vele, ezért lesz mindig is nagyobb felvevőkészség a könnyedebb, a kemény társadalomkritikát mellőző popgagyira. Mi a véleménye erről?
– Én ezt másképp látom, maximálisan bízom a közönségben. Tapasztalom, és felvillanyoz, hogy egyre többen ismerik és éneklik a szövegeinket. Ráadásul nem csak a fiatalabbak, hanem az idősebbek is. Ez is jól mutatja, egyetlen generációt sem szabad kihagyni.

– Mondják, a YouTube korunk szájhagyománya, szó se róla, a noÁr jól is teljesít ott, ám minden digitalizáció ellenére a rádiós lejátszás még mindig fontos ahhoz, hogy egy zenész eljuttassa az üzenetét a közbe. Nem zavarja, hogy nem játsszák a dalaikat?
– Fontos, nem szeretnénk semmilyen kompromisszumot sem kötni. Ha a dalaink szerintük nem férnek bele a lejátszásba, szívük rajta. Mi továbbra is keményen dolgozunk és tudom, hogy fogja a Petőfi Rádió is játszani majd a számainkat. Csak fel kell, hogy ébredjenek.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/28. számában jelent meg, 2019. július 12-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/28. számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS - AIP

Címkék: interjú, Molnár Áron, noÁr, politika, propaganda, Volt fesztivál


Pegasus

Pegasus

Tagadom, hogy tagadnom kellene, hogy majd tagadni fogom, hogy letagadtam, hogy lett volna bármiféle letagadnivalóm, amit tagadni lehet. Ezzel zárom sajtótájékoztatómat, köszönöm figyelmüket.

HIRDETÉS

HIRDETÉS - AIP

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANGRA!

Friss lapszámunk

Kötöttfogás Extra

Támogasson minket!

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Árnyék podcast – Mikor lépünk ki az EU-ból?

Az élet meg minden podcast – Zubreczki Dávid

Pin It on Pinterest