Megszületett az előadás, amely után a stand uposok lemondhatják az összes fellépésüket

Azt nem mondhatnám, hogy nagy fogyasztója vagyok a mai magyar stand up comedynek, de véleményem van róla, mint minden rendes kritikusnak. Aztán elmentem a Nemzetibe Szarvas József Pustol a hó című előadására, és megláttam, hogy is kell ezt csinálni.

A Bérczes Lászlóval közös könyvet megjelentető művész ezúttal saját életéből csinált előadást. A műsor minden egyes része működik, él, hat. A Könnyű neked, Szarvas Józsi címmel a Magvetőnél megjelent mininovella-füzér (és mellette a nem kevésbé fontos interjú) úgy meséli el a címszereplő történetét, hogy közben észrevétlenül az 1970–80-as évek és a közelmúlt eseményeiből is sok megtudható. A főhősnek szurkolunk, aki kellően, néha talán túlontúl is visszafogott, szerény, a sajnálatra méltóságon túlig esendő, miközben kellően céltudatos és kitartó is, már ami a színpadra állást illeti. A történetekből szőtt dramaturgiailag szép szövetet a szerzőtárs, Bérczes László úgy teríti elénk (munkatárs: Sütő Anikó), hogy szó szerint egy előadást teremt.

A színpadon az előadás azzal kezdődik, hogy Szarvas kijön, köszön, és megkéri a közönséget, hogy azt a pár családi képet, amely az előadás díszlete lesz, segítsenek neki kirakni a félkör alakú színpad körül. A képek sorba rendezve belelógnak a nézőtér terébe, de nincs az unalomig ismerős nézőberángató aktus, csak bevonódunk a térbe. Szarvas pedig mesél. Családi drámát a hipót ivó édesanyáról, a kegyetlenségig kemény apáról, az iskolákról, a tanulóévekről, az első szerelemről és az éteriről, a muzsika szeretetéről és a színpad vonzásáról, a gyerekeiről és a főiskoláról, színpadi szerepekről, barátságokról, a viszáki Kaszás Attila Pajtaszínházról és a Kárpát-medencei őshonos gyümölcsfákat mentő Tündérkertről. Egyszóval az ő kalandos életéről.

Természetes tónusban, mégis olyan erővel beszél, hogy ha kiterjesztett karral repülőt formál (ketten utaznak rajta, ezt álmodja, ő és a szerelme: Kovács Kati), azt veszem észre, hogy szurkolni kezdek, le ne zuhanjon. A falhoz egy kapa van támasztva, néha kézbe veszi, hol kapának, hol puskának, hol mikrofonnak használva, betegségét, kórházi ágyat mutat a falnak támaszkodva, egyszóval odaéli a történetet elénk. A leginteraktívabb eszköz egy petróleumlámpa, sok más nincs is. Szarvas József van, egy színész van, egy ember és a történetei. Meg persze a csoda.

„Mindenki sír”, ahogy azt egy-egy történet végén refrénként ő maga is mondja. Hol a nevetéstől, hol a megrendültségtől. Ő is nevet és megrendül, ahogy azt kell. Egy bohóc, azaz egy ember áll és mondja a történetét, mégsem eszköztelen, hiszen ő maga az előadás tartalma és formája, mutatványa és tétje egy személyben. Hiába mondja a már idézett kötetben Bérczes, hogy ő nem hisz a csodában, itt és most mégis, már megint azt mutatja meg és fel. Nem magyarázza, csak fel akarja mutatni, és így műveli. Két évvel ezelőtt (azaz elképzelhetetlenül régen) a Magyar Nemzetben egy interjúban azt mondta, hogy neki még mindig az az élete kérdése, hogy „mi leszek, ha nagy leszek?”.

Szarvas József sem lehet ezzel másképpen, ahogy bizonyos vidékeken mondják: „találnak ők egymáshoz”. Az előadás kérdése egy lépéssel tovább megy, valahogy így hangzik: „mi voltam, míg nagy lettem?” vagy még inkább így: „mi minden lettem?”. És még számtalan releváns kérdés, melyek miatt az előadás nemcsak minőségesen szórakoztat, hanem tükröt tartva meg is dolgoztat, ráadásul ez utóbbit véletlenül sem tolakodva teszi, egyszerűen csak felajánlja.

A „nem lehetséges”-eket (amik, persze, megvalósultak) körbejárjuk Szarvassal újra és újra. De akkor az már, a mi értelmezésünk szerint, ugye, nem is csoda. Vagy mégis? Szarvas József története is bizonyíték: pont az a csoda, hogy bármi megvalósulhat, ha. Mezítlábas ügyetlenből világot jelentő deszkás, hentes szakmunkásból országos hírű színész, városi emberből gyümölcsöskert-alapító és így tovább. Ennek elénk játszása pedig ajándék, nyilván neki is. Mert ami szerethető az ő karaktereiben, az egyszerre van jelen a Nemzeti szűk terében.

Majd elfelejtkeztem a stand uposokról! Mit is csináljanak az után, hogy megnézték Szarvas one man wonder show-ját? Szerintem menjenek haza, és másnap reggel haladéktalanul mondják le az összes fellépésüket. Mert minek venne arra jegyet bárki, ha a Nemzetiben megnézhet egy igazit?

Szarvas József – Bérczes László: Pustol a hó, avagy könnyű neked, Szarvas Józsi… Nemzeti Színház. Rendező: Bérczes László

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/15. számában jelent meg, 2019. április 12-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/15. számban? Itt megnézheti!