Sose bízz vakon a Mentorban!

Bár az egészestés magyar mozik ma már könnyebben eltalálnak a közönséghez, a rövidfilmek továbbra is jelentős hátránnyal indulnak. Hiába születik olykor kifejezetten jelentős, sokszínű életmű, és az egyes darabok hiába vannak fenn akár ingyen az interneten, az érdeklődés csak kivételes alkalmakkor ugrik meg. Ilyen, amikor az alkotó rangos nemzetközi elismerésben részesül, esetleg a közösségi médiában pörögni kezd a mű, vagy kísérőfilmként szerepel a moziban. De hiába, hogy mondjuk Tóth Barnabás vagy Szirmai Márton nagyobb figyelmet kap az olyan produkciókkal, mint a Susotázs, az Újratervezés vagy épp a Szalontüdő, a Szerepzavar. Korábbi, izgalmas munkáiknak már kevesebben néznek utána, pedig olyan gyöngyszemekre lehet bukkanni, mint a drámai abortusztörténetről mesélő Az elmenetel, a magyar szociodrámákon ironizáló (Terep)Szemle, vagy épp az utóbbi évtized egyik legerősebb rövid dokumentumfilmje, A süllyedő falu. Az utóbbi években is számos erős munkát láthattunk a Kárpáti György Mór-féle Gólyatábortól a Vermes Dorka rendezte Anyák napjáig. Érdemes a fesztiválsikereken túl is kutakodnunk, amiben szerencsére évről évre segítségünkre vannak olyan fesztiválok, mint a Friss Hús, a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, vagy az augusztus 27-én startoló BuSho Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál.

Két éve Dudás Balázstól a Welcome, tavaly pedig Kis Hajni nagymama-kivándorlós filmje, a Last Call bizonyult a legjobbnak. A magyarok közül 2018-ban olyanokat díjaztak még, mint az Ostrom (Kovács István), a Kockaember (Dombrovszky Linda) vagy a Csodapunci (Szeleczki Rozália).

Utóbbi rendező nevét máris érdemes megjegyezni, ott lesz az idei BuShón is legutóbbi filmjével, az Arany-balladát parafrazeáló Rozgonyinéval. Juli (Törőcsik Franciska) váratlanul megjelenik vőlegénye, Bence (Göndör László) legénybúcsúztatóján, néhány óra leforgása alatt pedig mindketten új oldaláról fedezik fel kapcsolatokat. Kérdés, a megváltozott erőviszonyokkal mit tudnak kezdeni, előnyükre képesek-e fordítani. Szeleczki Rozália izgalmas rövidfilmeket tett már le az asztalra, érdemes megnézni a mindössze egyperces, de nagyon tanulságos Dzsenderológiát is tőle.

Szirmai Márton filmje, a Szerepzavar egy ideig az interneten is nézhető volt, de aki kihagyta, most pótolhatja majd. A főszereplő, Soma (Friedenthal Zoltán) színészként keresi a kenyerét, csakhogy nem filmekben vagy színpadokon bukkan fel, hanem a hétköznapi életben kénytelen különböző jelmezeket magára ölteni. A játék egy ideig működik, de amikor családja is belekeveredik, rá kell döbbenjen, hogy nem választhatja le magáról problémamentesen azt a munkát, amit végez. Vagy mégis? Ha elég ügyesen csinálja, akkor sikerülhet, derül ki ebből a szórakoztató rövidfilmből. Szirmainak egyébként is a humor az egyik erőssége, ez kiderül az olyan, politikai reflexióktól sem óvakodó munkáiból, mint a Remény (2015) vagy Az expedíció (2014).

Vetítik az idei BuShón a különös, nehezen megszokható külsejű, de annál elesettebb figuráiról ismert Tóth Luca filmjét, a Lidérc urat, ahogy Buda Flóra Anna animációját, a Berlinaléról díjjal hazatérő Entrópiát is. Az animációs rövidfilmek viszont nem adják könnyen magukat, sokszor inkább hangulatokat közvetítenek, ahogy például utóbbi produkció is teszi. Könnyebben értelmezhető Pápai Pici megindító drámája, a Varjúháj, amiben egy fiatal fiúnak kell szembesülnie édesanyja betegségével. Segíthet-e a mese, a játék és a mágia a legnehezebb helyzetben is? A 2018-as rövidfilmből kiderül.

Izgalmasnak ígérkezik Lőrincz Nándor és Nagy Bálint közös rendezése, a Felülnézet is, ami nagyon ismerős alaphelyzettel operál. A VII. kerületi lomtalanítás banálisnak tűnő utcai vitát hoz magával, de a csetepaté aztán drámai fordulatot vesz. Ha már, akkor érdemes várni Simonyi Balázstól a Banalitást is, ami a leírás szerint egy terrortámadás anatómiáját és hétköznapivá válását mutatja meg. A 2017-es Ultra rendezője szinkronhangként is ismert, Tóth Barnabással közösen pedig olyan szórakoztató rövdfilmeket készített, mint a második részt is megért (Terep)Szemle, illetve a 2006-os Egy szavazat.

Szabó Szonja filmje, A Mentor is nagyon mai problémát dolgoz fel: Sára, a magányos tinédzser csak az interneten megismert tanítóval osztja meg érzéseit, szinte vakon bízva a rá különböző feladatokat testáló férfiban. Persze, a megértőnek tűnő, és így a bizalmat hamar elnyerő Mentor egyre nagyobb veszélybe sodorja a lányt.

A BuSho nemcsak a magyar munkákról szól, betekintést kaphatunk a nemzetközi mezőny legjobbjaiba is. Idén az ezer nevezésből választottak ki hatvannégy produkciót, amik közt a magyar és az észt mellett a német animáció is több címmel képviselteti magát. Veronica Solomon rendezése, a Love Me, Fear Me tánc-metaforaként értelmezhető érzéseinkről, szerepeinkről, míg Sonja Rohleder munkája, a Nest egy naiv paradicsommadárról mesél. Lesznek itt spanyol, kanadai, lett, cseh vagy épp francia darabok is. A nemzetközi zsűriben az észt Kreet Paljas mellett a portugál André Lameiras, az örökös tag Wolfgang Leis és Szilágyi Zsófia (Egy nap) foglal helyet.

Az idei, 15. BuSho Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál augusztus 27. és szeptember 1. között várja a nézőket, a Puskin és az Art+ mellett az Olasz Kultúrintézetben, a soproni Búgócsigában, a debreceni Modemben és a szegedi Grand Caféban.