Propagandával semmit sem lehet megoldani, neki pedig sajnos nincs meg az a képessége, hogy a világ összes problémájára választ adjon – mondja Mucsi Zoltán a Magyar Hangnak. A színész nem szívesen beszél közéletről, és sosem fog direkt politizálni – hacsak nem alapít saját pártot –, az emberi butaságra azonban kénytelen reagálni, így tett nemrég a Coca-Cola-botrány kapcsán is. Erős történetekről, a szakma megosztottságáról, a taotámogatás eltörléséről, a szigorúan őrzött magánéletről és az arany középút mellett botorkáló emberiségről beszélgettünk vele.
Részletek a Magyar Hang szeptember 6-i (2019/36.) számában, pénteken megjelenő interjúból!
(...)
– A taorendszer megszüntetése számos független színházi műhelyt érzékenyen érintett, a Nézőművészeti Kft. működését mennyiben befolyásolja az új rendszer?
– Kizárólag két intézmény, a Nemzeti Színház és a Pesti Magyar Színház járt jól az átszervezéssel. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a tao a korábbi formájában megszűnik, úgy emlékszem, arról volt szó, hogy az addigi támogatások nyolcvan százalékát minden színház megkapja, de ez sajnos nem egészen így történt. Mi nagyon pici színház vagyunk, így a jelenlegi helyzetben kötélen táncolunk, 220 előadásunk van egy évben harmincezer nézővel, a működési költségünk pedig minden pályázattal együtt sem éri el a 15 millió forintot. Ha ezt arányosítom a Nemzeti Színház alig több mint 100 ezres nézőszámra kapott négyszázmilliójával, és a közel kétmilliárdos teljes támogatásával, akkor látszik, milyen különbségeket teremt az új rendszer.
Vitathatatlan, hogy a tao nem működött megfelelően, de az új forma ugyanúgy felvet kérdéseket, s ezek közül a legfontosabb, hogy a színházak miért csak a 70 vagy 80 százalékát kapták meg annak, ha egyáltalán megkapták, ami a nézőszám alapján járt volna nekik.
(...)
– A művészek felelőssége, hogy felhívják a figyelmet a társadalmi problémákra?
– Ha egy ismert ember szólal meg bármilyen ügyben, arra jobban odafigyelnek. Kitartással is el lehet érni ezt ugyanakkor, Greta Thunberg nevét például, amíg meg nem hirdette az iskolai klímasztrájkokat, senki sem ismerte. A klímaügyet illetően azt gondolom, szánalmas, hogy az egész világot érintő problémában még mindig nincs összefogás, és közös gondolkodás. De ugyanilyen a menekültválság is, ahol szintén hatalmas szükség lenne a normális kommunikációra. Propagandával ugyanis semmit sem lehet megoldani. És sajnos nekem sincs meg az a képességem, hogy a világ összes problémájára választ adjak.
(...)
Makrai Sonja és Ficsor Benedek interjúja
Reagáljon-e a közéleti történésekre a színház? Bár nem beszél közéletről, Facebook-oldalán mégis megosztja olykor a véleményét. Miért? Humorral küzdhetünk a megosztottság ellen? Mennyire megosztott a színházi szakma? A Tóth János sötétebb humorral ábrázolta a magyar valóságot. Közrejátszhatott ez a szemlélet abban, hogy a produkciót végül elkaszálták? A válaszokat keresse a Magyar Hang szeptember 6-án megjelenő 2019/36. számában, a 18-19.oldalon!
Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/36. számban? Itt megnézheti!
