Szerepel reklámban, tévé show-ban, filmen, színházban, és bár érték már kisebb retorziók, amiért elmondja a véleményét közéleti témákban, úgy látja, a mostani rendszer még mindig nem fekete-fehér. Szabó Simon mindenesetre azt szeretné, ha nem kellene majd magyarázkodnia a gyerekeinek, hogy amikor kellett, nem nyitotta ki a száját. Ami pedig Káel Csaba filmügyi kormánybiztosi kinevezését illeti: a színészt az lepi meg, hogy valaki egyáltalán meglepődött ezen.
– Elég csak kimenni az utcára, az ember úton-útfélen Szabó Simonba futhat. Ön ajánlja a metróaluljáróban a világ legmenőbb jegypénztárát, aztán a moziba térve a BuShót vagy a Budapesti Klasszikus Film Maratont. De volt már az Efott reklámarca, sőt már 1998-ban is a Pepsi Szigeté. Szabó Simonnal mindent el lehet eladni?
– Az a vicces, hogy ez egy hülye együttállás, mert olykor egész sokáig nem szerepelek reklámokban, aztán hirtelen jön be több minden. Most ez az év épp ilyen volt. Ez amúgy egy alkalmazott dolog. Persze, lehet művészkedni meg színházban játszani, de abból nem tudod eltartani a családot. Eleve nincs is túl sok színészi munkalehetőség. Ettől még régen és most is átgondoltam, hogy mennyire tudom magam elképzelni egy-egy reklámban. És volt, amire nemet mondtam. De eleve kevésből válogathatok. Ha pedig valamit elfogadhatónak tartok, azért cserébe még el is tudok nézni bizonyos dolgokat.
– Például a MÁV-nak a 360 perces késéseket?
– Igazából én egy applikációt reklámozok, aminek a késéshez nem sok köze lehet. Kicsit most a MÁV is próbál felfejlődni. Azért vállaltam el, mert bízom benne, hogy ezen a téren lesz javulás. Ezzel az applikációval talán el lehet indulni oda, hogy már ne a Nyugatiban való sorban állás meg az Elvirán való szerencsétlenkedés legyen a meghatározó. Aztán meglátjuk, mi lesz.
– Akad olyan színészünk, aki a kormányhirdetéseket mondja fel, más Karácsony Gergelyhez szegődött el. Hasonló politikai feladatot elvállalna?
– Egy olyan politikai formáció sincs, amelyik mellé teljes testtel odaállnék. A civil szerveződéseket viszont támogatom, azok tulajdonképpen az állam feladatát látják el nagyon kevés pénzből, és főleg olyan problémákra reflektálnak, amelyekkel az állam nem szeret foglalkozni.
Szólaltam fel már civil tüntetésen, amiért kaptam beszólást, figyelmeztetést. De ez nem érdekel, az embernek fel kell vállalnia, amit gondol. Mert amikor majd felnőnek a gyerekeim, és 16–20 évesen megkérdezik, hogy „apa, miért nem csináltatok semmit?”, akkor nem kell szégyenkeznem. Ha radikálisabb lennék, jobban érezném magam, hiszen úgy több mindent lehet elérni. Viszont akkor valószínűleg nem sokáig húznám ebben az országban, mert ráunnék, hogy nem csatlakoznak hozzám az emberek. Mindig az a problémám, ami már az általános iskolában is volt. Ment a sugdolózás, hogy „figyeljetek, dobjuk meg a tanárt krétával, egy, kettő, három”, majd körülnéztem, és egyedül álltam a teremben. Nyilván én is kaptam az intőt. Így nehéz a cselekvés útjára lépni.
Mucsi Zoltán: Propagandával semmit sem lehet megoldani | Magyar Hang– Van azért a színészek között is, aki megteszi, például Molnár Áron, aki egy ideje mozgalmi szinten viszi a Noár-projektet. Az ő kiállásához mit szól?
– Áron hozzáállását nagyon szeretem. Bírom, hogy ezzel ennyire erősen foglalkozik. Viszont neki is jobban kellene mérlegelnie, hogy mi mellett, mi ellen és hogyan áll ki. Nem mindent érdemes a saját hasznára fordítani.
– Politikai párt mellé miért nem állna?
– Mert nem tartom hitelesnek a politikusokat, akik most a színen vannak. Volt, akit hitelesebbnek gondoltam, ha nem is rajongtam érte, mástól zsigerből irtózom. A legnagyobb probléma, hogy a fiataloknak nem sikerül szimpatikussá tenni a politikát. Én például nem vagyok egy okos ember, de azt megértem, ha valamit mondanak. Ha nem mondanak, azt nem értem. Hiába jönnek számokkal és egymás pocskondiázásával, azzal nem tudok mit kezdeni.
– A Momentum sem tudja megszólítani a fiatalokat?
– Náluk is az a baj, hogy leginkább a szlogenek futnak. Nem Instagram-hirdetések meg Facebook-bejegyzések kellenek, hanem egyesével meg kell szólítani az embereket. Nem tudom, hogy ha a Momentum vagy a Párbeszéd kerülne vezető pozícióba, arra fel lennének-e készülve. Mert nem mondják el. Győzzenek meg. A Fidesz meg nem tud meggyőzni. Annyi az árnyék már körülöttük, hogy lassan besötétedett.
– A zenei reklámok mindenesetre közelebb állhatnak önhöz. Nemrég például a Pécsi szálban kutatta, mitől lehetnek ilyen népszerűek a helyi altercsapatok.
– Abszolút, főleg az alternatív világhoz állok közel. Lehet persze jönni azzal, hogy mindig az undergroundból születik a mainstream, de én híve vagyok annak, hogy ne nagyon kelljen átlépni egy határt. Persze, az ember meg is akar élni, nem lehet direkt megragadni a legkisebb színpadokon.
– Igen, az altercsapatokat nézve a Quimby vagy a Kiscsillag például erősen átlépett már a mainstreambe.
– És persze, lehet rájuk fújni, hogy elmentek Tusványosra fellépni. De ezzel az erővel fújjál az összes pékre. Ő sem mondja meg, hogy ki vegyen a kiflijéből. Nem áll ki, hogy az én kalácsomat csak liberális gondolkodók vagy fideszes emberek vásárolják.
– Hiszen a kenyérnek nagyon nincs is üzenete.
– Annyi azért lehet, hogy jó vagy rossz. Arra gondolsz, hogy a szövegeknek mi az üzenete, amivel kiállnak a színpadra. De hát az meg nem feltétlenül a közről foglal állást. Én például műsort vezetek 13 éve a Belvárosi Fesztiválon. Ezt akkor hozták össze Szentgyörgyvölgyi Péterék, amikor még nem volt ő polgármester. Rá is kérdeztem nála, őt például zavarja-e, hogy egyszer a Szabadság téren szólalok fel a civilekért, máskor pedig a BelFeszten szpíkerkedek. Nyilván, ha véresszájú megnyilvánulásaim lennének, az más volna, de hát sosem volt stílusom, hogy orbántakarodjozzak, vagy ugyanezt tegyem Gyurcsánnyal. Ha őt zavarná, akkor nem mennék a Belvárosi Fesztiválra, mert nem tudják megváltoztatni a nézeteimet, de nem zavarta. (Az interjú még az önkormányzati választás előtt készült, amin újraválasztották Szentgyörgyvölgyi Pétert. – szerk.)
– Ha akarja, ha nem, olykor ön is a politikai történések részese lesz. Kiírták például a köztévén futó Tóth Jánosból, véletlenül épp azok után, hogy felszólalt a CEU-tüntetésen.
– Nem biztos, hogy azért írtak ki, de tény, hogy megjegyzéseket kaptam, miért kellett oda kimenni. Ez már nem fér bele, mondták. Meg az is tény, hogy amikor felmerült, hogy a közmédiába hívjanak, akkor inkább visszaléptek. Ettől még nem lett egy másik Szabó Simon hirtelen, aki ezeket a karaktereket eljátssza, és bejött a MÁV-applikáció-reklám. Holott az is állami cég. Ha van kommunikáció, és normális emberek ülnek normális posztokon, ezt meg lehet oldani. Fontos, hogy legyen kommunikáció az ellentétes oldaliak között. Van olyan barátom például, akinek a nézetei szöges ellentétben állnak az enyémekkel. De sosem szoktunk összekülönbözni. Ha megpróbálna engem győzködni, az már baj lenne, de ilyen nem szokott történni.
– Mi a szöges ellentéte az ön nézeteinek?
– Minden, amit ő a politika felől tart. Bevándorlásellenes, rosszat gondol a cigányokról és melegekről, előtte ne ölelkezzenek férfiak. Ezeket nem tudom megérteni, de ettől még nagyon jó barát, mindig segít, mindig számíthatok rá, ami oda-vissza működik.
– És mit mond akkor, ha mondjuk megnézi az ön olyan rendezéseit, mint a holokausztról szóló Ebéd előtt, vagy a romák nehézségeit megmutató Fal?
– Az a durva, hogy utána megnézi ezeket a filmeket, és gratulál, hogy milyen jók lettek. De tudnék még ilyen embereket mondani. Bizonyos önkényuralmi jelképeket előszeretettel használnak, aztán megnézik a Falat, és tetszést nyilvánítanak.
– Azért az alternatív csapatok sem nyerik el mindenki tetszését. Van például olyan Facebook-oldal is, hogy Köszönjük, de nem kell több pécsi zenekar.
– Na jó, de az egy poén, zenei újságírók csinálhatták az oldalt. Geg.
– Ellenérzések azért vannak, megosztó lehet ez a zene. Ön például megosztó?
– Szerintem eléggé. Van, aki kapásból egy nagypofájú bunkónak tart, de nagyon sok haverom vagy barátom van, akik azért ismernek, és tudják, hogy ez nem így van. A fröcsögőkkel meg nem tudok mit kezdeni. Ha valaki azért kezd fújni rám, mert menekültcsaládokon segítettem, azzal nem tudok mit kezdeni. De a megosztó, az jó jelző lehet.
– Valóban, van ez a jól megszokott karaktere, amit már a Sziget-reklámban is hozott, és azóta a filmekben és sorozatokban játssza rendületlenül. Nem fél, hogy túlzottan bekerül ebbe a skatulyába?
– Élvezem ezt, jól érzem magam ebben az úgymond skatulyában. Ha azt vesszük, meg lehet mondani azt is, ki játszotta a legkomolyabb gengszterszerepeket az amerikai filmekben. Ki játszotta mindig a szépfiúkat? Valahogy egy karakter mindig hozza magával a szerepet. Valóban a Sziget-reklámmal kezdődött, ott is vittem ezt a nagyhangú, bunkó stílust, aztán ez lett nekem testhezálló. Nyilván lehetne ellene menni, de ha kényelmes és megy, akkor minek.
– Azért mégis próbálja időnként oldani egy művészi rövidfilm elkészítésével, nem?
– Néha igen. Vannak ezek a szerepek, aztán évente-kétévente szeretnék alkotni is valamit. Amikor az arcom nincs ott, csak a gondolkodásom. Most van új filmünk, az Ember a tűzből, de volt például az említett Ebéd előtt vagy a Fal. Nehéz épp, hogy pont nem volt kiírva pályázat, de remélem, ez még változik.
– Voltak, akik azt mondták, hogy majd igazodnak a kereslethez, és ha történelmi filmeket várnak, hát készítenek azt, de persze jó minőségben. Erről mit gondol?
– Nekem ez nem menne, nem tudok megfelelni elvárásoknak. Akkor tudok filmet csinálni, ha van ötletem. Nyilván a reklám más tészta, de történetet olyat tudok mesélni, amihez közöm van.
– Pedig történelmi volt mondjuk az Ebéd előtt is.
– Ami a nagymamámról szól. A családi történetünket írtam bele. Huzella Juli játssza a nagymamámat, Molnár Guszti a nagypapámat, Szénási Panni a nagynénémet, Szentgyörgyi Bálint pedig azt a csendőrt, aki a nagymamámat fellökte. Mert ő odalépett egy kis vízzel az épp elhurcolt zsidókhoz.
– Hagyományszerűen mesélték otthon a történetet?
– Egyszer elmesélte a nagymama, és akkor megragadt bennem. És beugrott később, hogy ezt meg tudom csinálni. Szerencsére a mostani támogatási rendszer is azt gondolta, hogy ennek el kell készülnie. Szóval nem egy fekete-fehér a dolog. Nem is szabad eljutnia odáig.
– Káel Csaba kinevezése nem ronthat a helyzeten? Sokakat meglepett az érkezése.
– Engem inkább az lep meg, hogy valaki ezen csodálkozik.
– Hiszen Orbán Viktor előtte megígérte Havas Ágnesnek, hogy nem nevez ki senkit fölé.
– Én ezt már akkor sem hittem el. Havas Ági nem fog bejárkálni a Parlamentbe, aztán vinni a keresztvizet a Filmalap épületébe. (Havas Ágnes azon a héten távozott a Filmalaptól, amikor interjúnk nyomtatott változata megjelent – szerk.) A jelenlegi hatalom pedig biztosítékot akar, hogy valaki felügyeli ezt a több milliárdos támogatási rendszert. Nem gondolnám, hogy csak és kizárólag Hunyadi- meg Toldi-filmek készülnek majd. Vajnát is lehetett támadni, de akkor elkészültek a díjnyertes filmek, és most is el fognak. Ha mégsem, akkor meg egy szakma fog felállni.
– Nem inkább egyénileg próbálja majd mindenki érvényesíteni az érdekeit?
– Azt mindig kell, az MMKA alatt is kellett. Itt nagyon jóban kell lenni a producerekkel, meg kell győzni a döntéshozókat. Ilyen a szakma.
– Szinkronizált is már, Nagy Ervin pedig nemrég háborút indított a „szakma rabszolgatartói” ellen. Követné?
– Követném szívesen, de nem kért erre. Nem fogok úgy beállni mögé, ahogy A rettenthetetlenben William Wallace-t követik. Egyrészt, mert nem is nagyon szinkronizálok már. De nagyon támogatom őket ebben a harcban. A magam részéről egy történetet tudok elmondani. Egyszer elmentem szinkronizálni valahova, egy órát voltam nagyjából a stúdióban, oda-vissza meg utaztam két órát. Aztán ballagtam a pénztárhoz, ahol mondták, hogy 2870 Ft-ot tudnak kiszámlázni. Kérdeztem tőlük, hogy ez valami vicc, kandikamera? Ha veszek buszjegyeket oda-vissza, meg mondjuk egy kólát, akkor gyakorlatilag ráfizettem arra, hogy kiléptem otthonról.
– A negatív kritikákat hogy viseli? A Kölcsönlakás kapott például bőven.
– Én ott is biztonsági játékos voltam, majdnem mindenhol dicsértek a kritikákban. A filmeket meg lehet kritizálni, lehet Dobó Katát is, de én ott voltam, dolgoztam vele, láttam, mennyit belefektetett ebbe a melóba. Abban egyetértek a kritikákkal, hogy a forgatókönyvet normálisabban meg kellett volna írni. A moziban is azt tükrözte a közönség reakciója, hogy egy bizonyos pontig unalmasabb, aztán elkezd jól működni.
Dobó Kata: Egy vígjáték nem azért készül, hogy szikével boncolgassuk | Magyar Hang
Mióta kiderült, hogy Dobó Kata filmre vinné a színdarabként sikeres Kölcsönlakást, számos kritikát kapott a projekt, és a rendezőként debütáló színésznő. Bírálták Sárosi Mónika producer személyét is, aki szintén nem rendelkezik még sok tapasztalattal ezen a téren. Ezekről is kérdeztük interjúnkban A miniszter félrelép, illetve a Szabadság, szerelem sztárját.
– Akadt még ilyen szerep, benne volt a Pappa Piában is.
– Nagyon élveztem azt a munkát is. Megint más kérdés, milyen lett a végeredmény. Ott is lehetett volna másként csinálni sok mindent. Én abban bíztam, hogy olyan lesz, mint a Made in Hungária, vagy mint Csupó Gábor többi filmje. De közönségsiker lett ettől még.
– Mi volt az a produkció, amire viszont nemet mondott?
– Kisjátékfilm, amiben csatornatisztítót kellett volna játszani. Herczeg Attila barátom kért meg rá, de elolvastam a forgatókönyvet, és egyáltalán nem láttam magam a szerepben. Mondtam, hogy odamehetek, de annyira béna lesz, hogy inkább keressen valaki mást. Sokkal jobb is volt. Aztán rá két évre hívott a Megdönteni Hajnal Tímeát filmbe, amire már azt válaszoltam neki, hogy na, ez teljesen hozzám illik. Az abszolút kedvenc szerepem egyébként a Moszkva tér. Ott fertőződtem meg. Mindig az első a legjobb. Biztos volt azóta más, lehet még jobb is, de Török Feri volt, aki berántott ebbe. Ő döntötte el a sorsom.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/39. számában jelent meg szeptember 27-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/39. számban? Itt megnézheti!
