Ha karakteres hang tűnik el a rádióból, a hallgató észreveszi. Persze nem azonnal, pláne nem húsz évesen. Ám akkor bizonyosan, amikor egy kellemesen duruzsoló orgánum gazdája nélkül kezdődik egy olimpiai sportközvetítés. Így esett ez Török László sportriporterrel és velem 2008-ban. Az az évi pekingi játékokat a könnyűzenei rádióvá alakított Petőfi helyett a Kossuth közvetítette. Török ekkorra már eltűnt a horizontomról.
Egy hete „jött szembe” újra. Örültem, hogy ő kapta a Szepesi György-díjat. Vasárnap este régi műhelyében, a Sportvilágban (Kossuth rádió) beszélgettek vele (első rész és második rész). Felidézte: először egy „Riporter kerestetik” műsorban próbálkozott. Éppen a legendával, Szepesivel készített interjút – hiába. 1970-ben aztán betanított hangtechnikusként került a rádióhoz. Innen küzdötte fel magát, egy időben a sportszerkesztőséget is vezette. A díj jó helyre került, Török öt-öt nyári és téli olimpiáról tudósított, a legemlékezetesebb közvetítése alighanem Egerszegi Krisztina első olimpiai győzelme. Az „Ilyen nincs és mégis van” mondata szállóigévé vált. Most erről nem esett szó, nem is hiányzott.
Itt él a vidéki rádiózás a Kossuthon | Magyar HangPortréinterjú esetében fontos: az alany belső világából is felvillanjanak a mozgatórugók. Így előfordul, hogy olyat is megtud az ember, amit nem feltétlenül akar (ebben hasonlít a Facebookhoz). Én kíváncsi, Török László őszinte volt: saját bevallása szerint goromba személyiség, aki kollégáit is elküldte melegebb éghajlatra. Beszélt a néhány évvel ezelőtti stroke-járól is, amely miatt írni, olvasni is képtelen volt.
A kérdező, Bera Emese határozottan vezette a beszélgetést. Nem esett a szaktársat kérdezőkre leselkedő bennfenteskedés csapdájába – szemben például az elismert sportriporteriskola-alapító Komlósi Gábor egy korábbi beszélgetésével. Ám rosszul jött ki, hogy a 21 órai híradás éppen egy érdekes Török-monológot szakított meg.
Ellenben felróható, hogy miközben percekig beszéltek a 2006-ban hivatalba lépett elnökről, és ezzel összefüggésben részletezték Töröknek a Magyar Rádiótól 2007-ben történt távozása körülményeit, egyszer sem hangzott el a megidézett neve. Such György nevét elhallgatták, esetleg kivágták. (A riporter rossz néven vette, hogy Such nem mutatkozott be személyesen a sportosztályon, majd kölcsönös üzengetés után ő letiltotta a riportert a 2007-es úszó-világbajnokságról.) Tévedés azt hinni, hogy a hallgató nem füleli le az elhallgatással járó tisztességtelenséget, nem kell csodálkozni, ha felülről érkező szándékosságot vélelmez.
Arról a Such Györgyről volt szó, akinek nevéhez a Petőfi rádió átformálása, a Körkapcsolás elköltöztetése, tömeges elbocsátások és a rádió gazdaságos működtetése kötődik. Ő volt a rádió elnöke 2006-ban is, amikor az intézmény udvarán kialakított rendőrségi fogdán ártatlan tüntetőket vertek. Such a 2010-es kormányváltás után nem indult újra az elnökségért. Megsúgták neki, nem maradhat. A közmédiát összevonták, Such az Országgyűlés Hivatalának főigazgatója, majd a Magyar Jégkorong Szövetség elnöke lett.
Szinte lényegtelen, hogy a kalandos karriert befutó Such nevét politikai okokból törölték-e a rádió történetéből. Erre azonban éppen a kiváló riporterrel készült interjú alkalmatlan. A kísérlet mindenesetre egy jó interjút keserített meg.
Kossuth rádió, Sportvilág, 2019. szeptember 22. (20. 12)
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/39. számában jelent meg, 2019. szeptember 27-én.