Hogyan élik ma életüket az egykori szekusok?

Egész családok életét nyomorította meg az egykori román kommunista rendszer titkosrendőrsége, a Securitate. A Ceausescu-rezsim hírhedt szervezete ártatlan emberek tömegét börtönözte be és kínozta meg, a besúgók és a szekusok a rendszer hű szolgáiként hajtották végre kegyetlen kínzásaikat. Távolabb kerültünk ugyan ezektől az időktől, de megtörtént azóta a valódi szembenézés? A diktatúra kiszolgálói megbűnhődtek bűneikért? Hogyan élik ma életüket az egykori szekusok, akik ma is köztünk járnak? Székely Csaba több drámájában is foglalkozik a múltfeldolgozással és a megtépázott egzisztenciákkal, e sorozat egyike a Semmit se bánok című kamaradráma, amelyet a szeptember végén mutattak be a budapesti Rózsavölgyi Szalonban Sztarenki Pál rendezésében, Schneider Zoltán, Elek Ferenc és Sztarenki Dóra szereplésével.

A Securitate egykori tartótisztje, Dominik (Schneider Zoltán) visszavonult nyugdíjasként él. Egy este véletlenszerűen betoppan hozzá egy alak a múltból. Az egykori beosztott, a jelenben már vezérőrnagyként tevékenykedő Alex (Elek Ferenc) nem egy szimpla konyakozásra keresi fel a férfit. Az olyan emberek, mint ő, mindig mindent meghatározott céllal tesznek. Jól tudja ezt Dominik is, hisz ez mozgatta őt magát is, de csak lassan válik világossá számára, mire akarják őt felhasználni.

Ha nem teszi meg, amit követelnek tőle, akkor securitatés múltja nem lesz titok többé, a nyilvános meghurcoltatást a börtön sem enyhítheti. De Dominik valójában nem tartja magát bűnösnek múltja miatt, a hazaszeretet nevében menti fel mindig magát: „Én nem két ronda öregembert, hanem a hazámat szolgáltam”– mondogatja, mint aki semmit sem bánt meg. Épp ekkor sodorja Dominikhez az élet a tizenhat éves Lizát (Sztarenki Dóra), aki saját maga által felépített kis világába menekül erőszakos apja elől. Egy olyan univerzumba, ahol a legjobb barátja Voldemort, a kutya, és ahol el lehet felejteni, hogy azért kell mindennap háromnegyed ötre otthon lennie, hogy megkapja a szokásos pofonadagját.

Két – az erőszaktól megtört, de teljesen különböző – élet keveredik egymás mellé ebben a Székely által felépített panelrengetegben, a férfi és a fiatal lány lassan fontosabb lesz egymásnak, mintha vér szerinti kapcsolat fűzné össze őket. A jövőt jelentik egymás számára, a tiszta lapot, de a zsémbes öregnek épp a lány tragikus történetén keresztül kell szembesülnie múltbeli véres tettei következményeivel. Dominik számára a változás már képtelenség, nincs más eszköze, mint az erőszak, csak ezzel tudja megszabadítani az egyetlen szeretett személyt a szenvedéseitől.

Sztarenki Pál érzékenyen, mégis nagyon egyértelműen nyúl a témához, patikamérlegen adagolja a tragikumot és a feloldáshoz nélkülözhetetlen humort, ahogy a színészek, Schneider Zoltán, Elek Ferenc és Sztarenki Dóra is őszinte emberi gesztusokkal keltik életre a figurákat. A Semmit se bánok aktuális és égető problémákat boncolgat, ezért is jó, hogy itthon is színpadra került, hisz az ügynökmúlt, a hatalmi mechanizmusok, a családon belüli erőszak kapcsán sok minden maradt még kibeszéletlenül.

Székely Csaba: Semmit se bánok. Rendező: Sztarenki Pál. Rózsavölgyi Szalon.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/38. számában jelent meg, 2019. szeptember 20-án.