A Filmalap átalakul, a játékfilmesek szerveződnek

Miközben a sajtó az utóbbi hetekben a Magyar Nemzeti Filmalapnál történő „rendszerváltástól” hangos, a szakma abban bízik, hogy a párbeszéd a továbbiakban is megmarad, az új vezetés pedig figyelni fog a filmesek hangjára. Az általunk megkérdezett rendezők válaszaiból legalábbis ez derült ki. Eközben viszont a filmalaptól nem kaptunk megerősítést arról, hogy az eddigi munkát kívánják-e folytatni, esetleg valami teljesen másra készülhetünk. Egyelőre beszélnek a tettek: az újraszervezett Filmszakmai Döntőbizottság elsőként olyan projekteket támogatott, mint Szász Jánostól az Utas és holdvilág feldolgozása, illetve szintén egy adaptációt, Pálfi Györgytől a Sömmiét (Cserna-Szabó András regénye).

Kosztümös giccsnek eddig nincs nyoma. Félelmünk amiatt lehet ez ügyben, hogy a filmes kultúrharc e kérdés mentén, „történelmi filmek” követelésén keresztül robbant ki, bár valójában a zsáner köszöni szépen, jól van, és olyan kritikus- és nézőkedvenc produkciókkal büszkélkedhet, mint az Örök tél, az Apró mesék, esetleg a Saul fia. A kormánypárti sajtó egyes szegleteiben másként látják, eközben viszont ironikus módon ha létrejönne valami, épp ők kezdenek ágálni ellene. Szász János Hunyadi-filmje legalábbis már rendező nélkül maradt, kérdéses, lesz-e belőle valami azok után, hogy a Pesti Srácok felületein elszpojlerezték a kiszivárogtatott forgatókönyvet, és olyan részletekbe kötöttek bele, mint hogy a filmből nem derülne ki, ki volt Kapisztrán János.

De valóban nekik kívánhat kedvezni a hatalom a mostani átalakításokkal? Vannak erre utaló jelek is. Év elején még azt az ígéretet kapta Havas Ágnes korábbi filmalap-vezérigazgató a miniszterelnöktől, hogy Andy Vajna halála után nem lesz új kormánybiztos, nem nevez ki senkit fölé. Alig fél évvel később jött a bejelentés: Káel Csaba felel a területért. Nem sokkal később Havas távozott, a Filmszakmai Döntőbizottságból pedig kikerültek olyan tapasztalt filmesek, mint Divinyi Réka és Fekete Ibolya.

Tag lett viszont a sci-fi- és forgatókönyvíróként ismert Fonyódi Tibor, azaz Harrison Fawcett, akit alig két éve még Dúró Dóra mutatott be a Jobbik értelmiségi holdudvarának tagjaként. Nem maradt el akkor a reakció a kormánypárti Origótól: „Kilóra megvett, piti sci-fi író az antiszemita Jobbik értelmiségi arca”. A történelmi vonal támogatását leginkább talán tőle várhatják. Bekerült tagként Pesti Ákos gyártásvezető-producer, ott van Kálmán András filmforgalmazási szakember, illetve póttagként Lukácsy György, a bezáratott Heti Válasz munkatársa is. A filmalap élére pedig az eddig szinte teljesen ismeretlen Pál Ákos került. Ő korábban leginkább a gazdálkodásért felelt, a filmalap-tulajdonos Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél dolgozott társasági portfólióért felelős területen. Szerettük volna megszólaltatni, de azt a választ kaptuk, hogy egyelőre nem ad interjút. Kerestük a Filmszakmai Döntőbizottság több új tagját is, tőlük annyit tudhattunk meg, hogy egyelőre nem nyilatkozhatnak.

Kerestük Pálfi Györgyöt is, mit szól a filmjének megítélt támogatáshoz, illetve mit gondol a filmalapnál történő változásokról. A korábban a Toldi-projektje miatt csuklóztatott, sokéves várakozásra kényszerülő rendezőtől azt a választ kaptuk: „Sömmit sem tudok a filmalap ügyeivel kapcsolatban. Arról őket kellene megkérdezni. A Sömmi támogatásának örülök, csupán négy év munkája van benne. Szeretnénk a legmagasabb színvonalon megcsinálni a filmet, csak remélni tudjuk, hogy az előkészítési szakasz befejeztével megkapjuk majd a gyártási támogatást is.”

A szakmai összekapaszkodás felé mutat, hogy időközben létrejött a Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete, méghozzá Kocsis Ágnes elnökletével. Az ötfős elnökség tagjai még Bereczki Csaba, Enyedi Ildikó, Ujj Mészáros Károly és Schwechtje Mihály. Utóbbi volt, aki év elején a Magyar Filmdíjak átadásán arról beszélt: a kultúrharc elérte a filmipart, és nem szabad az egyéni túlélésre berendezkedni. Kérdésünkre, hogy a megszólalás adta-e meg a kezdőlökést, Schwechtje elmondta, ezt hallva keresték meg néhányan a kollégák közül azzal: közösen gondolkodnak egy szakmai érdekképviseleti szervezet létrehozásán, csatlakozzon ő is.

A Liza, a rókatündért rendező Ujj Mészáros hozzátette ehhez, hogy természetes folyamat következménye is volt ez, hiszen „a szűkebben vett filmgyártásban létezik a producereknek két szövetsége, a hangmérnökök, operatőrök, vágók is rendelkeznek szakmai szervezetekkel, és bár volt több próbálkozás efféle érdekképviseleti szervezet létrehozására a rendezők között, eddig még ez hiányzott. Szóval egy valóságos űrt töltött be a most létrejött egyesület.” Ujj Mészáros kiemelte, hogy érdekképviseleti szervről van szó, nem világnézeti vagy politikai okokból jöttek létre, és már 85 tagjuk van. Dolgoznak többek között szerződésminta kialakításán, pontosan rögzítve a szerződő felek jogait és kötelezettségeit, illetve napirenden van a bérezés kérdése, miután napi- vagy óradíjban nézve az egyik legkevésbé megfizetettnek érzik a rendező munkáját egy forgatás során.

És foglalkoznak persze a filmfinanszírozással, pályáztatással, a filmalappal való kommunikációval. Hogy mi lehetett volna másként, ha már korábban is van az egyesület? Schwechtje szerint „talán azzal a gyakorlattal szemben fel tudtunk volna közösségileg lépni, hogy a támogatást kapott filmeknek mind a Filmlaborban kelljen végeztetnie az utómunkát, azért, mert a Magyar Filmlabor a Magyar Nemzeti Filmalap tulajdonában van. Ez egyébként sérti a Versenytörvényt, ezt többen többször szóvá is tették, de az egyéni kifogások nem voltak elegendők ahhoz, hogy ebben a kérdésben változás legyen.”

Érdeklődtünk természetesen, mit gondolnak a filmalapnál történt változásokról. Kiderült, személyes találkozót kértek Káel Csabától, itt pedig az elnökség ismertette az egyesület által megszavazottakat. „Bízunk abban, hogy az elkezdett megbeszélések folytatódni fognak, az első találkozó légköre és az ott elhangzottak legalábbis okot adnak erre” – jegyezte meg lapunknak Ujj Mészáros Károly. Felvetésünkre pedig, hogy Pálfiék támogatása bizakodásra adhat-e okot, Schwechtje úgy válaszolt: „Két autonóm alkotóról van szó, akik magas szakmai és művészi színvonalat képviselnek, tehát annak mindenképpen örülök, hogy ők kaptak támogatást. Reménykedem, hogy ez marad az irány.”

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/44. számában jelent meg október 31-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/44. számban? Itt megnézheti!