Nem várható el a túlélésre berendezkedett társadalomtól, hogy kiálljon az MTA és a CEU mellett, ha az egészségügy, az oktatás és a közigazgatás állapotát is egykedvűen veszi tudomásul – fogalmazott Ferencz Győző költő, az ELTE BTK angol tanszékének professzora, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke. Az irodalomtörténésszel a szabadság kis köreiről, a tudományellenes beszédmódról, a valóság és a propaganda közti szakadékról és a perverz módon öntetszelgő politikáról beszélgettünk, illetve egy olyan országról, ahol mindezeket szóba sem kellene hozni.
Részletek a Magyar Hang november 29-i (2019/48.) számában megjelent interjúból!
(...)
– A bezárkózás mintha országos méretű lenne.
– Magyarország mint ország nem tekinthető a szabadság sem kis, sem nagy körének, történelme során soha nem is volt az. A szabad gondolat – olykor, átmenetileg – vonzónak tűnik, de aztán hamar kiderül, hogy csak a tévesen hozzákapcsolt elvárások miatt. Nemcsak hagyománya nincs, hanem semmiféle hatalmi érdek sem fűződött a társadalmi elfogadtatásához. A bezárkózás jelenleg Magyarország uralkodó politikai programja. Hiszen ezzel a külső kontroll is megszűnik. A belső meg? A szokásosan rövid idő alatt sikerült hatékony propagandagépezetet felépíteni és embereket verbuválni, akik ezt minden szinten hajlandók kiszolgálni, jelentős tömegek pedig a szokásosan rövid idő alatt átvették az ezzel járó beszédmódot.
(...)
– Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter egy református konferencián arról is beszélt, a Borkai-ügy miatt komoly kritika érheti a politikai elit által képviselt keresztény-konzervatív ideológiát.
– Én nem látok konzervatív-keresztény politikai elitet. A hatalmat egy olyan csoport ragadta meg, amelynek semmiféle ideológiája nincs. Érdekei vannak. Kiszolgálóiknak sem kell semmiféle ideológiával azonosulniuk, a legkevésbé a konzervatív-keresztény szellemiséggel, amelyről nagy részüknek gyaníthatóan igen felszínes ismereteik vannak. Üres szavakat ismételgetnek, nincs mögöttük semmi. Még politika sincs, a szó eredeti értelmében, csak nyers hatalmi-pénzügyi érdek. Egymással szöges ellentétben álló nézeteket kell hangoztatniuk, amit nem lehet hitelesen csinálni, de erre nincs is szükség. Csak a teljes önfeladásra. Ezzel visszaértünk a kognitív disszonanciához. Ki így, ki úgy keres feloldást.
(...)
Léteznek még a szabadság kis körei? Megőrizheti-e relatív függetlenségét a Magyar Művészeti Akadémia és a civilek? Mi a baja a hatalomnak a bölcsészettudományokkal? Az összevonás megoldaná az egyetemek problémáját? A tervezett centralizáció hatékonyabbá teheti a magyar irodalom megismertetését külföldön? A válaszokat keresse a Magyar Hang november 29-én megjelent 2019/48. számában!
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/48. számban? Itt megnézheti!
