„Megvédjük a színházainkat, megvédjük a szabadságunkat”

„Ne hagyjuk, hogy elvegyék a színházainkat! Ne engedjük, hogy a színházi szakma szabadságát kiszolgáltassák a politikai kinevezetteknek! Gyertek, legyünk minél többen! Mert a kultúra nemzeti alap!” Ezzel a felhívással hívtak mindenkit tüntetni a Madách térre hétfő este hatra a kulturális finanszírozásról szóló kormányzati törvénycsomag ellen a Katona József Színház és más budapesti színházak.

Hat óra előtt nem sokkal már megtelt a Madách tér esernyős tiltakozókkal. A tömeg vége kilógott a Madách térnél az utcára. A színpadról jelezték: a rendőrség kéri, hogy menjenek beljebb, mert középen van még hely, bár a színpadról nem látszott, hol volna még hely. A Magyar Hang élő felvételén is látható, hogy elég nagy volt a tömeg, megtelt a Madách tér. Kicsit később újra arra kérték a tüntetőket, hogy „tömörüljenek”, hogy kisebb helyen elférjenek. A színpadról azt is kérték, hogy a „Féregirtást a Parlamentben!” feliratú molinót tegyék el a tüntetők, mert nem tartozik ide, ugyanis „a kultúra nemzeti alap”. Kocsis Gergely színész a színpadról azt javasolta, hogy „a kultúra nemzeti alap” legyen a tüntetés rigmusa, a beszédek között ezt skandálták a tüntetők.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hétfő reggel indítványozta, hogy a kulturális ágazatot több ponton érintő törvényjavaslatot kivételes eljárásban tárgyalja az Országgyűlés, mert ezt „kormányzati érdek indokolja”. A dokumentum szerint a zárószavazást december 11-én, szerdán tartanák meg. Maga a törvényjavaslat több ponton módosult az előzetesen megismert változathoz képest: a végül benyújtott szöveg már nem tartalmazott számos vitatott szakaszt, így a tüntetésen részben ezt a sikert is ünnepelték. Többek között kikerült a javaslatból a színházigazgatói kinevezéseket az emberi erőforrások minisztere jóváhagyásához kötő passzus és a Nemzeti Kulturális Alap megszüntetését tartalmazó szakaszok. A tiltakozó petíciót, amelyet a Független Előadóművészeti Szövetség indított, a tüntetésig már csaknem ötvenezren aláírták.

Az eseményen beszédet mondott Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója, Fullajtár Andrea, a Katona József Színház színésze, Barda Beáta, a Trafó Kortárs Művészetek Háza ügyvezetője, Farkas Franciska, színész, drámapedagógus, Mácsai Pál, az Örkény István Színház igazgatója, Pintér Béla, a Pintér Béla és Társulata alapítója és Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere.

Fullajtár Andrea, a Katona József Színház színésznője a színházakat hátrányosan érintő törvényjavaslat mellett arról is beszélt, hogy nehéz volt számukra a Gothár-ügy – mint ismert, a kormány minden új, színházakkal kapcsolatos intézkedést a most kipattant zaklatási üggyel indokol.

Sodró Eliza színművész felszólalásában a harminc év alatti színművészek aggályait fogalmazta meg. Felhívta a figyelmet, hogy nem történt egyeztetés a szakmával a törvényjavaslat benyújtása előtt. Elmondta: tiltakoznak a független színházak éves támogatásának megszüntetése ellen és úgy vélik, hogy a miniszteri vétójog a színházigazgatói kinevezéseknél a színházak szuverenitását csorbítja. Az állásfoglalást 111 fiatal színész írta alá.

Farkas Franciska színművész arról beszélt: színészként a hazáját szolgálja, és el tudja mondani a véleményét anélkül, hogy pártok érdekeit képviselné; a haza szolgálatát minden kormánynak és ellenzéknek támogatni kellene.

Jordán Tamás, akit nagy ovációval fogadtak a tüntetők, elmondta: a kilencvenes években születettek csodálkoznak ezen a világon, mert nem éltek a régiben. „Mindenkinek van mit vesztenie, de most olyasmi készül a magyar kultúra ellen, amellyel szemben minden tiszta lelkiismerettel bíró embernek fel kell lépnie” – mondta Jordán. Bulgakov Mester és margarétájára utalva hozzátette: a gyávaság a legeslegnagyobb bűn.

Elmondta: a tüntetésen felszólaló művészek közül többen levelet kaptak Fekete Péter kulturális államtitkártól, amelyben azt írta: semmi nem igaz a sajtóban a törvényjavaslatról megjelentekből. Jordán szerint, ha mégis visszakoznak a törvényalkotók, az az ügy jelen lévő és más támogatóinak köszönhető. Köszönetét fejezte ki a Magyar Művészeti Akadémiának, mert nem értettek egyet a tervezettel, amiből szerinte az látszik, hogy fontos szakmai döntéseknél felül lehet emelkedni a politikai szempontokon.

Mácsai Pál Örkény István Az élet értelme című egypercesét olvasta fel, és arról beszélt: meg kell őrizni a nyugalmat és a humort és Bibó István 1956 október végi gondolatait olvasta fel a kultúráról. Pintér Béla arról beszélt: megijedtek a törvényhozók, mert rájöttek, hogy kérdőre lesznek vonva, és ezért úgy tűnik, mégsem „gyilkolják meg a magyar kultúrát”

Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere azt mondta nem örül, hogy itt kell lennie, és újra arról kell beszélnie, „kik veszélyeztetik a szabadságunkat”. A színpad a művészeké és a közönségé, az akadémia a kutatóké, az iskola a tanároké és a diákoké, nem pedig a politikusoké, mondta. „Ki fogunk állni azokért is, akiket legközelebb megcéloznak, a szabadságukban korlátozott emberekért, a művészekért, a hajléktalanokért, a pedagógusokért, az orvosokért” – ígérte Karácsony. Emlékeztetett: tíz éve még két évbe telt az előadóművészeti törvény elfogadása, most ez csak két napba telik – utalt arra, hogy a kivételes eljárásban már szerdán tárgyalná a parlament a javaslatot.

„Amit a parlamentben most elfogadnak, az diktátum lesz. Ez nem a Fidesz vagy ellenzék, főváros vagy vidék ügye, mindenki számára diktátum. Ez nemzeti ügy, a kultúra nemzeti alap” – mondta Karácsony, aki szerint ez a diktátum kísérlet, hogy megtorolják, hogy a budapestiek arra szavaztak, hogy visszavegyék a városukat. „Értjük a diktátum üzenetét, és visszaüzenjük, hogy megvédjük a színházainkat, megvédjük a szabadságunkat.” – mondta Karácsony. Megemlítette azt is: Prágában a színház épületét a szolidaritás jeléül hétfő este zöldre festették be.