Hazánk legjobb színészei igyekeznek kihozni valamit egy többé-kevésbé vállalható, de inkább kínos vígjátékból. Ez jellemzi általában Orosz Dénes filmjeit, a 2009-es Poligamy-t vagy épp a négy évvel későbbi Coming out-ot. Utóbbi például nehezen tudott mit kezdeni azzal, hogy ne egy tipikus melegkomédia legyen, így néha igyekezett kikacsintgatni, de azért megmaradt a legsablonosabb poénok pufogtatásánál. Olyan ez, mint az idei Hát nem romantikus? című film esetében, ami Rebel Wilson főszereplésével ígérte a romantikus komédiák kifigurázását. Végül persze hiába nevetett azon, hogy a műfaj szabályai szerint mindig kell egy affektáló meleg barát és egy ellenlábas kolléganő: maga is közhelyes volt, és még csak nem is túl vicces.
A forgatókönyv hiányosságait viszont a Coming out esetében mindenképp ellensúlyozta a színészi gárda, benne Csányi Sándor és Tompos Kátya mellett Borbély Alexandrával, Hegedűs D. Gézával, Mucsi Zoltánnal, Für Anikóval és Gyabronka Józseffel. De hiába Mucsi és Für a legjobbak, ha utóbbira is olyan szerepet osztottak, mint amilyen a mesebeli szélsőjobbos lap újságírónőjéé. Így bár a magyar valóságtól távol voltunk, és nem bólogathattunk fájdalmasan, hogy „hát igen, így megy ez itt”, de Für karaktere ettől még szórakoztatónak bizonyult.
Hogy a Seveled már valamivel több ennél, az talán fakadhat a személyes érintettségből. Orosz Dénes ugyanis filmkritikusként kezdett, cikkei jelentek meg a VOX-ban, így ez a közeg ismerős lehet számára, volt honnan merítenie. Ha a mai szerkesztőségek mindennapjait illetően nem is, de a kritikus személyiségét illetően mindenképp. Gergő (Mészáros Béla) a saját világából kilépni képtelen, felnőttként is erősen édesanyja befolyása alatt álló, hódítgató, de senkinél meg nem ragadó figura, aki leginkább csak megmosolyogja azt, aki filmek közül csak a Másnaposokat ismeri, Bertolucci nevét hallva viszont előbb asszociálna egy olasz ételkülönlegességre, mintsem rendezőre. Márpedig Saci (Tenki Réka) pontosan ilyen, ráadásul a kollégák előtt sem lehet villogni vele: a sztiptíztáncosként dolgozó nő szolgáltatását szívesen fogadják, de persze közben lenézik őt, többnek hiszik magukat és sznob társaságukat. Viszont a várandós nő nagyon is jól jön Gergő számára, amikor úgy hiszi, édesanyjának már csak napjai vannak hátra, és meg kell nyugtatni, hogy legalább már érkezőben van a kisunoka.
Persze, nem egy tipikusan magyar komédiáról lenne szó, ha nem abba az irányba menne el az egész, mint az sejthető. Így lesz ez is a félreértések vígjátéka, ahol egyik kínos szituációból a másikba bukdácsolunk, míg végül persze eljön az igazmondás ideje, ahogy a kötelező szerelembe esésé, mert hát ha már két ember ennyi időt tölt egymás közelében, nyilván végül egymásra is fognak találni. A Seveled üzenete, hogy ez a számtalan különbözőség ellenére nagyon is lehetséges, sőt, a boldog családi élet is összejöhet ezek után.
Hol van már Bridget Jones világa, amikorra a vígjáték végre felismerte, hogy a boldoganéltek-romantika nem egyszerűen később jön el, hanem általában úgy, ahogy van, illúzió. Ehhez képest Orosz Dénesnél megint azt látjuk: oké, hogy harmincas éveikig nem jött össze a boldogság, de most már aztán igazán meglesz az, csak egy kicsit akarni kell. Mondjuk a megfelelő ponton, úgy a kilencvenedik perc előtt tízzel felpattanni, átszaladni a várost a nagy szerelemért, aztán búsulni még öt percet, hogy a kilencvenedikre azért már csak eljöjjön a boldog összeölelkezés. Ezt tudta már a Keresd a nőt is, meg számtalan másik komédia, csak előbbi legalább nem szabott korlátokat magának, és olyan felszabadultan szégyentelenkedett, ahogy csak lehetett. A magyar vígjáték viszont ezt nem tudja ügyesen csinálni: vagy túlzásba viszi, mint a Megdönteni Hajnal Tímeát, vagy óvakodik tőle, de helyenként mégis adagolja, ahogy a Kölcsönlakás tette. Orosz Dénes és a Seveled többé-kevésbé teljesen kerüli, így ennek csapdáiba nem sétálhat bele, viszont nem is nagyon tud más, jó hagyományhoz csatlakozni.
Vannak jó pillanatok, nevetünk is olykor, de az egész valahogy nem áll össze többé néhány jó ötlettel megbolondított sablonparádénál. Ami azért is szomorú, mert ezúttal is olyanok vannak itt a főszereplők mellett, mint Bodrogi Gyula, Cserhalmi György, Ónodi Eszter vagy Molnár Áron. Talán a legjobb Básti Juli, aki tényleg lubickol a szerepében, ügyesen hozza az idegesítő anyafigurát, akire annak ellenére nehéz haragudni, hogy az őrületbe kergeti fiát. Ebben a tekintetben ügyes a forgatókönyv, jó megoldást talált a karakter pacifikálására, és így a probléma viszonylagos megoldására. Csak hát az érzés ettől még nem múlik bennünk, hogy itt többre hivatott színészek váltják aprópénzre tehetségüket. Még úgy is, hogy a Seveled kétségkívül szórakoztatóbb a Coming outnál, többet tud, érdekesebb közhelyeket pakol egymás mellé.
