Mécs László papköltőt is javasolták az irodalmi Nobel-díjra 1969-ben, amikor Samuel Beckett kapta meg az elismerést – derült ki a titkosítás alól most feloldott iratokból. Mindig ötven évvel később derül ki, mely indulók közt dőlt el a verseny, a fél évszázaddal ezelőtti izgalmakról pedig most a The Literary Salon számolt be, azt szemlézte a Könyvesblog. Felidézve, hogy pár éve kiderült már az is, 1965-ben és 1966-ban is felbukkant a jelöltek között Illyés Gyula neve, míg 1967-ben Lukács Györgyé.
Az 1969-es évben Samuel Beckett kapta meg az elismerést, a verseny pedig közte és André Malraux közt dőlt el. Összesen egyébként százhárman voltak versenyben, mellettük olyanokkal, mint Edward Albee, Arthur Miller, Heinrich Böll, Jorge Luis Borges, Paul Celan, E. M. Forster, Günter Grass, Vladimir Nabokov, J. R. R. Tolkien, Elias Canetti, Raymond Queneau, Alain Robbe-Grillet, Nathalie Sarraute vagy Alekszandr Szolzsenyicin. A Könyvesblog megjegyezte, közülük többen később át is vehették a Nobel-díjat.
Az 1969-es esélyesek között felbukkant Mécs László neve is, őt Watson Kirkconnell javasolta. Mécs neve a 62. helyen szerepelt. A ma már némileg elfeledettebb papköltőnek a húszas évektől kezdve jelentek meg kötetei, köztük az Üveglegenda, a Legyen világosság!, a Forgószínpad vagy az Üzenet. Papköltőként sem volt könnyű a helyzete, Illyés Gyula egy ízben például erősen megbírálta őt, viszont Reményik Sándor védelmébe vette. Az ötvenes évek elején koholt vádak alapján elítélték, de aztán rehabilitálták. Mécs László egyébként az ötvenhatos halálraítélt, Mécs Imre nagybátyja volt, és 1978-ban, 83 éves korában hunyt el.
