Sokkal több volt, mint generációjának legviccesebb előadója, ő egy tökéletes reneszánsz komikus volt: író, rendező, műsorvezető, történész, zseniális gyermekkönyv-szerző, és a legbarátságosabb, legcsodálatosabb társaság, akit az ember csak kívánhat magának – jellemezte a kedden elhunyt Terry Jonest barátja és Monty Python-beli kollégája, Michael Palin a Twitteren megjelent búcsúüzenetében. Reneszánsz emberekből nem volt hiány a Monty Pythonban, hiszen maga Palin, de Eric Idle, John Cleese, Terry Gilliam, és az 1989-ben elhunyt Graham Chapman is rendkívül sokoldalú művészek (voltak), mégis talán Terry Jones volt a legendás csapat valódi motorja.
Amikor a The Guardian egyszer interjút készített vele, Jonest egy festmény előtt fotózták le, a képen ő maga szerepelt, amint meztelenül, egy szál nyakkendőben zongorázik. A komikus a fejét a kezére támasztva néz a kamerába, mintha ez a szobabelső, az abszurd alkotással, magától értetődő lenne. Már ez az egy fotó is betekintést engedhet a walesi művész világába, amelyben a legkomolyabb dolgok természetesen vegyültek a szürreálisan vicces elemekkel, ellenállhatatlan egységet teremtve. Terry Jones akármihez nyúlt, összetéveszthetetlenül egyedit alkotott belőle.
Brian Élete (HunDuB) 00
Júdeában vagyunk, ott és akkor, amikor Jézus született. Vele szinte egy időben és egészen a közelében megszületik egy másik gyermek is, Brian. Róla a napkeleti bölcsek tévedésből azt hiszik, hogy ő a megváltó. Brian élete ettől a perctől kezdve tévedések és félreértések sorozata. Júdea ekkoriban forrong: zsidók harcolnak a szabadságért, a rómaiak és egymás ellen is.
Még akkor is felismerhető volt a stílusa, amikor öt olyan különleges emberrel dolgozott együtt, mint a Monty Python tagjai. Nem véletlen, hogy a csapat három nagy filmjét, a Gyalog galoppot, a Brian életét, és Az élet értelmét is rendezte (az elsőt és az utolsót hivatalosan Terry Gilliammel közösen, de a visszaemlékezések alapján nagyrészt az ő szava döntött). Szó sem volt diktatúráról persze, ahogy egy interjúban Jones elárulta, csak akkor került be bármi is a filmekbe „ha mind a hatan nevettünk rajta, és egyaránt úgy véltük, hogy az rendben van.” – Számomra pedig csak az volt a fontos, hogy elcsípjem, és a vásznon meg tudjam jeleníteni azt a pillanatot, amin mind a hatan nevetünk – fűzte hozzá.
Szerepeiben legalább annyit hozzátett a filmekhez, mint rendezőként. A Brian életében ő játszotta a kényszerből messiássá lett címszereplő anyját, aki a film elején kapásból kidobta volna a napkeleti bölcseket a kunyhójából, amikor azok tévedésből az ő gyermekét kezdték imádni. – Ő nem a messiás, csak egy nagyon haszontalan fiú – kiabálta később a lelkes tömegnek, amely Briant követelte. Jones ebben a szerepében is egyszerre volt abszurd, visszataszító, ellenállhatatlan, fergetegesen gonosz és bájosan önironikus. Úgy tudott megnevettetni bárkit, hogy még a kegyetlen szatírába is lágyságot, a legélesebb kritikába is szeretetet csempészett.
Elkötelezett előadóként pedig nem állt meg a komédiánál. A történelem iránti rajongása számos könyvben, sorozatban testet öltött, legyen szó komoly ismeretterjesztésről (mint például a Terry Jones’ Medieval Lives című műsora, amelyért Emmy-díjra is jelölték), vagy akár paródiáról (mint a Palinnal közösen írt Ripping Yarns, vagy a Blazing Dragon című animáció). De költőként, regényíróként, zeneszerzőként, és publicistaként is alkotott (az iraki háborút elítélő cikksorozatot jelentetett meg).
Climate change deniers (Erik the Viking)
This little clip seems to be a great metaphor for climate change deniers. It's from the 1989 movie "Erik the Viking" and features Terry Jones (who also directed) as King Arnulf of the island nation of High Brazil.
Esetében alighanem lehetetlen küldetés egyetlen dolgot kiemelni az életművéből, mégis „ha csak egy dolgot néz meg Terry Jonestól”, ebben a pillanatban a félelmetes előrejelzése miatt az Erik, a viking című 1989-es filmjének kultikus jelenete lenne a befutó. Atlantisz királyaként Jones megnyugtatja a népét, hogy a szigetük nem süllyed, és soha nem is fog elsüllyedni, miközben a vízszint jól láthatóan emelkedik. Hiába merülnek sorozatban a víz alá, a sziget legmagasabb pontján csücsülő király minden ellenvéleményt aljas rágalomnak bélyegez, és hajtogatja, hogy „nem süllyedünk”, amíg el nem nyeli a tenger. A méltatlanul keveset emlegetett film egészében zseniális, ezzel a jelenettel azonban Terry Jones a hatalmi téboly okozta vakság örökérvényűségében napjaink aktuális vezetői attitűdjét is tökéletesen ragadta meg.
Nem lenne sem igazságos, sem stílusos persze, ha egy apokaliptikus vízió miatt hajtanánk fejet a komikus előtt, hiszen az alkotásainak legfőbb ereje éppen azok komplexitásában rejlik: semmit sem lehet egyetlen komponensre redukálni. Ezért jelenjen meg itt egy másik kultikus szerepe, Az élet értelme mindenevő zabálógépe is, aki egyszerre tette nevetségessé a csúcsgasztronómia patologikus kifinomultságát, az angol hidegvér túlkapásait, a szervilizmust, a telhetetlenséget, önmagát, és végül mindenkit, aki remekül szórakozik a jeleneten.
The Meaning of Life (10/11) Movie CLIP - Mr. Creosote Blows (1983) HD
The Meaning of Life movie clips: http://j.mp/15vNO1x BUY THE MOVIE: http://amzn.to/ru1ruR Don't miss the HOTTEST NEW TRAILERS: http://bit.ly/1u2y6pr CLIP DESCRIPTION: Monsieur Creosote (Terry Jones) underestimates his stomach when his waiter (John Cleese) offers him a parting mint.
Egy sokoldalú alkotó számára alighanem az elnémulás a legfőbb tragédia. Terry Jones és kollégái 2014-ben érezték először, hogy valami nem stimmel. Michael Palin idézte fel egy interjúban, hogy a korábban híresen jó memóriájú komikus elkezdett belehibázni a szövegbe, később már hosszabb részeket felejtett ki a műsorból, végül sokszor olvasni kényszerült a jelenetet a súgógépről, ami sosem fordult elő nála korábban. 2015-ben a demencia egyik fajtáját, frontotemporális demenciát (FTD) diagnosztizáltak nála. A betegség szép lassan elnémított a komikust, aki egyik utolsó nyilvános szereplésekor már egyetlen szót sem tudott kimondani. A demencia más formáival szemben az afázia nem befolyásolta a mozgását, így Palin elmondása szerint Terry Jones ugyanolyan vehemenciával rótta köreit a szokásos erdei sétái alkalmával, alig tudták tartani vele a tempót, de beszélni már alig tudott.
Környezete számára a legfájdalmasabb az volt, hogy idővel a komikus már nem volt tisztában a saját állapotával, később pedig már gesztusok útján sem tudta kifejezni magát. – Fogalmunk sincs, hogyan érzi magát, lehet, hogy épp boldog, de sosem lehettünk benne biztosak, mi zajlik benne – mesélte Palin a közös interjújuk során, amelynek végén a sajt világába merült Jones megfogta barátja kezét, és hosszú percekig szorongatta szótlanul.
Egy 2016-ban készült interjúban – vagyis egy évvel a diagnózisát követően – zárógondolatot kért tőle az újságíró. – Tudod mit, egész életemben hatalmas szerencsém volt. Egyszerűen csak szerencsés voltam – fogalmazott az állapotával már és még tökéletesen tisztában lévő komikus.
