Kezdetben voltak a hőseposzok. Általános jelenség, hogy amikor egy háború véget ér, a szemben álló felek ontani kezdik a korántsem elfogulatlan filmjeiket a konfliktusról. Ahogy az ilyen, kezdeti játékfilmekre, úgy a dokumentumfilmekre is igaz, hogy a rendezők előszeretettel siklanak át afelett, hogy nem minden fehér és fekete – így sokszor a művükkel inkább felszakítják, mint gyógyítják a sebeket.
Különösen igaz ez a délszláv háborúkra, ahol helyenként még negyed évszázad után is forrnak az indulatok, és itt nem csak a focihuligánok hőzöngésére kell gondolni. Valódi, mély, zsigeri indulatok ezek, amelyeket aligha fognak begyógyítani az elkövetkező évtizedek.
Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetne gyorsítani a gyógyulási folyamatot. Erre tesz kísérletet Goran Dević A mesélő folyó (horvátul: Na vodi – A vízen) című dokumentumfilmjével, melyben a horvát rendező egy egészen sajátos technikával próbál túllépni az eddigi alkotásokon.
A művész mozaikdarabokból próbálja összeállítani, mi is történhetett Sziszekben a háború idején, abban az egykori iparvárosban, ami ugyan az 1991-ben kezdődő háború során mindvégig a horvátok kezében volt, a közelben húzódó frontvonalak miatt számos találatot kapott. A mozaik kockáit itt emberek jelentik: az apa és fia, akik minden nap úsznak a Szávában, „Rambo”, a háborús veterán, két jó barát, és még hosszasan sorolhatnánk – ők a sziszekiek. Ám Dević fő bravúrja inkább az, hogy a szemben álló felek mozaikjaiból állítja össze a képet, ami annak ellenére is ott van a sziszekiek világában, hogy a város mostanra teljesen átalakult.
Hová lettek a délszláv háború eltűntjei? | Magyar Hang
A harc sokak esetében már nem a túlélésért folyik – hanem azért, hogy bebizonyítsák, élnek.
Az ellentétes oldal – vagyis a szerbek – szempontjainak bemutatása is különleges. Először Rambótól hallunk arról, hogy a szerbeket is bántották és kínozták, méghozzá horvátok, amiért bocsánatot kellene kérni az itt élő szerbektől. A hallgatag, eltorzult arcú férfi mintha rengeteget tudna ezekről az esetekről. Később ismerjük meg Sziszek másik, kevésbé hangoztatott történetét.
A filmben csak egyetlen nő szerepel, aki három koszorút visz magával egy kompon a Száván, s azokat a vízbe dobja. Megtudjuk: férjéért és két fiáért a háború idején jöttek el a horvát katonák, akik azonnal elhurcolták és a Szávába lőtték őket. De a nő mégis Sziszekben maradt, hiszen hová is mehetne? Ő, ahogy a többi itt élő is jól tudja, miről mesél a várost átszelő három folyó, a Száva, a Kulpa és az Odra. Így pedig a horvát himnusz is mást jelent az itt élőknek: miközben a többség vigyázzban áll, Rambó csak csendesen ül, a szerb asszony pedig talán nem is akar tudomást venni arról, hogy a többiek ünnepelnek.
Így válik a mozaik egy mindennél egységesebb képpé, egy minden eddiginél erőteljesebb dokumentumfilmmé, ami okkal vívta ki a kritikusok elismerését. A hétfőn kezdődő Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon többek között A mesélő folyót is láthatjuk, amely a Harc az identitásodért szekcióban lesz versenyben.
Goran Dević alkotását január 28-án 18:15-től, illetve január 29-én 20 órától lehet megnézni; a vetítések helyszíne a Cinema City Aréna.
