Négy éve az #OscarSoWhite jelszó mögött felsorakozva emberjogi aktivisták, művészek és közéleti szereplők keményen nekimentek az Oscar-díjakat odaítélő Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiának (AMPAS). Véleményük szerint ugyanis a világ legrangosabb filmes elismerése híján van a sokszínűségnek, fehér férfiak (és a színésznő kategóriában nők) játéka az egész ceremónia, amelybe csak mutatóba vesznek be olykor más bőrszínű művészeket.
A felháborodásnak meg is lett az eredménye, a 2017-es gálán a Holdfény a legjobb film és a legjobb adaptált forgatókönyv díját is megkapta, és a két mellékszereplő kategóriájában is afroamerikai színészeket díjaztak. A tavalyi eseményen úgy tűnt, újfent kínosan ügyelnek a diverzitásra, amely sokszor nyilvánvalóan felülírta az esztétikai értéket. A legjobb filmnek a megmosolyogtatóan didaktikus Zöld könyvet választották, amely éppen olyan összetetten jeleníti meg a faji előítéleteket, mint ahogy Takaró Mihály irodalmi favoritjai a magyar nemzeti identitást. 2020-ra azonban elfogyott a lendület, kritikusai szerint az Oscar visszatért a hagyományaihoz, vagyis száműzte a sokszínűséget.
– Nagyon férfi, nagyon fehér – írta a New York Times publicistája az idei gála kapcsán. A véleménycikk megjegyzi, a négy évvel ezelőtti „sokszínűsítés” ellenére az Akadémia tagjainak közel hetven százaléka férfi, és nyolcvannégy százaléka fehér. A korábban felhozott érvek szerint pedig az ítészek legtöbbször a saját problémáikat, filozófiájukat, világukat keresik a filmekben, vagyis még a legjóindulatúbb bíráló sem szavaz olyan alkotásra, amely nem érinti a személyes szféráját. Ha ezt elfogadjuk, máris magyarázatot kapunk rá, hogy miért szorulnak ki a nők a legjobb rendező kategóriájából évről évre. Az Akadémia elismerésének történetében eddig mindössze egyszer, 2009-ben kapta női rendező az arany szobrocskát, Kathryn Bigelow A bombák földjén című filmért. Ez idén sem változik, hiszen bár a Kisasszonyok című film körül hatalmas a felhajtás (és a legjobb filmek kategóriájában ott is szerepel), rendezője, Greta Gerwig mégsem kapott jelölést.
Tarolhat a Joker az Oscar-gálán, de nem lesz ettől mindenki boldog | Magyar Hang– A művészetben csakis a minőséget nézem, nem a diverzitást. Hiba lenne bárhogy másként cselekedni – írta egy Twitter-üzenetben Stephen King, aki maga is részt vesz az Akadémia munkájában. Kijelentése hatalmas vihart kavart, hírességek sora ment neki a horror szerzőnek, amiért véleményük szerint maradian rasszista módon nyilvánult meg. A felháborodás hatására King kénytelen volt nyilvánosan bocsánatot kérni, magyarázatában kifejtette: a művészetben mindenkinek egyenlő esélyt kell adni, legyen bármilyen a neme, bőrszíne vagy szexuális beállítottsága – fogalmazott az író, aki nem sokkal később törölte magát a Facebookról, a mindent elborító hamis hírekkel indokolva döntését.
Bár a vita nagy valószínűséggel eldönthetetlen a sokszínűség igénye és a művészi teljesítmény között, mégis figyelemreméltó, hogy milyen, a kritikusok (és legtöbbször a közönség) által nagyra becsült teljesítmények maradtak láthatatlanok az Akadémia számára. A legfájóbb hiányzók között általában a szakértők szerint ezúttal valóban kimagasló színészi alakítást nyújtó Jennifer Lopezt, a Golden Globe-on győztes, de az Oscaron jelölésig sem jutó ázsiai-amerikai színésznőt, Awkwafinát (Nora Lum), és a Jordan Peele mesteri filmjében sziporkázó Lupita Nyong’o-t emlegetik. Több szakíró mindehhez hozzátette, az egyetlen nem fehér művész, a legjobb női főszereplő kategóriában jelölt Cynthia Eviro pedig éppen a rabszolgának született, későbbi aktivista Harriet Tubman megformálásáért kaphat díjat.
Különös fejlemény mindezek ismeretében az összesen hat kategóriában jelölt Élősködök című dél-koreai film. Pong Dzsunho (Bong Joon Ho) filmje rendkívüli (bár nem egyedülálló) módon nem csupán az idegen nyelvű kategóriában érdekelt csupán, hanem együtt versenyez az amerikai filmekkel. Ennek megfelelő a hírverés is körülötte, egymás után jelennek meg a lelkendező kritikák a filmről, amelyek mesteri fekete komédiaként, vagy éppen 2019 legjobb alkotásaként ünneplik az Élősködőket.
A sokszínűségi mutatót látszólag visszabillentheti ugyan egy ázsiai film, Pong Dzsunho művének piedesztálra emelésével azonban valójában éppen az érdektelenségről, a „másság” iránti vakságáról tesz tanúbizonyságot az Akadémia. Mert bár az Élősködők valóban nagyszerű film lett, sötét komédia a társadalmi feszültségekről, vágyakról és azok ütközéséről a rettenetes valósággal, csakhogy ebben a minőségében közel sem egyedülálló. A dél-koreai filmművészet az elmúlt három évtizedben számos hasonlóan mesteri alkotással jelentkezett, amelyekről az amerikai filmvilág tudomást sem vett (a jelenlegi hisztériához mérten legalábbis).
Ha a gyakran csak egy szűk réteg igényeit kiszolgáló Kim Gidok művei (A sziget, Bin-Jip, Az íj, Idő) reális számítás szerint nem robbanhatnak be a mainstream Hollywoodba, de Pak Cshanuk (Park Chan-wook) teljes életművét citálhatnák (Joint Security Area, Bosszú-trilógia, Szomjúság, A szobalány), de Na Hongdzsin (Na Hong-jin) három Magyarországon is bemutatott filmje, Az üldöző, A Sárga-tenger, és a Kongszongi sirató is megérdemelte volna ugyanazt a figyelmet, mint az Élősködők.
Izgalmas lett volna az is, ha Pong Dzsunho korábbi alkotásait is felfedezi magának az Akadémia. A Dél-Koreát ért amerikai befolyást kíméletlenül kritizáló A gazdatest című 2006-os mesterműve például biztosan jól mutatott volna a legjobb film Oscar-jelöltjei között. És nem feledkezhetünk el a rendező legjobb munkájáról, a 2003-ban bemutatott A halál jeléről sem, ami az elmúlt évtizedek egyik legfeszültebb és legmegrázóbb bűnügyi filmje. Zsúfolásig tele társadalmi feszültségekkel, vágyakkal és az azokkal ütköző rettenetes valósággal.
Az Akadémia tehát idén éppen olyan, mint a népmesei leány, aki hozott is ajándékot, meg nem is. A sokszínűség hiányát leplező ínyencségekkel a bírálók azonban csak látszólag tudják elfedni a hiányosságokat, hiszen a mutatóba hozott alkotások, mint láttuk, éppen a szándékuk ellenében hatnak. Vagyis nagyjából a Zöld könyv elismerése vonalán mozogva valósítja meg a Takaró Mihály-i értelemben vett komplexitást és minőséget.
Az ismét házigazda nélkül megrendezett gála kapcsán azonban talán ezeknél is fontosabb kérdés, hogy vajon érdekli-e még a közönséget. A ceremónia rengeteget veszített a vonzerejéből, amíg 2014-ben még 41 millióan követték a képernyők előtt a gálát, tavalyelőtt már csupán 26,5 millióan, ami történelmi mélypontot jelentett. Ha a tendencia folytatódik, a sokszínűség hiánya lesz a rendezők legkisebb problémája.
Tarolhat a Joker az Oscar-gálán, de nem lesz ettől mindenki boldog | Magyar Hang
Három filmjéért is szoríthat a díjszezonban az elmúlt tíz év egyik népszerű komikája, Rebel Wilson. Igaz, inkább aggodalomra van oka: a szombaton bejelentett lista szerint saját jogán két Arany Málna-jelölést is kapott, egyet a Csaló csajokban való főszerepért, egyet pedig a Macskákban játszott mellékszerepért.
