Tarolhat a Joker az Oscar-gálán, de nem lesz ettől mindenki boldog

Három filmjéért is szoríthat a díjszezonban az elmúlt tíz év egyik népszerű komikája, Rebel Wilson. Igaz, inkább aggodalomra van oka: a szombaton bejelentett lista szerint saját jogán két Arany Málna-jelölést is kapott, egyet a Csaló csajokban való főszerepért, egyet pedig a Macskákban játszott mellékszerepért. Innen nézve már talán kevésbé nyugtathatja meg, hogy Taika Waititi provokatív szatírája, a Jojo Nyuszi hat Oscar-jelölést is begyűjtött.

Ott az alakítások közül is csak Scarlett Johansson játéka ért jelölést (megérdemelten!), igaz, Wilson sem volt rossz a butácska náci nevelőnő szerepében. A siker viszont inkább a jól megírt forgatókönyvnek köszönhető, Wilsonnak pedig talán jót tenne egy drámaibb szerep, mert a csetlő-botló laza csajok megformálójaként már közel sem olyan szórakoztató, mint korábban. A Macskák persze egy teljesen más kategória: minden félelem beigazolódott, a macskaember szörnyszülöttekké maszkírozott színészek szégyentelenkedésére semmi mentség nem akadt. Szegény T. S. Eliot, ha ezt megérte volna!

A Macskák várható bukásánál feltehetőleg kevésbé fogadtunk volna rá, hogy egy nap azt fogjuk mondani: milyen kár, hogy Adam Sandler nem kapott Oscar-jelölést! Márpedig most ez a helyzet, a nyomasztásban verhetetlen Netflix-produkció, a Csiszolatlan gyémánt kritikai fogadtatása egyöntetűen pozitív volt. De valljuk be, Jennifer Lopeztől sem vártunk sokat az olyan filmek után, mint az Anyád napja, esetleg A szomszéd fiú című B-kategóriás rettenet. Sőt, J-Lo még a jobb rendezőknek is kifogta a kínosabb produkcióit: emlékezzünk csak a Kevin Smith-féle Apja lánya kellemetlen csöpögésére.

Ehhez képest most A Wall Street pillangóival végre a színész-énekesnő is megtalálta a formáját, csak sajnos az Amerikai Filmakadémia ezúttal is másfelé nézett. Megint csak ki gondolta volna, hogy a két közkedvelt, ám többnyire kínos alakításokat hozó színésznek az Arany Málna fog igazságot szolgáltatni. Bármelyikük is kapja a Megváltás-díjat, megérdemelt lesz az elismerés. Bár szegényeket nem biztos, hogy vigasztalni fogja életük szerepéért egy Arany Málna-szobrocska.

Az Amerikai Filmakadémia egyes jelölései már annál inkább megoszthatják a nézőket, kritikusokat is. Szokás szerint beindult a számolgatás, hány fekete, leszbikus stb. jelölt akad a mostaniak között (Lupita Nyong'o és a Mi kihagyása tényleg megmagyarázhatatlan), bár az ítészek bajban is voltak, mert a mostani jelöltek nagy részébe nem tudnak belekötni. A Vox szerzője ezt bizonyította, amikor a jelöltek sokszínűségét hiányolta, de nem nagyon tudta, a meglévők közül kitől kellene megválni. A Portré a lángoló fiatal lányról kimaradása mellett viszont nem ment el ő, ahogy mások sem, miközben a film bár szép, míves munka, de azért a katartikus utolsó jeleneten túl elég nehézkes, lassan vánszorgó darab. A népszerűség sajnos itt is inkább a társadalmi mondanivalóból fakad.

Még a leginkább a tavalyi év egyik megosztó darabja, a Joker az, amit szívesen kisöpörnének az ítészek. A Slate szerzője például egyenesen úgy vélte, a film jelölései vicc kategóriába mennek, Todd Phillips munkája pedig nem az év produkciója, hanem csak egy ostoba agymenés. „A Joker azoknak szól, akik szerint a vérfürdőtől és a törpés viccektől lesz egy film merész és provokatív” – vélte a szerző. A cikk írója még Joaquin Phoenix játékát is leszólta (szerinte nem attól lesz jó egy alakítás, hogy egy színész éhezteti magát és kellemetlenkedik a kollégáival), miközben arról azért már inkább közmegegyezés van, hogy a filmsztár tökéletesen átlényegült Joker szerepében. Így kevésbé lesz meglepő, hogy ha az egyenesen 11 jelölést begyűjtő dráma főszerepéért ő kapja az elismerést (főleg, hogy eddig soha nem vehetett át Oscart), bár Adam Driver is komoly versenyző a Házassági történettel. Megrendítő nézni, ahogy a Star Wars Kylo Renje a Patersonból ismert visszafogott partnerből fokozatosan vedlik át dühtől eltorzult arcú, gyűlölködő exférjjé.

Driver és Phoenix díjazása is megérdemelt lehet tehát, viszont ha a legjobb filmért járó szobrot is ezek egyike vinné haza, azt biztos nem fogadná egyöntetű éljenzés. A Joker esetében a kritikusok talán még inkább dühödten kiáltanának blöffmozit, eltúlozva a film valóban meglévő gyengeségeit (valóban izgalmas és revelatív társadalomkritika helyett ügyesen eladott popcornmozi), illetve olyan hülyeségeket bedobva, mint hogy a főszereplő összetett ábrázolása veszélyes relativizáláshoz vezet.

A Házassági történetet eközben akár tarthatják is egyes kritikusok az év filmjének, de hát ne tévedjünk, ez inkább izgalmas Netflix-kamaradarab, nem pedig az év csúcsteljesítménye. Az sokkal inkább a dél-koreai Élősködők, ami váratlanul nemcsak a legjobb nemzetközi film, hanem a legjobb film, legjobb rendezés, legjobb vágás, legjobb látványterv és legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában is jelölést kapott. Ha nem ez lesz a legjobb idegen nyelvű film, biztosan elmondhatjuk, hogy nincs igazság a Földön.

A legkellemesebb meglepetés az lenne, ha a legfontosabb díjat ez a szegénységről, (társadalmi) szerepekről és megkövesedett struktúrákról mesélő fekete komédia-dráma vinné haza. De ha csak a hat jelölésből többet díjra vált, már az nagyszerű eredmény és fontos üzenet a hol a kevésbé mélyenszántó blockbusterek, hol a giccses produkciók irányába kilengő Oscartól.

Nézzük csak meg az elmúlt évekből az olyan produkciók sikerét és jelöléseit, mint a Fekete párduc, a Bohém rapszódia vagy a Kaliforniai álom. De még a Zöld könyvnél is kilengett helyenként a giccsfaktor, igaz, a legjobb film díjának hazavitele után kapott bírálatözönt nem érdemelte meg. Ahogy nem érdemelte annak idején a szintén szép Ütközések, amit sokan ezek után a Farrelly-dramedyhez hasonlítottak.

Ha kedvezni akarnak az erős ideológiai töltettel eladott filmek szerelmeseinek, szobrot érhet Greta Gerwig legújabb munkája, a Lady Birdnél sajnos unalmasabb és cukorsziruposabb Kisasszonyok. Főleg, hogy miközben a Filmakadémiát támadják a kevés női jelölt miatt, jó példaként még a XIX. századi regény megfilmesített változatát szokták emlegetni.

A legmeglepőbb talán az volna, ha Az aszfalt királyai lenne az év filmje, de hát ennek az esélye rendkívül kicsi, az amúgy igényes darab inkább szokásos töltelékként van ott a jelöltek közt. Hangkeverésért és hangvágásért viszont jutalmazhatják, bár a háborús 1917 erős kihívó ezekben a kategóriákban. Ahogy a Mendes-opusz esetében sokan tesznek arra is, hogy a legjobb film lesz (hiszen fontos győzelmei voltak korábban, például a Golden Globe-on), de ez azért elég erőteljes túlzás lenne. Az egyetlen jó az lenne benne, hogy végre kevésbé elragadtatott kritikákat is lehetne olvasni a míves, de kissé patetikus darabról.

Ha inkább a rendezői életpálya egésze, mintsem az adott produkció díjazására mennek, akkor rendezők közül Martin Scorsese kaphat még egy szobrot, bár Todd Phillips és Quentin Tarantino is esélyesebbnek tűnik jelenleg. Az állítólag utolsó filmjére készülő Tarantino díjazása megérdemelt is lenne, bár az sem lenne nyilván baj, ha a dél-koreai Pong Dzsunhót (Bong Joon-ho) ismernék el.

A színésznői kategóriában jóval inkább várható Saoirse Ronan (Kisasszonyok) befutása, bár azért az alakításért, amit Scarlett Johansson a Házassági történetben hozott, megérdemelt lenne a győzelme. Ő egyébként rendkívüli módon mellékszereplők közt is versenyben van a Jojo Nyuszival, ahol szintén remekelt, egyszerre tudott drámai és nagyon vicces lenni. A legjobb színésznő kategóriában jó esélyei vannak Renée Zellwegernek is, aki Judy Garland megformálásával végre visszatért a versenybe. (Tizenhat éve a Hideghegyért már kapott egy szobrocskát.)

Talán Taika Waititi szatírája az egyik legbizonytalanabb induló: a hat jelölésből hazatérhet végül jó pár díjjal, vagy hoppon maradva végül egyel sem. De az Oscar mostanában szeret igazságosan mindenkinek adni valamit, szóval utóbbi talán kevésbé várható.

Pergőtűzben Stephen King az Oscar-díj kapcsán tett kijelentése miatt | Magyar Hang

A hollywoodi elit támadja a horrorkirályt, mert egy pillanatra kiemelkedett a liberális tömegből.

Meglepőbb, hogy a Joker után közvetlenül az olyan filmek jönnek tíz-tíz jelöléssel, mint Az ír és az 1917, amik nagyívű, monumentális munkák, de azért túl maradandó élményt nem hagynak a nézőben. Ezzel persze sokan nem értenek egyet, Sam Mendes háborús műve is kapott szép kritikákat, egyesek szerint az egyetlen kis küldetésre fókuszáló dráma tökéletesen adta vissza a háború poklát. Azt, amikor életünk és sorsunk valójában az itt-és-mostra szűkül, és szó sincs országokat átfogó tervezgetésről, kitáguló horizontról, csak arról, hogy eljutunk-e a következő árokig vagy sem.

Tíz jelölést kapott még a Volt egyszer egy Hollywood is, tehát ha Tarantino tervezett utolsó filmje esetleg félre is menne, most még egy szép búcsúban lehet része vasárnap este. De nagy tétekben azért arra sem fogadnánk, hogy az a tizedik produkció nem lesz nagyszerű munka.

És egy kis remény még a végére: az animációs filmek közt versenyben van a tavalyi év egyik legszebb darabja, a Keresem a testemet is, így nagyon lelkesítő lenne, ha sikerülnie lenyomnia a kissé túlértékelt Toy Story 4-et.