Lót tünékeny eleganciája

Aranybárány: feltehetően az aranyborjúnak és Isten bárányának keresztezése. A megváltó Isten és a bálvány, a világbotrány (aki miatt haragjában Mózes az Úr kőtábláit összetörte) olvad össze benne. Lehetne akár torzszülött is, de nem az. Az aranybárány maga Lót, Ábrahám unokaöccse, a maga módján istenfélő, egyúttal jól menő szodomai vállalkozó. Az aranybárány meggazdagodásának forrása: a birtokában lévő konzervgyár védjegye.

Az Örkény színpadának hatalmas – a megvilágítástól függően – általában hol arany, hol ezüstfényű oldalfalán bárányok látványos domborművei. Nyomukban pedig – a gondolat síkján – ott az ironikusra hangolt bibliai reminiszcencia: „Legeltesd juhaimat!” Lót pásztor is – megint csak a maga módján, gyarló előképe Mózesnek, ő vezeti ki legszűkebb nyáját a „szorongattatásból”. A látvány a szintén aranyló konzervdobozokból felépített belső falakkal, a légiesen könnyű plexi étkezőasztallal és székekkel, a laptévéből szóló német híradóval némi tünékeny eleganciát, a gondtalan jólét illúzióját kölcsönzi a térnek, amely tömör és pontos esszenciája annak, amit az ószövetségi Lót-történet ismeretében, illetve az előadás kezdetekor és első jeleneteiben (az angyalok – Ráfael és Gábriel – érkezésének pillanatától nagyjából a dúlt éjszaka közepéig) a darab lényegének érzünk. (A díszlet Antal Csaba munkája.)

A kezdeti szöveg (bármilyen furcsának hat is a megállapítás egy előadás esetében) befejezettnek, késznek tűnik, mindenesetre jól felismerhetően Térey Jánosé. Lót az odafentről rárótt kényszerű feladatra, hivatásra vonatkozó, a darab során vissza-visszatérő önreflexiójának legszebb, legmélyebb gondolatai hangzanak el ekkor: Isten „gondoskodott róla hogy ne tudjak többé beilleszkedni máshová. Elveszettnek lássam magamat, amíg haza nem találok. […] Úgy tervezte meg a lelkem szerkezetét, sőt úgy alkotta meg a fizikumomat, hogy ne érezzem jól magam a B helyen, ahol ő a világért sem akar látni. […] Isten engem […] saját maga számára különített el.”

Az angyalok megjelenését, a vacsorát, a menekülésre utaló szavak elhangzását követi a riasztó, némiképp csúfondáros atmoszférájú éjszaka: a ház ostroma, Lót összeomlása. Ez az előadás leginkább elnyújtott része. Túl hosszú, egyenetlen; talán itt válik először igazán szembetűnővé, hogy a kéziraton nincs rajta a szerző jóváhagyó pecsétje. Ahogy Kovalik Balázs rendező a műsorfüzetben ezzel kapcsolatosan fogalmazott: „János nem mondott rögtön igent a megírásra. […] Végül megszületett egy első változat, egy anyag, amely még formálásra várt, amikor János sietve eltávozott. Miközben munkatársaimmal azon dolgozunk, hogy színpadra alkalmazzuk írását, folyamatosan érzem, nem szakadt meg köztünk a beszélgetés mégsem, soraiból válaszol, ha kérdésünk van.”

A darab tehát Térey János váratlan és fájdalmas halála miatt befejezetlen maradt. A tényen sajnos a színpadra állítóknak semmilyen „utókezeléssel” nem sikerült változtatnia. A szöveg érezhetően munkaanyag, amely ha résnyire is betekintést enged a közönség számára az írói műhelybe. Ez nem helyes, mi több: tapintatlanság. Talán várni kellett volna még egy évadot – ahogy eredetileg is tervezték –, hogy Téreyhez méltó előadás születhessen. A félkészség különösen feltűnő a pusztulást követően, amikor Lót felesége sóbálvánnyá válik, Lót pedig közösül lányaival. Az utóbbi jelenet dramaturgiailag teljesen előkészítetlen, felépítetlen, egyedül az ószövetségi szöveghez való hűség teszi indokolttá jelenlétét.

Ezen a ponton az előadás nemcsak veszít erejéből, de szét is hullik. A színészek addig többnyire színvonalas játéka (különösen Gál Lászlót, Kerekes Évát, Patkós Mártont és a Színművészetit nemrégiben befejező Borsi-Balogh Mátét, aki Macbethként már felvillantotta tehetségét, kell említenünk) nemcsak megbicsaklik, de éppen a befejezéskor válik kényszerű, szinte kínos téblábolássá.

Lót – Szodomában kövérebb a fű. Örkény István Színház. Rendező: Kovalik Balázs

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/3. számában jelent meg január 17-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/3. számban? Itt megnézheti!