Lapunk állandó szerzőit, kiváló kortárs írókat kérdeztünk arról, mit olvasnak (közelgő) vesztegzár idején. Az első részben Szécsi Noémi, Csikós Attila és Vass Norbert válaszából kaphatnak tippeket.
Szécsi Noémi: Nézzenek bele Wohl Stefánia és Lux Terka műveibe
A mek.oszk.hu oldalát ajánlom az olvasóknak, rengeteg könyvet megtalálnak online, a lakásból ki sem lépve, könyvet nem is érintve.
Például nézzenek bele régi 19. század végi, 20. század eleji nőírók, mint Wohl Stefánia vagy Lux Terka műveibe: segíteni fog kiszakadni a mindennapos szorongató valóságból.
Csikós Attila: Milyen lenne Matisse-szal sétálni?
Gertrude Stein: Alice B. Toklas önéletrajza – Milyen lenne Picassóval vacsorázni, vagy Matisse-szal sétálni menni egy délután? Egészen elképesztő még elképzelni is. Olvasni róla pedig legalábbis varázslatos ebben az életteli, szinte társalgási stílben írt regényben. Pontos korrajz, és amellett, hogy szinte már tényirodalomként olvasható, mégis a legvadabb fikciók élményével éri az olvasót, például ha belegondol, hogy az akkoriban induló Matisse vagy Picasso képeit fillérekért vehette meg, akinek volt hozzá szeme. (Kacsintós emotikon, csak hogy értsük a lényeget.)
Nádas Péter és egy titkos időszámítás vége | Magyar Hang
Nádas Péter: A szabadság tréningjei – Karinthy, ha igaz, minden év végén kidobta az addig meg nem írt ötletekkel, écákkal, jegyzetekkel teli noteszeit. Nádas Péter szerencsére nem így tett az elmúlt évek alatt. A hetvenes, kilencvenes évek kerek, kikerített, vagy „befejezésre” váró, mégis befejezettnek ható, egésznek felmutatkozó bejegyzései olvashatók ebben a vékony, mégis tartalmas kötetben. Akár kisregénnyé is „összeolvasható”, ha a történetét a szellem, a megfigyelés és a kimondható állandó „cselekményben” levésének gondoljuk el. „A nagy művek létrejöttének forrásvidékén járunk ezeket a noteszlapokat olvasva.”
Vass Norbert: Ottlik nálam nem a legalsó polcon pihen
Noha pár napja tart még csak a magam számára kimért önkéntes elvonulás, az egyik legmarkánsabb tapasztalatatom eddig a mozgáshiány. Ha kijárási tilalom következik, és nem figyelünk oda, feltehetően mind eltunyulunk. A lapos pillantások, amelyekkel a templomban méregettük vasárnap egymást (szigorúan: egy sor, egy család), a szemizmokat karban tarthatják talán, de mi a helyzet a testünk többi részével? Paul „Coach” Wade Fegyencedzés című klasszikusa tehát az első ajánlatom. A mester módszerét akkor ismertem meg, amikor egy nagyjából négy négyzetméteres kuckó volt az albérleti szobám, be se igen fért oda több könyv, a Fegyencedzés ott volt viszont, és jó szolgálatot tettek a szűk térben (elvégre cellákra optimalizálta metódusát a szerző, az egykori fegyenc) végezhető, saját testsúlyos gyakorlatok. (A könyvespolc előtt fekvőtámaszozás extra hatása, hogy megpillanthatjuk a legalsó polcon pihenő könyveinket is, hátha azok között is akad [újra]olvasásra érdemes.)
Fényes jövő - A Rohadt állatok-ciklusból | Magyar Hang
Igaz, Ottlik nálam nem a legalsó polcon pihen, az újraolvasásról eszembe jutott viszont az Ottlik-kirakó ötlete. Ottlik papírcetlikre írta a Budát, számtalanszor újragondolva a képek-jelenetek-mozzanatok sorrendjét. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy van az otthonunkban a kötetből egy példány, egy szkenner és esetleg egy festékkel alaposan felszerelt nyomtatópatron is, kiprintelhetjük és újrarendezhetjük a könyv fejezeteit kedvünk szerint. Aztán, ha megvagyunk, egy videokonferencia keretében felolvashatjuk a magunk változatát a hozzánk hasonlóan kirakózó ismerőseinknek. Ha szkennerünk és nyomtatónk nincs: olvassuk akkor simán a Budát. Csalódni úgy se fogunk.
Eszembe jutott még, hogy mivel lehetőségünk nyílik többet beszélgetni egymással, arra is adódik mód, hogy listákba szedjük a magunk és szeretteink kedvenc 3-5-10 regényét, verseskötetét. Aztán csereberélni kezdjük egymás között ezeket a könyveket.
Az első európai költő | Magyar Hang
Ha már ránk nyitott ez a zárt világ, én a közeljövőben egy másképpen zárt helyről tervezek olvasni. Napok óta előttem van Pan-dji Vörös évek – dalok az észak-koreai diktatúrából című verseskötete. Nem vagyok bár egészen biztos benne, hogy az inkognitóját gondosan őrző szerző tényleg létezik és Észak-Koreában lakik (a kötet erre aligha ad majd választ), azonban érdekel, képes-e körvonalazni a jó félszáz éve önmagába zárkózó ország költészeti hagyományát ez a vékonyka kötet. Egyébként pedig Hamvas, Pilinszky, és esetleg valami ókori is, ami eddig kimaradt.
