Ígéretes hozzávalók; bátran kísérletező, mégis összeért, kiforrott produkció – ezek voltak az első benyomásaim a Citizen Naïv zenekarról, amelybe véletlenül futottam bele az utolsó pillanatban, mielőtt az ismert okból tetszhalott állapotba került a főváros zenei klubélete is.
A karantén hosszú, idő nem telik (hogy kis változtatással elcsenjek egy sort az egyik dalukból): a helyzet ideális a mélyebb ismeretszerzéshez, amely után megállapíthatom, hogy a 2017-ben alakult formáció túl van az ígéretes tehetség fázison. Ezt illusztrálja új, Titkos bizsergés címet viselő albumuk is.
A műfaja saját besorolása szerint underground poprock, esetleg érzéki art pop. Mindegyik frappáns és kellően tág meghatározás, amelyet a jazzes elemek tovább feszítenek. Korábban, elsősorban DJ Kraak-nek (Gulyás András) és a fúvós szekciót is erősítő író-költőnek, Gulisio Tímeának köszönhetően az elektronikus, elvarázsolt-avantgárd vonal is meghatározó volt. Őket újabban nem látni-hallani itt. A nyolcvanas évek magyar undergroundja viszont most is határozottan visszaköszön, szerencsére retró mellékíz nélkül. Nem csoda, hiszen – és most már a legelején emlegetett hozzávalóknál tartunk – a gitáros és zeneszerző, képzőművész Soós Tamás a Csokonai Vitéz Műhelyből lehet ismerős. Neki tehát „múltja van”, így rutinja is. A zenekar stabil tagjaival, a szaxofonos Regős Mártonnal és a dobos Lovag Rolanddal együtt magabiztos csapat benyomását keltik. A Citizen Naïv érzékiségfelelőse az énekes, Fábián Franciska, aki fuvolajátékával a zenéhez is egyedi színt kever hozzá.
A dalszövegek a Csorbacsillag blogon elérhető versei, amelyek videóverzióival a szerző alaposan megszórta a világhálót. Sokoldalú, izgalmas alkotó, magát minden lehetséges módon kifejező és megmutató személyiség. Utóbbi szó szerint veendő, nemcsak a szövegeiben, hanem a nagy nyilvánosság előtt is magától értetődő természetességgel mezteleníti le magát, mint tette azt néhány éve az egyik televíziós tehetségkutatón.
A bulvárvilág fel is kapta mint botrányhőst, ám úgy sejtem, a személyiségével, a verssoraival nem tudott mit kezdeni. De hát mit is kezdhetne például ezzel: Szikár létem csak lopás / Ábrándból szereztem…? A figyelemre méltó versek a Citizen Naïv zenéjével (új) életre kelnek. – Mellemben kése / A partner hiánynak / Csak cselekvő vágy lesz / Mi rúg, meg nem áll – hogy egy igazán jellegzeteset idézzek még A szerelemfüggő csoport tagja lettem című opuszból.
Néhány dalból több verzió is készült a féktelen kísérletezőkedv jegyében, Soós Tamás a pszichedelikus rock legszebb korszakát idéző hangokat csal ki olykor a gitárjából. A videók néhol kedvesen, a legkevésbé sem zavaróan esetlenek, esetleg szürreálisak, mint a Kémnőcske vagy a Nyugvó fény című dalhoz készültek. A zenészek gesztusai, a gyakran nyávogósra-nyafogósra váltó ének (ön)iróniába csomagolja a produkciót, ám így sem maradunk mély, tiszta, szép pillanatok nélkül.
Nem példa nélküli, de nem is mindennapos, amire ez a zenekar képes: egyszerre élvezhető az alternatív rétegműfajok, illetve a letisztult, dallamos poprock kedvelői számára. Az olyan számok pedig, mint az Ufó lány, a Sírnak csak az igaz szavak, a Zenélő Budapest vagy a Sok időt töltök azzal… kifejezetten „rádióbarát” hangzásúak.
