Michel Houellebecq képtelen kibújni a bőréből. A „kiábrándult értelmiségi” rendre elhitetné velünk, hogy ő valamiféle magának való, lehetetlen figura, aki saját gondolatai társaságában érzi a legjobban magát. Aztán csak kiderül, hogy épp ugyanarra vágyik, mint a legtöbben: barátságra, megértésre. A Közellenségek című, Bernard-Henri Lévyvel közös levelezéskötetét olvasva legalább annyira egyértelmű volt ez, mint Guillaume Nicloux új filmjére beülve.
A terápia nem előzmények nélkül való, 2014-ben már megnézhettük Michel Houellebecq elrablását, akkor is azt tapasztalva, hogy a különc író még az őt elhurcoló gengszterekkel is képes szót érteni.
Persze, a leginkább olyan lelkitársakkal sikerülhet ez, mint Lévy vagy Gérard Depardieu. Utóbbi a másik főhőse A terápiának, vele találkozik a Behódolás és az Elemi részecskék szerzője egy cabourg-i szanatóriumban. Már az ötlet is nagyszerű, hogy a két hedonista művészt egy kvázi-elvonón hozzák össze, a megvalósítás pedig szerencsére ennek megfelelően parádés lesz.
Kifejezetten szórakoztató nézni, egyben azonosulásra sarkall, ahogy nagyra nőtt gyerekként igyekeznek valahogy kijátszani a szabályokat, rágyújtani, ahol senki nem látja őket, borozgatni egy jót, vagy egyszerűen csak hárman beülni egy szobába. Pedig hát a szabályok szerint csak kettőnek szabad! A terápia nemcsak azt mutatja meg, hogy ezt a két figurát korlátok közé szorítani nemigen lehet, de azt ugyanúgy, mennyire élhetetlenek és sokszor abszurdak ezek az előírások, amiket mások ránk kényszerítenének.
Szerencsére Houellebecq-nek nem egyedül kell tűrnie, Depardieu-ben magára ismerhet: mindkettejüket imádják gyalázni, és akik állítólag rajonganak értük, azok sem ismerik őket igazán. Így lesz ez egy roastjellegű másfél óra, azaz a megjelenők nem kímélik a két sztárt, ők pedig többnyire szemrebbenés nélkül fogadják, hogy csak Obelixről ismerik fel az egyiket, míg a másikat összekeverik Yann Queféllec íróval. A harmadik biztatásul közli Depardieu-vel, hogy ő is imádja Putyint, a negyedik meg csak annyit hajlandó mondani: ők ketten Franciaország szégyenei. Mindezt pedig unottan fogadják, hogy aztán némi bor után megint összevissza beszéljenek reinkarnációról, politikai elnyomatásról, vallási szent könyvekről és arról, hogyan kínozzák itt őket terápia címszó alatt.
Houellebecq még jósoltat is magának, mi fog történni, ha indulna az elnökválasztáson – valóban össze kell fogjon valakivel a második fordulóban? A film egyik legparádésabb jelenete ez, amiben a kártya többek közt ítélkezést mutat, mire az író lelkesen vágja rá: valóban vannak elképzelései a bírói rendszerrel. Houellebecq kedvelői valószínűleg nem fognak csalódni A terápiában, de általában az abszurd humor kedvelőinek is ajánlott film ez.
(A terápia, francia film, július 16-tól a mozikban)
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/30. számában jelent meg július 24-én.
