Az, hogy augusztus 13-án Budapesten, az A38 Hajón megtartja első koncertjét a Storm The Studio zenekar, akkor is rendkívüli lenne, ha a koronavírus-járvány miatt nem lennének különféle korlátozások. A csapat énekese, Fodor Zoltán ugyanis Japánban él, ezért már ennek a lemeznek a bemutatója is egy rögtönzött videokonferencia keretében valósult meg. Persze nem olyan nagy szenzáció az már 2020-ban, ha egy rockegyüttes a digitális technika segítségével, úgy dob össze egy albumot, hogy mondjuk a gitáros fájlként átdobja a világ másik felére az akkordjait, amire ugyanígy, a neten érkezik a frontembertől a dallam.
Nem is ez adja a Storm The Studio érdekességét, de még csak nem is az, hogy a kilencvenes években a The Bedlam nevű formációban muzsikált ennek a zenekarnak a háromnegyede. Persze érdemes elidőzni kicsit a legendás kazincbarcikai bandánál, hiszen a rendszerváltás utáni évtizedben induló metál- és grungecsapatok közül messze a legegyedibb zenét játszotta az ötös.
Arról a korszakról beszélünk, amikor konkrét témákat „emeltek át” az amerikai nagyoktól aranylemezes magyar együttesek. Az egy dolog, hogy néha tükörfordítással születettek a szövegek, de olykor konkrétan rá lehetett dúdolni az MTV-n futó slágerekre is. Ebben a közegben tűnt fel a Bedlam, aminek zakatoló, szikár riffjeire olyan kellemesen nyakatekert énektémák úsztak rá, hogy mindenki csak forgatta a fejét kultikus lemezüket, az Inside Asht hallgatva.
Ilyen előzmény után óriási dolognak tartom, hogy a Storm The Studio című bemutatkozó lemezt sem tudom úgy igazából mihez hasonlítani, még a Bedlam dalaihoz sem. Őszintén szólva azt is sokadik hallgatás után tudnám csak megmondani, hogy valamiféle személyi átfedés van a két banda között. Persze a grunge-os, metálos alaphangulat adott ezúttal is, bár utóbbi stílus messze nincs már annyira markánsan jelen ebben a 10 dalban. Áramvonalasabbak, gördülékenyebbek a gitártémák, amiknek a hangzása egyáltalán nem brutális, vagy a végletekig betorzított: kemény és tiszta rockzene ez, amiben azért vannak csavarok rendesen. Igaz ez a magyar nyelvű szövegekre is, amik úgy költőiek, líraiak, hogy egyáltalán nem hatnak lilának.
Ráadásul úgy művésziek, hogy közben érthetők is: aligha kell például magyarázni, hogy napjainkban mit is jelent az, hogy „A tortát felvágták / Neked nem jutott szelet / Ne sírj, fiú, megtartottad lelkedet.” Az énekes Fodor Péter ráadásul úgy tűzdelte tele sorait filmes és irodalmi utalásokkal, hogy akkor sem zavarók, ha valaki esetleg nem ismerné őket – egyébként egy regényből van az elsőre furcsának ható zenekarnév is.
A már említett lemezbemutatón Hankó Zoltán gitáros azt mesélte, hogy egy ismerőse a Görbe tükör lemezt hallgatva úgy fogalmazott, hogy ezek a számok akár 1996-ban, vagy 1997-ben is megjelenhettek volna. Annyiban nem adok igazat az illetőnek, hogy ez az album egyáltalán nem poros, hangzását pedig egészen biztosan nem lehetett volna honi stúdiókban előállítani azokban az időkben. Viszont érződik, hogy olyan zenészek írták, akik abban az időben szocializálódtak, amikor még volt tétje az e fajta muzsikának, a koncerteknek és a lemezeknek. Ritka ez ma már, legalább annyira, mint az olyan zenekarok koncertjei, mint amelyeknek a tagjai a Föld különböző pontjain élnek.
Storm The Studio: Storm The Studio, Grungery Media Records
