HIRDETÉS
HIRDETÉS

„A kormányzat hatalmi arroganciája nemcsak félelemkeltő, de súlyos szakmai következményekkel is jár”

Szerző: | 2020. augusztus 30., 10:33 | Featured, Kultúra

Máté Gábor (Fotó: Magyar Hang/Végh László)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

HIRDETÉS
HIRDETÉS

A sárdobálás összemosódott a gyalázkodással, és erre a magyar színházi életben, mióta az eszemet tudom, nem volt példa, de talán előtte sem nagyon – fogalmazott a Magyar Hangnak Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója, aki közel három évtizede tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE). A direktor elárulta, szíve szerint nem hirdetett volna műsort erre az évadra, de egy újabb bezártságot már nem bírna el a színház. Máté Gáborral az SZFE ügyéről, Vidnyánszky Attiláról, kormányzati kommunikációról, és a járvány második hullámáról beszélgettünk.

A héten derült ki, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványa után a felügyelő bizottságba sem választottak olyan személyt, akit az egyetem ajánlott, de bekerült Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója.
– Nem a felügyelő bizottság összeállításával van a gond, hanem az SZFE javaslatainak totális negligálásával. Igazgatóként én is számtalan felügyelő bizottsággal dolgoztam együtt. A fenntartó sosem kérte ki a véleményemet a felügyelő bizottság összetételéről. A felügyelő bizottság azért van, hogy minden rendellenességre, gazdasági problémára, egyéb anomáliákra felhívja a figyelmet, betartassa a jogszabályokat. Nemcsák Károlyt jószándékú embernek ismertem meg. Gyakran látogatja a Katona előadásait, ráadásul a mostani Amadeus bemutatójukban a Katona társulatának tagja, Tasnádi Bence alakítja Mozartot.

Azt követően, hogy Székely Gábor felbontotta szerződését az SZFE-n, és nyílt levélben fejtette ki, mit gondol az egyetem átalakításáról, a kormánymédia keményen nekiment a Kossuth-díjas rendezőnek, egyebek mellett kommunistának bélyegezve őt. Ez a fajta személyeskedéstől és trágárságtól sem mentes vádaskodás hova vezethet?
– A fiatal generáció nem érti, hogy milyen volt a szocializmusban élni, józan ésszel nem is lehet felfogni, hogy mibe kényszerítették ezt az országot. Az a rendszer állandónak tűnt, nem hittük, hogy valaha összeroppan. Abban létezni, megtalálni az érvényesülés lehetőségeit, netán hinni benne, vagy árulónak, besúgónak lenni, nagyon különböző magatartásformák voltak. Mindezeket szándékosan összemosni, és így tálalni azok számára, akik nem éltek akkoriban, nagyon veszélyes játék. Ezek az emberek hergelik a saját táborukat, amelynek tagjai kritika nélkül ugyanazt kezdik el szajkózni, amit a megmondóemberektől olvasnak. Ez végképp politikai síkra tereli az egyetem ügyét, amelynek meg kellett volna maradnia szakmai kérdésnek. A sárdobálás immár összemosódott a gyalázkodással, és erre a magyar színházi életben, mióta az eszemet tudom, nem volt példa, de talán előtte sem nagyon. Mély szakadék keletkezett a szakmánkban, ami ma már betemethetetlennek tűnik. Eddig ízlések mentén voltak viták, legfeljebb nem néztük meg egymást. Bűn, ami itt történik, és nem szeretném minősíteni azokat a kollégákat, akik vezényszóra elkezdték ezt az egészet.

Gyurcsány Ferenc is hozzászólt az SZFE átalakításához, azt ígérte, hatalomra kerülése esetén földönfutóvá teszi Vidnyánszky Attilát.
– Elképesztően rossz ütemben és botrányosan megfogalmazott mondat hangzott el Gyurcsány Ferenc szájából, amit nem lehet eléggé elítélni egy demokráciában, ilyet nem mondhat semmilyen közéleti személy. Sajnos ez rávetült az SZFE ügyére, amihez pedig az egyetemnek semmi köze. Nem mellékes, hogy az SZFE is elhatárolódott az effajta antidemokratikus megnyilvánulásoktól, külön kiemelve Gyurcsányét, de ezt a gyalázóink éppúgy figyelmen kívül hagyták, mint minden mást is.

Az egyetem álláspontja megjelenik a szélsőséges vélemények harcában?
– A kormányzat hatalmi arroganciája nemcsak félelemkeltő, de súlyos szakmai következményekkel jár. Egyszerűen figyelmen kívül hagyják az SZFE minden aggodalmát. Ha ténylegesen javítani szeretnének az egyetem helyzetén, akkor nem maradt volna el a szakmai konszenzus, a valódi egyeztetés. Az SZFE transzparenciát hirdetett, mindvégig a párbeszédben hittünk, teljesen feleslegesen, mert nem is reagálnak a felvetéseinkre. Hiába soroltunk fel minden ellenérvet, folyamatosan eltorzítják, amit mondunk, és ami még szomorúbb, hogy az emberek mindezt el is hiszik nekik. Mintha a szavaknak nem lenne semmiféle jelentése. El lehetne gondolkozni azon is, amit Cserhalmi György vagy Blaskó Péter mondott, mindketten nagy formátumú színészek. Mégis, a fontos gondolataik mintha el sem hangoztak volna. Csak az üvöltözés hallatszik.

Az SZFE modellváltásának forgatókönyve erősen emlékezetet a Magyar Tudományos Akadémia átalakítására, ahol az ellenállás és a párbeszédet sürgető vezetés ellenére a kormány gond nélkül keresztülvitte a tervét.
– Valószínűleg ez fog történni az SZFE-vel is. Ez a térhódítás a kultúrharc igen demonstratív része.

Újra felerősödni látszik a járvány, ebben a helyzetben a Katona József Színházban hogyan készülnek a most induló évadra?
– Szívem szerint nem is hirdettem volna műsort erre az évadra, de ha nem nyitunk ki, akkor elszipkázzák a színészeinket, így jövőre alig maradt volna színész a Katonában. Jelen helyzetben azt a döntést hoztuk, hogy nincs mindennap előadás a színházban, nem akarunk sokat játszani, amiatt sem, hogy ha esetleg vissza kell váltanunk jegyet, ne legyen belőle tömeges probléma.

Úgy érzékeli, hogy a járvány hatására megváltozhat a jegyvásárlói magatartás a következő hónapokban?
– Véleményen szerint igen. Úgy fognak a nézők színházba járni, mint moziba. Nem terveznek majd hónapokkal előre, inkább az utolsó pillanatban fognak dönteni arról, hogy menjenek-e egyáltalán színházba, és ha igen, hova. Adja Isten, hogy ez majd lassan, de visszaváltozzon abba az állapotba, amit a vírus kitörése előtt ismertünk.

A mostani repertoár reflektál az aktuális helyzetre?
– Sokat gondolkoztunk azon, hogy színházilag miként lehet a vírushelyzetre reagálni, és tartottunk tőle hogy más színházak is ezzel fognak foglalkozni, bár az évadbejelentések ma már mást mutatnak. Egy olyan krízishelyzetben, mint amit mi is megéltünk, ami még a jelenünk, könnyen fordul az ember Shakespeare-hez. Két olyan művét tűztük műsorra, amelyeket még soha nem játszottunk a Katonában. Két eltérő generáció szemüvegén keresztül jelennek meg a nagy drámaköltő művei. Székely Kriszta évek óta szeretett volna Shakespeare-t rendezni, most az Othello esetében a szereposztás döntött. Izgalmas felállás, hogy Bányai Kelemen Barna alakítja a címszerepet, Jagóként Kovács Lehel, Desdemónaként Rujder Vivien lesz látható, Emíliát pedig Borbély Alexandra kelti életre.

Zsámbéki Gábor a Lear királyt rendezi, a főszerepet Hegedűs D. Géza, a Vígszínház művésze játssza. Ez is a levegőben volt már, hisz Shakespeare ezen műve olyan formátumú színdarab, amit egy olyan jelentős rendezőnek, mint Zsámbéki Gábor élete során egyszer színpadra kell álmodnia. Rudolf Péter, a Vígszínház új igazgatója komoly gesztust tett felénk, amikor elengedte Hegedűs D. Gézát erre a szerepre.

A konkrét utalások helyett sokkal inkább az egyetemesség jelenik meg ezekben az előadásokban. Ascher Tamás Apák és fiúk rendezése generációs kérdésekről beszél, de abban például van egy vírustörténet a háttérben. Úgy érzem, olyan előadás születhet ebből, ami az ő rendezői mesterműve megkerülhetetlen részévé válhat. Új rendezőnk, Tarnóczi Jakab Isten, haza, család rendezése, mely Euripidész, Aiszkhülosz, Szophoklész művei alapján született meg, az igazi nagy történeteket idézi.

De a kortárs irodalom is képviselteti magát a mostani évadunkban, az Othellóval egy időben rendezem meg az angolszász színházi világ egyik meghatározó figurája, Nick Payne darabját. A Hát ha van is, én még nem találtam meg hétköznapi családi ügyekről beszél, de ugyanakkor érint olyan társadalmi problémákat, mint az iskolai bántalmazás, vagy az ökológiai katasztrófa, persze nem direkt módon, sokkal inkább iróniával szemléli.

A pandémiás helyzet miatt tolódott át erre az évadra az E(gy) P(ercesek) bemutatója, amit eredetileg Esterházy Péter 70. születésnapján szerettem volna felolvasni. Ez nem is klasszikus színház, nevezzük inkább szellemidézésnek. A Sufniban lesznek belőle esetenként előadások, ha a vírushelyzet alakulása lehetővé teszi.

Több fővárosi színházzal közösen egészségügyi protokollt dolgoztak ki, ebben nem teszik kötelezővé, csupán erősen ajánlják a maszkviselést a nézőtéren.
– Noha mi a Katonán belül a kötelező maszkviselés mellett tettük le a voksunkat, a tervezet esetében azonban a közös szempontokat kellett figyelembe venni, hogy a nézőket fogadó intézkedések azonosak legyenek. Mi a Katonában a színészeinket már kétszer leteszteltük, minden nap mérjük a hőmérsékletüket, ahogy a nézőkét is, a hőemelkedéssel érkezők nem léphetnek be az épületbe, azonban dolgozóink közreműködésével vissza tudják váltani a jegyüket. Az egyre terjedő második hullám nyilván újabb szigorítások bevezetésére kényszerít majd minket. Látszik, hogy már az augusztus elején egyeztetettekhez képest is minden színház a szigorúbb előírások felé hajlik.

Az életkoruk miatt kiemelten veszélyeztetettnek számító színészeket hogyan védik?
– Egyelőre nagyon kevés olyan előadásunk van, amiben idős színészek játszanak. Igyekeztünk úgy összeállítani a programot, hogy azok az előadások, amiben sokan szerepelnek közülük, ne kerüljenek még vissza repertoárra, de az új bemutatók kiválasztásánál is szempont volt ez. Féltem őket, így például A mi osztályunkat sem játsszuk majd jó ideig, hiszen abban sok idős színész van összezárva egy viszonylag kicsi térben a nézőkkel. Ez roppant nehéz ugyanakkor, mert egy idős színész is szereti azt érezni, hogy szükség van rá, de most a legfontosabb, hogy vigyázzunk rájuk. Magyarországon az első hullám nem volt annyira súlyos, mint máshol a világon. Tavasszal nem akadt ismerősöm, aki beteg lett volna, most pedig egyre többekről hallom, hogy pozitív tesztet produkált. Hirtelen közelebb jött ez a történet hozzánk, így sokkal jobban oda kell figyelnünk.

Egy újabb karantént elbírna a színház?
– Ha az megtörténne, az katasztrofálisan érintené a Katonát. Akkor már a fizetéseket sem biztos, hogy ki tudnánk adni. Tavasszal ezt leginkább azért tehettük meg, mert az előző évek gazdálkodásának köszönhetően voltak még tartalékaink, s e mellett a nézőink 67 százaléka nem váltotta vissza a megvásárolt jegyét – ami példátlan gesztus részükről. 

Címkék: interjú, Katona József Színház, koronavírus, kultúrharc, kultúrpolitika, Máté Gábor, színház, Színház- és Filmművészeti Egyetem, Vidnyánszky Attila


HIRDETÉS
Nem mese ez, gyermek

Nem mese ez, gyermek

Ahonnan elindultunk, ismét ott vagyunk. Két pólus, lehet, hogy egyformák is méret szerint most. Mint régen. Hogy a frontemberek is ugyanazok, az bónusz, és épp az teszi olyan otthonossá az egészet.

HIRDETÉS

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANG HETILAPRA!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

HIRDETÉS

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Pin It on Pinterest