– A mostani SZFE gyakorlatilag a Katona József Színház iskolájaként működött – mondta Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója és a színművészeti újonnan létrehozott kuratóriumának elnöke a Népszavának. – Az nem életszerű, sőt nem demokratikus és nem is etikus, hogy egyetlen – kétségtelenül színvonalas és fontos – szellemi műhely ennyire egyeduralkodó legyen egy képző intézményben, amely az adófizetők pénzéből működik. Meg kell találni a módját annak, hogy a képzés sokszínű legyen, és tükrözze a társadalom sokszínűségét is – tette hozzá a Magyar Teátrumi Társaság elnöke.
Hangsúlyozta, meglépték, amit eddig senki sem mert, és ezzel „évtizedes, lappangó konfliktus került napvilágra”. – Ez sok fájdalmat és indulatot váltott ki. Nekünk abban van az igazságunk lényege, hogy egy végtelenül zárt rendszeren akartunk változtatni – mutatott rá az SZFE-t fenntartó kuratórium vezetője.
Vidnyánszky Attila szerint a történetnek két oldala van, az egyik, hogy a felsőoktatási modellváltásnak része az SZFE átalakítása is, amelynek levezénylésére az általa irányított kuratórium kapott megbízást. – A másik pedig az, hogy az egyetem tanárai és hallgatói nem akarnak szembesülni az évtizedes szervezeti, oktatásszervezési problémákkal – foglalta össze a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának egyetemi tanára.
– Ha csak az utóbbi két hónapot vizsgáljuk, akkor van, amiben a SZFE-nek igaza van, ezt nem tagadom, de ez a folyamat jóval korábban kezdődött. Továbbra is azt mondom, miközben elindul az oktatás az egyetemen, párhuzamosan folytassunk le egy széles körű egyeztetést a szakmai reformokról – fogalmazott a a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház főrendezője. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a jelenlegi helyzetben a színművészetis hallgatók viselkednek agresszívan. És nem igaz, hogy nem kezdeményezték velük az egyeztetést, de ők jórészt elzárkóztak ez elől – tette hozzá az Emberi Erőforrások döntés-előkészítő testületének, a Színházművészeti Bizottságnak az elnöke.
Vidnyánszky Attila kiemelte, az általa vezetett kuratórium nem foglalt el semmit. – A felsőoktatás modellváltásáról ezt állítani: felelőtlenség. Másrészt az egyeztetések lehetőségével sem élt az egyetem szenátusa. Ez nem lehetőség, hanem egy felsőoktatási intézmény vezetőinek kötelessége tárgyalni a fenntartóval – jelenleg a kuratóriummal. Azzal, hogy a szenátus lemondott, ellehetetlenítik a folyamatot és veszélyeztetik az oktatás folyamatosságát. A tanárok felmondanak, a diákok pedig elfoglalták az egyetemet! Én mást gondolok a tanári felelősségről, és mást a tanuláshoz való jog érvényesítéséről – összegezte a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó művészeti vezetője. Hozzátette: a diákoknak joguk van tüntetni, de az lenne a jó, ha elindulna végre az oktatás, az egyetem felmondási idejét töltő vezetése pedig úgy döntött, hogy jogszerűtlenül halasztja a tanévkezdést.
Az interjúban a Kossuth-díjas rendező elnézését kért Karsai Györgytől, az SZFE tanárától, akire korában félreérthető megjegyzést tett. – Lehet, hogy nem volt szerencsés az a néhány mondat. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy bizonyos fogalmakról mást gondolunk Gyurival – fogalmazott a kuratóriumi elnök. Rámutatott ugyanakkor, hogy a gondolatmenetének második részét „nem akarta már senki meghallani: hogy a világnézeti különbségek ellenére szakmai vitákat tudunk folytatni, és erre kellene törekedni”. – Kell találnunk közös nevezőt, de ehhez az egyetemnek is el kell fogadnia az alapítványi formát, minket kurátorokat. Ez ma a törvényi felállás, amiről a kormány, a minisztérium döntött – mondta.
Arra a kérdésre, hogy miért gondolják, hogy az SZFE-n nem volt szó mondjuk a hazaszeretetről, Vidnyánszky így válaszolt: „Akkor én azt kérdezem, hogy a Színművészeti hány vizsgát szentelt Trianonnak a századik évforduló esztendejében? Hány fesztivált szerveztek a leszakított területeken lévő színiskolások részvételével is?”
