Szeptember 10-étől a magyar mozikba került a Hab című új magyar vígjáték. Azért nem írjuk, hogy „romantikus vígjáték”, mert ugyan romantikát valóban tartalmaz ez a hab (Hab), de annál a kategóriánál, amit ez a műfaj Magyarországon jelenteni szokott, egyrészt nagyságrendekkel színvonalasabb, másrészt nagyságrendekkel komolyabb.
Az adófizetők 286 millió forintot adtak össze a film gyártására, míg a marketingjére további 20 milliót költöttünk. Lakos Nóra rendező első nagyjátékfilmje főhőse a Kerekes Vica által alakított Dóra, aki olyan cukrászdát üzemeltet, ahol a süteményeket filmsztárokról nevezik el. Főhősnőnk egy csalódás után a klasszikus sztoriba keveredik: egy kényszerhazugság miatt születnek körülötte bonyodalmak. Végül kamuférjével és kamugyerekével vesz részt egy párterápiás hétvégén, amelyen az exe és exének felesége is ugyancsak jelen van.
A történet ugyan a mában játszódik, mégis az 1970-es évek látványvilága köszön vissza, és a jelmeztervező is e kor ruháit adta a szereplőkre. Dicséretes, hogy a szereplőválogatás nem az ilyen műfajú filmekben már elkoptatott színészeket részesítette előnyben. A kisfiút alakító Gyarmati Erik egészen nagyszerűen tehetséges, és ugyanez mondható el az eddig a nagyvásznon fájóan keveset szerepeltetett Mátray Lászlóról, akinek elképesztő baritonja jól illeszkedik az általa alakított szépfiúszerephez. Jegyezzük meg, hogy ez egy igazi pán-Kárpát-medencei alkotás, hiszen a női főszereplő, Kerekes Vica felvidéki származású, a férfi főhőst alakító Mátray László pedig Erdély szülötte. Ehhez képest fülsértő, hogy a filmben Észak-Komáromot Kerekes Vica szájából Komárnóként halljuk.
A film kicsit a Liza, a rókatündérre, néhol a Zimmer Ferire, megint másutt kicsit az Amélie csodálatos életére emlékeztet, de elsősorban hangulatát tekintve, a másolás vádja egyáltalán nem érheti – ami a tartalmat illeti. Jól bánnak a filmzenével is, a betétdalok nagyszerűen illeszkednek mind a hangulathoz, mind a cselekményhez.
Nem megaköltségvetésű alkotás a Hab, ez néhol meg is látszik rajta, de ötletességével jól palástolja a büdzsé szűkösségét. Elmondható, hogy ugyan színdarabként is megállná a helyét, ám egyáltalán nem olyan adaptáció-is-lehetne film (jól ismerjük ezt a kategóriát, már csak egy lépésre van az ezt-minek-vitték-vászonra kategóriától), mivel gyönyörű vizuális megoldásai, amelyek értelemszerűen csak filmen működnek, kiemelik az ilyen mozgóképes alkotások közül.
Addig nézzék meg, amíg újra be nem zárják a mozikat! És lehetőség szerint vigyenek magukkal egy kamuférjet, vagy álfeleséget is.
Hab. magyar magyar vígjáték, 89 perc, 2020
Ez a cikkeredetileg a Magyar Hang 2020/37. számában jelent meg szeptember 11-én.
