Hernádi Zsolt biztosítótűvel szúrta át a fülét, és az n-edik korsó sört is megitta

Hernádi Zsolt biztosítótűvel szúrta át a fülét, és az n-edik korsó sört is megitta

Hernádi Zsolt magyar üzletember, a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. elnök-vezérigazgatója (Fotó: Wikimedia – Délmagyarország / Karnok Csaba)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A Sex Pistols iránti rajongásáról és a Fekete Bárányok koncertről nosztalgiázott a HammerWorld magazin októberi számának adott interjújában Hernádi Zsolt. A Mol elnök-vezérigazgatója abban az új, Szóljon a rock! nevű rovatban szólalt meg, amiben korábban Varga Mihályt is faggatták kamaszkori kedvenceiről. A pénzügyminiszter után most az évekkel ezelőtt az Interpol körözési listájára felkerült üzletember is beszélhetett a metalzene iránti érzelmeiről. A körözésről és más vitatott közéleti ügyekről persze nem esett szó.

Annál inkább beszélgettek Hernádi lázadó fiatalságáról, amikor sorra járta a Kontroll Csoport- és az URH-koncerteket, de otthon sok mindenről nem számolt be. Az üzletember állítása szerint a nyolcvanas években a Bizottság-bulik nyolcvan százalékán felbukkant. Balla András fotóművész egyik képén pedig utóbb felfedezte azt is, ahogy egy Beatrice-koncerten a színpad elején térdel, és Lugosi Laci gitáros felé nyújtja a Ricse-kendőjét. Hernádi elmondása szerint ez a kép kikerült egy esztergomi fotókiállításon, és amikor az ő dobos haverja meglátta, rögtön odament Ballához, hogy le kéne szedni a képet. Hogy miért? Mert Hernádi van rajta, és „nem biztos, hogy örülne neki, hogy ki van rakva a falra.” De aztán happy end lett a sztori vége, Balla felhívta a Mol-vezért, aki azt mondta, „eszébe ne jusson levenni”, sőt, megveszi a képet.

Az üzletember elmesélte, hogy igazi punk gyerek volt, aki The Stranglers-t, Sex Pistols-t és The Clash-t hallgatott. Csíkos nadrágban, bőrdzsekiben járt, sőt, állítása szerint volt ennél is durvább: simán átszúrta a fülét biztosítótűvel, azért előtte egy öngyújtóval lefertőtlenítve. „Persze, amikor mentem haza, mindig kivettem a fülemből. Kaptam is volna apámtól érte, és hiába mondtam volna, hogy de hát édesapám, én rendesen lefertőtlenítettem a tűt” – nevettek az interjút készítő társszerkesztővel, Cselőtei Lászlóval. Egyébként már a leadben is az szerepel, hogy „egy nevetéssel teli, jó hangulatú interjú keretében” faggatták ki a Mol-vezetőt.

Kiderült továbbá, hogy Hernádi igazi lázadó kamasz volt, aki nemcsak átszúrta a fülét és metalzenét hallgatott, de rendesen ivott is. „És hogy a szüleim mennyire tudtak a valós helyzetemről: emlékszem, a 80-as évek elején, a bátyám esküvőjén álldogáltam sörösüveggel a kezemben. Már éppen emeltem a számhoz, amikor édesanyám odajött és megfogta a kezem. Figyellek, fiam! Ez már a harmadik üveg, ne igyál többet, mert be fogsz rúgni! Nem mertem neki mondani, hogy de hát édesanyám, miről beszélsz, nekem ez az n-edik korsó, és az n biztosan több, mint három!”

Szóba került az is, hogy az üzletember egy zenekart is alapított a barátaival, aminek az volt a neve, hogy „Anyám, te illatos rózsa! Rövidítve: Anyám TIR, avagy Kamionos Anyám! (nevetünk).” De Hernádi elmondása szerint elég hamar kiszállt, mert már egyetemista lett, „na meg azért volt annyi önkritikám, hogy belássam, ez nekem nem pálya.” De társai tovább zenéltek, ők lettek később az IQ80. Hernádinak beindult a karrierje, és mint kifejtette, emiatt az 1989 és 2002 közti rockzenei történések nála teljesen kimaradtak. Elsőként a Nirvanával ismerkedett meg később, tíz év csúszással. Most az utolsó nagy koncertélménye a Rammstein, „na, ők nagyon rendben vannak.”

Hernádi beszélt pályája elejéről is, amikor takarítástól a tanulmányírásig sok mindent csinált, egy időben pedig az Athenaeum nyomdájában dolgozott leszedőként. Kifejtette, ez olyan volt, hogy ránézett az órájára háromnegyed tizenkettőkor, majd dolgozott egy órát, és ismét ránézett, de még mindig csak 23:50 volt. Utána ment a haverokkal sörözni, és mikor bemondták az árát, ő csak annyit tudott mondani, „ez de drága, gyerekek.” Egyből megérezte a pénz értékét, tette hozzá. Szerencsére utána gyors karriert futott be bankárként, és feltehetőleg már a sört is ki tudta fizetni. Bár amikor visszajött Németországból, állítása szerint még ellenállt. Valaki megkérdezte tőle, akar-e bankban dolgozni, ő pedig azt válaszolta, „nincs az a pénz, amiért én ezt az unalmas munkát végezzem! Aztán mégis bankár lettem. Ilyen egy kemény elhatározás, hogy mit nem akarsz csinálni az életben! (nevet)”

Felmerült a Tankcsapda iránti rajongása is, Hernádi pedig elmondta, Lukács Laci szokott neki sms-ezni, hogy „drukkolj, mert mindjárt megyünk fel a színpadra Debrecenben!” Ilyenkor visszaír neki, vagy felhívják egymást, „hogy kivel mi van, és ez nekem nagyon jól esik.”