HIRDETÉS
HIRDETÉS

Visszaélések az elitgyerekek táborában – Visszatérés Epipóba

Szerző: | 2020. október 10., 07:00 | Kultúra

Jelenet a Visszatérés Epipóba című dokumentumfilmből

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Hat éve megjelent egy cikk a 444.hu-n Utána minden állat szomorú címmel, és alaposan megrázta a magyar közéletet. Pedig egy régi, a nyolcvanas években zajló, kibeszéletlen történetet tárt fel: az egyik budapesti elitgimnázium tanára, Sipos Pál évekig szexuálisan zaklatta a diákokat.

A történet ma is sokakat foglalkoztat, olyannyira, hogy Oláh Judit dokumentumfilmet is rendezett belőle. Amikor a HBO Magyarország kitette a film rövid előzetesét a Facebookra, a poszt több reakciót váltott ki, mint bármelyik posztjuk valaha – még az Aranyélet vagy a nemzetközi szuperprodukció, a Trónok harca esetében sem tapasztaltak ekkora érdeklődést. A Visszatérés Epipóba című, megrázó dokumentumfilm október 1-től látható az HBO-n.

A rendezőnő maga is érintett – még nem volt hatéves, amikor a szülei elküldték a különös táborba, ahova nehéz volt bejutni. Várólisták voltak, rajta budapesti csúcsértelmiségiekkel, akik csak akkor küldhették el gyereküket a táborba, ha az irodalomtanár meglátogatta, és méltónak találta őket az elitklubba kerülésre. A tábor maga három hét volt Szendrőn, szigorú szabályokkal: például a gyerekeket nem lehetett felhívni, és csak a kiváltságos szülők látogathatták meg őket. A résztvevők egy kitalált országba, Epipóba kerültek, ahol még saját himnuszuk is volt – mindenki új nevet kapott, volt titkos nyelvük, amit csak ők ismertek, és minden egyes nap tele volt borzongató titokzatossággal. Éjszakai túrák, különleges dalok, varázslat, szertartások, szerepjátékok és háborúk – a gyerekek imádták, még akkor is, ha sokszor megalázták őket.

Mert a tábornak volt egy másik arca is, amelyről a gyerekek nem beszéltek, mert az árulkodás és a nyafogás elítélendő tulajdonságnak számított az elitcsoportban. Oláh Judit például a sokatmondó Középszer nevet kapta ott, ahol négy nyarat töltött el, pedig nem érezte jól magát. Joggal: a nagyobb gyerekek élvezettel alázták a kicsiket, akik kilógtak a sorból (igen gyakori volt az erőből történő fenékbe billentés, és egyszer egy lányt azért öntöttek nyakon egy kancsó teával, mert túl csajos ruhát viselt). Aki észrevétlen tudott maradni, azt nem érte megaláztatás – Középszer is ezt a stratégiát választotta.

A tábor aztán egyszer csak magyarázat nélkül félbeszakadt 1988-ban, és a diákjai által rajongva szeretett tanár is eltűnt – a tanév kellős közepén – a gimnáziumból. Csak nagyon kevesen tudták, hogy miért.

A Sipos Pál-ügyként emlegetett zaklatás színpadi feldolgozásával korábban (2015) a PanoDráma független társulat is foglalkozott.

A dokumentumfilm egy kollektív terápia: Oláh Judit összeszedett néhány egykori táborlakót, hogy egy szakember vezetésével megpróbálják feldolgozni a traumáikat. Mert azok bennük vannak – bár már eltelt huszonöt év, a film rendezője nem meri elengedni a saját lányát táborba, mert nem tud bízni a felnőttekben. A pszichodrámacsoport adja a kerettörténetet, és rengeteg archív videót is látunk a táborokból – egyrészt a tanár is végigfilmezte őket, másrészt a rendezőnő édesapja (maga is tévés) azon kevesek közé tartozott, aki anno meglátogathatta a táborban lévő gyerekét, és kamerát is vihetett magával.

A terápia közben aztán kibomlik a történet a maga borzalmasságában a tanárról, aki nagyon jó fej és közvetlen a gyerekekkel, de tehetségét azok manipulálására használja. Lakásán – és a filmből nem derül ki, de a cikkből igen, hogy a táborban is éjszakánként – közös maszturbálásokat szervez a kamasz fiúkkal, akik ugyan zavarban vannak, de nem akarnak kiesni a kiválasztottak szűk csoportjából, ezért belemennek a játékba. 

És persze vannak a még szimpatikusabbak, akikkel a tanár még tovább megy ebben a kiszolgáltatott, alá-fölé rendelt viszonyban, egészen addig, amíg az egyik fiú már nem bírja a belső feszültséget, és elmondja a dolgot szüleinek. A szülők pedig védik a gyereket, és ultimátum elé állítják a tanárt: nincs több tábor, és azonnal elmegy a gimnáziumból, vagy mennek a rendőrségre. A folytatást tudjuk: a tanár eltűnik, a botrány elmarad.

Utólag mindig könnyű okosabbnak lenni, de a film érzékenyen mondja el a szülők szempontjait is, akik csak jót akartak a gyerekeiknek (van olyan apa, aki 25 év után kért bocsánatot a fiától, hogy kétszer is elküldte a táborba, holott a gyerek az első után jelezte, nem akar többet menni). Viszont az is tény: Sipos megúszta a felelősségre vonást, és így még több kamasszal csinálhatta ugyanazt, mint korábban, hiszen utána a köztévében készített ifjúsági műsorokat, aztán egész magas pozícióba került ugyanott, főszerkesztő lett. Évtizedekkel később bukott le újra egy nyitva hagyott e-mail-fióknak köszönhetően, de akkor sem lett botrány, engedték elmenni. Aztán jött a megrázó cikk a 444-en.

Oláh Judittal egy kávézóban találkoztunk, és őszintén elmondta: önterápiának is szánta a filmet. De azt is tudja, hogy a filmje mindig aktuális lesz, mert a gyerekek kiszolgáltatottak, és minden szülőben ott a félelem, vajon elmondja-e neki a gyerek, ha valaki bántja őt. Ő egyébként két és fél évtized után újra találkozott Sipossal, mert azt érezte, az egyetlen módja, hogy újra hinni tudjon a világban, és el tudja engedni a saját gyerekeit táborokba, ha szembenéz a férfival, és megpróbálja megérteni, mit és miért csinált. Hónapokon át írogatott neki, végül találkoztak, de az egykori tanárnak volt egy feltétele: az első beszélgetésre ne vigyen kamerát. Aztán nem lett több alkalom – egy ideig még lebegtette Sipos a lehetőséget, aztán többet nem válaszolt a levelekre. A karizmája még a régi – egy alkalom is elég volt ahhoz, hogy Juditot manipulálni tudja, és a rendező kicsit megsajnálja a ma már hatvanas férfit, aki „minden reggel azzal az érzéssel ébred, hogy bárcsak ne élne”. 

https://www.facebook.com/returntoepipo/

Kár, hogy elmaradt a szembesítés, de a film így is elég megrázó és elgondolkodtató. És azok a reakciók is – a dokumentum Facebook-oldalán, de személyes beszélgetésekben is rengeteg hasonló sztori előjön –; fájdalmasan sok embernek van ilyen saját, valahol belül mélyen eltemetett szörnyű története. A rendező nem vár nagy csodát a filmtől, de abban talán segíthet, hogy tudatosítsa az emberekben: meg kell tanulni észrevenni a dolgokat, és merni kell szót emelni ellenük

Mert ugyan ha megkésve is, de Epipó lakóinál is ez történt: a Sipos-ügy hatására megszigorították a törvényt, így a hatalmi befolyással kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések többé már nem évülnek el.

HBO: Visszatérés Epipóba. Oláh Judit dokumentumfilmje

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/40 számában jelent meg október 2-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/40. számban? Itt megnézheti!

Címkék: dokumentumfilm, gyerekek, gyerektábor, HBO, megalázás, Oláh Judit, szexuális zaklatás, terápia


HIRDETÉS
Kvasz és pemzli

Kvasz és pemzli

A kvasz, ha jól tudom, orosz eredetű, én viszont Ukrajnában találkoztam vele, tíz évvel ezelőtt, egy már akkor is szokványosnak mondható, klímaváltósan forró nyáron, amikor különösen jólesett ez a gabonából erjesztett, ízében sörre és limonádéra egyaránt emlékeztető...

HIRDETÉS

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANG HETILAPRA!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

HIRDETÉS

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Az élet, meg minden

#032 Lányi András – Kudarcról kudarcra a győzelem felé

#032 Lányi András – Kudarcról kudarcra a győzelem felé

Környezeti katasztrófák, globalizáció, totális ellenőrzés: az elmúlt száz évben túltoltunk pár biciklit. Ezekről most le lehet szállni.

Pin It on Pinterest