Ezt a könyvet inkább olyasvalakinek kellett volna recenzálnia, aki utálja a repülést, mert a célja az, hogy elhárítsa az emberekben (és itt főként az amerikai emberekre gondolnak) élő, repüléssel szembeni előítéleteket. Én nagyon szeretek repülni, mert az az utazással függ össze számomra. Ugyanakkor sokan vannak, akik szeretnek folyton arról mesélni, hogy milyen szörnyű volt nekik, amikor Los Angelesből Honoluluba repültek – és ezzel persze dicsekszenek, hogy részük volt egyáltalán ilyesféle élményben.
Patrick Smith, a szerző három évtizeden keresztül volt kereskedelmi pilóta, mielőtt elindította volna Ask The Pilot (Kérdezze a pilótát) című rovatát a Salon.comon, majd önállósította magát. Ezen írások kiegészítéséből született meg az Üdv a fedélzeten!, amely ma egy aranykor lenyomatának tűnik. Innen, 2021-ből, a nemzetközi utazásokat és a turizmust kivégző koronavírus-világjárvány második évéből nézve ugyanis az olvasó nem tud szabadulni az érzéstől, milyen szuper világ is volt 2020 előtt, amikor arról panaszkodhattak milliók a világon, hogy ócska a repülőgépen adott étel, és kicsi a lábhely.
Ez a könyv tehát már pusztán a nosztalgia miatt is élvezetes olvasmány. De ha ettől a kontextustól eltekintünk (hiszen az eredeti kiadás 2013-ban jelent meg, majd 2018-ban átdolgozták), akkor is rengeteg érdekességet találhat benne még a gyakran repülő olvasó is. A kötetben egyszerre szerepelnek Smith személyes élményei, amelyeket pilótakarrierje során gyűjtött, az utasok által leggyakrabban feltett kérdések, illetve azért természetesen a légi katasztrófák is. Ez a fejezet az utolsó előtti a könyvben, és kissé az érződik belőle, hogy a szerző amolyan kötelező körnek tekinti. Az olvasókat nyilván vonzzák a katasztrófák, a tömegszerencsétlenségek. Így egy repülésről szóló (és eladásra szánt) könyvet sem lehet megúszni „Minden idők tíz leghalálosabb légi katasztrófája” (egy alfejezet címe a könyvben) felsorolása nélkül. Valójában ez a könyv legunalmasabb része.
A legizgalmasabbak azonban az apróságok, a laikusok által folyton feltett, de ritkán megválaszolt kérdések. Talán ezek közül az merül fel elsőként, hogy miért nem adnak minden utasnak ejtőernyőt, hogy ha zuhan a gép, akkor angolosan távozhasson, mielőtt még a földhöz csapódnának. A válasz az, hogy úgyis meghalnának. Egyrészt a menetrend szerinti járatok utazómagasságán, 18 ezer lábon olyan hideg van, és olyan ritka a levegő, hogy különleges ruha és légzőkészülék nélkül nem lehet túlélni. Másrészt ejtőernyőzni nem annyira egyszerű, mint a fejünkre húzni a gumipántos oxigénmaszkot, ami az ölünkbe hullik, ha leesik a kabinnyomás, de a stewardessek még ezt a műveletet is elmutogatják minden egyes alkalommal.
De szó van a mobiltelefonok által okozott esetleges navigációs zavarról is; itt kissé megkopott a könyvben szereplő információ, hiszen ma már egyre több légitársaság megengedi, hogy az emberek használják a kütyüjeiket, miután gyakorlatilag bebizonyosodott, hogy nem okozhatnak bajt. Ha most azt gondolják, hogy ebben nem lehetünk biztosak, hiszen még nem tesztelték behatóan, akkor elárulunk egy titkot: minden egyes járaton átlagosan 60 mobil marad teljesen bekapcsolva, mert a tulajdonosa fi ttyet hány a szabályokra. Vagyis már sok ezer, sőt millió járat szállt föl és le biztonságosan úgy, hogy fedélzetén működő telefonok voltak.
Patrick Smith: Üdv a fedélzeten. Ford.: Mezősi Péter. Partvonal Könyvkiadó, 2021. 3999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/12. számában jelent meg március 19-én.
