Mi lett volna, ha…? – ki ne szeretne eljátszani a gondolattal, hogy mennyi minden másként alakulhatott volna, ha más döntéseket hozunk, másfelé fordulunk! Ez a hozzáállás jellemzi bizonyos szempontból a történettudományt is, amely igencsak kedveli a feltételezéseket, a világtörténelem meg nem történt eseményeivel kapcsolatos fejtegetéseket. A német szemorvos-történész, Ronald D. Gerste legújabb könyvében például arról értekezik, hogy a történelmi személyiségek egészségi állapota miként befolyásolta az események alakulását.
A koronavírus árnyékában megjelent Történelmet író betegségek izgalmas, gördülékeny, tudományos ismeretterjesztő kötet, amelyből nem hiányzik persze az sem, hogy a különböző járványok miként alakították át a társadalmi gondolkodást. A pestis, az európai kontinens legnagyobb demográfiai katasztrófája tette például értékké az emberi életet. De ehhez hasonlóan az Észak-Amerikából behurcolt szifilisz is alapvető változásokat generált, a betegség egyre súlyosabb terjedése miatt sokkal szigorúbban kezdtek el a szexualitásról, az erkölcsökről gondolkodni.
Feltehetően Vlagyimir Iljics Lenin is egy párizsi éjszakán kapta el ezt a kórt, amely idővel teljesen ledöntötte a lábáról. A hivatalos verzió szerint Lenin betegségének első tüneteit 1922-ben észlelték, bár vannak olyan feltételezések, amelyek szerint Lenin felesége, Krupszkaja asszony már két évtizeddel korábban is tisztában volt azzal, hogy férje szifiliszes. Egyre ingerlékenyebb lett, iszonyatos fejfájások kínozták, idővel pedig teljesen elbutult. Noha gyakorlatilag tényként kezeljük, hogy Lenin a szifilisz szövődményébe halt bele, Gerste szerint ez nem feltétlenül igaz, feltevése szerint agyér-elmeszesedése örökletes betegség következménye is lehetett. Új nézőpontból vizsgálja Gerste Nagy Sándor, a hódító halálnak körülményeit is, amelyet élénk vita övez. Mérgezése sokaknak állhatott érdekében, de vannak, akik inkább bakteriális fertőzést emlegetnek vele kapcsolatban. Gerste viszont úgy vélekedik, a mértéktelen alkoholfogyasztás miatti hasnyálmirigy-gyulladás okozhatta halálát.
De kanyarodjunk vissza egy kicsit a Szovjetunióhoz. Mintha elátkozták volna a pártfőtitkári széket: az agyalágyult Brezsnyevet Jurij Andropov, a KGB egykori első embere követte. Már igen rossz egészségi állapotban foglalta el helyét, így alig több mint egy év adatott csak neki ezen a poszton. Halála után Konsztantyin Csernyenko landolt a székben, de súlyosan megromlott egészségi állapota már akkor kételyeket ébresztett. Kevesebb mint egy évig élvezhette hatalmát. „Egy sor beteg és alapjában véve hivatala ellátására teljesen alkalmatlan pártvezér kellett ahhoz, hogy ebben a pártban is megérjen a felismerés: a nemzedékváltás elkerülhetetlen. A váltás pedig világtörténelmi jelentőségű következményekkel járt” – írja Gerste. Szó esik könyvében még Hitler hipochondriájáról, Nixon és Sztálin paranoiájáról, John F. Kennedy Addison-kórjáról, de arról az angol hályogkovácsról is, aki nemcsak Bach, de egy másik korszakos zseni, Georg Friedrich Händel haláláért is felelős volt.
Ronald D. Gerste: Történelmet író betegségek – Az ókortól napjainkig. Ford.: Győri László. Corvina, 2021. 4490 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/14. számában jelent meg április 1-én.
