Amilyen szürreális világot festenek meg Federico Fellini filmjei, olyannyira bővelkedik a rendező saját élete is abszurd jelenetekben. Az olasz és az egyetemes filmművészet egyik legismertebb és legnagyobb hatású rendezője, miután nagy nehézségek árán letette az érettségit, Firenze felé vette az irányt, hogy újságírónak álljon, de aztán inkább a képregényírást választotta műfajának. Szűkös bevételei miatt kávéházakban rajzolgatott, festett, majd az egyik presszósnővel továbbállt Róma felé. Varietészínészek mellé szegődött, dolgozott epizódíróként, majd az 1940-es évek elején az olasz állami rádió számára írt hangjátékokkal próbált szerencsét, hátha felfigyel rá egy híres rendező vagy producer. Azokkal ugyan nem találkozott, de itt ismerte meg későbbi feleségét, Giulietta Masinát, aki a Cico és Pallina című rádiósorozatban alakította a főszerepet.
Ezeket a hangjátékokat nem rögzítették, mivel a kor szokásai szerint egyetlen alkalommal adták elő őket élőben. Róma felszabadulása után a kezdő író jövedelmezőbb állás után nézett, az amerikai katonákról készített karikatúrákat és hozzá humoros szövegeket, amelyeket lemezre is rögzített. Fellini rádiós kéziratai így a fiók mélyére kerültek, csak öt évtizeddel később, a halálát követően kerültek elő az Olasz Közszolgálati Rádió archívumából. Néhányat közülük az elmúlt két évtizedben a Magyar Rádió is elkészített, de a fiatal Fellini írásai Papp Gábor Zsigmond fordításában már könyv formájában is olvashatók.
Mussolini idejében, de minden politikai felhangtól mentesen születettek meg ezek a hangjátékok, amelyek az egyszerű embert próbálták a háború által beárnyékolt valóságtól elszakítani. Humorosak, néhol kedvesen szabadosak, érzékenyek és elgondolkodtatók, és már megmutatkozik bennük a későbbi nagy rendező zsenije. Álombolygóra invitálja hallgatóit Fellini, oda, ahol mindenki megélheti a legszebb álmokat, például olyat, ahol a feleség megdicséri a férjet a rúzsfoltos inge miatt, ahol az ember „vesz magának egy töltőtollat, amely mindig csak az igazat írja”. A szegény ember álmodhat arról, hogy „főnök lett a hivatalban… A másik mellette meg azt, hogy ő Greta Garbo vőlegénye”.
Az ifjú Fellini betekintést nyújt egy, a múltjába visszautazó fiatalember viszontagságaiba, aki semmit nem valósított meg gyerek- és kamaszkori vágyaiból, ahogy tanúi lehetünk annak is, mi mindent tud elmesélni egy parkbéli pad a rajta megpihenő emberekről. Ismerős érzés, amikor az ember nem tud kiverni a fejéből egy dallamot, Fellini hőse azonban egyszer csak elfelejti. Nem elég, hogy nem jut eszébe a melódia, de még feleségével, fiával és a bejárónővel is összevész, mert senki nem tudja elénekelni neki a dalocskát. Dühében a járókelőket kezdi molesztálni, míg rátalál a péklegényre, aki elfütyüli az ismerős szólamot. De a boldogság csak pár pillanatig tart.
A kötet legmegindítóbb jelenete minden bizonnyal a Szerelmes levelek című írás, amelyben két analfabéta fiatal soha be nem teljesülő, várakozásokkal és fájdalmakkal teli kapcsolatát írja le. Fellini művészetének ismeretéhez fontos és figyelemre méltó adalékkal szolgálhatnak ezek a jelenetek, amelyek még nyolcvan évvel születésük után sem vesztettek semmit erejükből, hisz az emberi természet lényegét ragadják meg.
Federico Fellini: Akarsz velem álmodni? Ford.: Papp Gábor Zsigmond. Corvina Kiadó, 2021. 3490 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/19. számában jelent meg május 7-én.
