Nem értem az ember igényét arra, hogy valami hőstettel, öléssel igazolja magát. Szerintem csak az alkotómunka hozhatja el a valódi beteljesülés érzését. Nincs az a halott állat, amely olyasfajta elégedettséggel tölthetne el, mint a fényképezés. Azt hiszem, csak akkor élhetünk félelem nélkül, és lehetünk szabadok, ha ártatlanul közelítünk az állatokhoz – vallotta Ylla (eredeti nevén Koffler Kamilla), aki sok magyar kortársához hasonlóan szülőföldjét hátrahagyva vált úttörővé. Életműve alapvetően változtatta meg az állatfotózás műfaját. Odaadással és őszinte kíváncsisággal fordult fotóinak alanyai felé, szinte szimbiózisban élt velük: hónapokig kitartott egy-egy témánál, hogy valóban megértse az adott állat viselkedését, gondolkodását, és az emberi ként azonosítható tulajdonságaikat ragadhassa meg. Ylla képeiből most a budapesti Mai Manó Házban látható egy kivételes kiállítás, a képeket hagyatékának örököse, keresztfia, Pryor Dodge válogatta.
Noha alapvetően magyar emigráns művészként hivatkoznak rá, származása körül sok az ellentmondás. Több forrás szerint horvát, míg egyesek szerint szerb anya és román apa gyerekeként született, míg máshol anyjára német zsidó család leszármazottjaként, apjára erdélyi magyar arisztokrataként hivatkoznak. Ami viszont biztos, hogy 1911- ben jött világra Bécsben, felnőve Budapesten tanult, majd Belgrádban a Képzőművészeti Akadémián kezdett szobrászattal foglalkozni.
Később Párizsba vitte az útja: André Kertész, Robert Capa, Cornell Capa, Lucien Aigner, Barna Anna mellett egyike volt azoknak a magyar származású alkotóknak, akik a francia fővárosban találták meg saját művészi kifejezésmódjukat. A kubista festővel, Georges Braque-kal való találkozás hatására döntötte el, hogy a szobrászat helyett a fotográfiával kísérletezik. Párizsban a szintén magyar származású Ergy Landau mellett dolgozott asszisztensként, mielőtt rátalált volna saját műfajára, az állatfotózásra. Ekkor vette fel az Ylla művésznevet, döntését azzal indokolta, hogy anyakönyvezett neve, a Kamilla szerbül tevét jelent.
Gyermekkora óta szenvedélyes szeretettel fordult az állatok felé, szülei válása után a kóbor kutyák és macskák megmentésében talált vigaszt. Kezdetben tanyasi állatokat fotózott, majd egy otthontalan macska lett vizsgálatának tárgya. 1932-ben nyitotta meg a háziállatok fotózására szakosodott stúdióját, de nemcsak műtermében készített igéző fotókat, hanem az állatkertek visszatérő látogatójává is vált, ahol a közeli képek kedvéért veszélyes vadak ketrecébe is bemerészkedett. Élvonalbeli barátai mellett szerepelt a korszak szinte összes párizsi fotókiállításán, ideértve a Louvre-ban 1936-ban nyílt, A kortárs fotográfia című nemzetközi tárlatot is.
Charles Rado fotós sajtóügynök vette rá, hogy állatportréiból gyerekeknek szóló könyveket adjon ki. Ylla honosította meg a gyermekirodalom fényképekkel való illusztrálását, és ezzel az állatfotózás teljesen új világát teremtette meg. Volt, hogy együtt élt valamilyen vadállattal, és gyakran vett rá különböző fajokat – mókust és macskát, medvebocsot és lovat –, hogy „játsszanak egymással”, miközben ő megörökítette a sokféle, semmihez sem fogható találkozást. Egy oroszlánkölyök kalandjaival kezdte, a francia változat költői szövegét Jacques Prévert, az angolét Margaret Wise Brown írta. Huszonöt könyve között a The Sleepy Little Lion / Le Petit Lion (Az álmos kisoroszlán, 11 kiadás hat nyelven) és a Two Little Bears (Két medvebocs, 22 kiadás tizenhárom nyelven) a gyermekirodalom klasszikusaivá vált.
„Nincs olyan ország, ahol éltem, amelyet az otthonomnak tekintenék. Szerencsére az állatok nem kérdezik, melyik nemzethez tartozom” – fogalmazott egyszer Ergy Landaunak. A második világháború kitörésekor a deportálások elől Amerikába emigrált, köszönhetően a New York-i Museum of Modern Art fotográfiai kurátorának, Beaumont Newhallnak. 1941-ben a Marseille-ből induló utolsó hajók egyikén hagyta maga mögött Európát. Egy véletlen balesetnek köszönhetően vált híressé az Egyesült Államokban: a Csang Kaj-sek kínai tábornok felesége által ajándékozott két pandát fotózta a bronxi állatkertben, amikor az egyik állat megharapta a lábát. Sebesülésével rögtön a címlapokra került, még a The New York Times is beszámolt a sajnálatos esetről. Innentől özönlöttek hozzá a megbízások a különféle magazinoktól, de újabb könyveket is kiadott. 1952-ben, a természetfotózás hőskorában valósult meg régóta dédelgetett álma, hogy Afrikában a ketrecbe zárt, elszigetelt állatok portréja után a saját környezetükben fotózhassa a vadakat, köztük kedvencét, az elefántot. Egyik legmegrázóbb felvételét egy őt üldöző elefántról fényképezte, de attól sem riadt meg, hogy teherautóval eredjen egy feldühödött orrszarvú nyomába. Három hónapot töltött Kenyában és Ugandában, ahonnan 3000 képpel tért vissza. Az ezekből összeállított Állatok Afrikában című könyve az egyik első volt ebben a témában.
India állatvilágát is neki köszönhetően ismerhették meg a maga valóságában az európai és amerikai emberek. Spontán ötlettől vezérelve küldte el afrikai albumának egy példányát a maiszúri maharadzsának, aki hozzá hasonlóan rajongott az állatokért és a fényképezésért. Azonnal meghívást kapott, hét hónapos útját a Sports Illustrated magazin szponzorálta, mely elsőként jelentette meg képeit. Az út minden várakozását felülmúlta, nemcsak vadállatokkal, hanem Nehruval, Indira Gandhival, sőt még John Huston filmrendezővel is találkozott egy forgatáson.
Utolsó fotóját egy Bharatpur melletti ökrösszekér-versenyen készítette. Minél közelebb akart lenni az állatokhoz, ezért egy Land Rover tetejéről örökítette meg menet közben a versenyt. A jármű azonban bukkanónak ütközött, Ylla elvesztette az egyensúlyát, és kizuhant a kocsiból. Olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy életét nem tudták megmenteni. Mindössze 43 éves volt.
Ylla: A modern állatfotózás születése. Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház. Kurátor: Pryor Dodge. Április 6-áig
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/9. számában jelent meg február 28-án.
