30

Elolvastam Tompa Andrea Haza c. művét, elég hosszú és érdekes. Kedvelem a szerzőt a Fejtől s lábtól óta, úgy rémlik, az év könyve volt az a privát listámon a maga idejében, igaz, akkoriban jóval kevesebb nyomtatott betűt fogyasztottam, mint manapság, amikor minimumra csappant az online betűk iránti érdeklődésem. Így megy ez, valamit valamiért. Ha az egyiket hanyagoljuk, mert nem fontos, akkor több teret kaphat a másik, ami egyébként lényegesen több információt közöl a világról.

A Haza súlyos kérdéseket tűz önnön napirendjére, amelyek érthető módon engem is mozgásban tartanak úgy szellemileg, mint érzelmileg, különösen az utóbbi életszakaszomban. Nem mondhatni, hogy vadonatújak lennének ezek a dilemmák globálisan, pont hogy évezredek óta bizgerélik az emberiség lelkivilágát, de hát az ilyesminek úgysem lehet a végére járni, tehát minden alaposabb megközelítés eleve izgalmas, és hozzáteszi a magáét a szakirodalomhoz, amennyiben szabad így fogalmaznom. Közbevetőleg: mindent szabad.