Árulkodóbb nem is lehetne, ahogy a szatirikus konzervatív portál, a Babylon Bee búcsúzott Dolly Partontól: közeledik a világvége beállta most, hogy az utolsó világszerte kedvelt személy is távozott közülünk. Az a nyolcvanévet megért countryénekesnő, akit haláláig mindenféle politikai és társadalmi-gazdasági spektrumon átívelően szerettek az emberek. Túlzásnak hat, de inkább a túlzott pesszimizmusa. Akadnak még bőven azért hasonlók. De az kevésbé kétséges, hogy Dolly Parton is ott van közöttük.
Hatalmas szőke parókája beégett mindenkinek, ahogy egyetlen nap alatt megírt két világslágere, a Jolene és az I Will Always Love You nemkülönben. Az 1946. január 19-én, egy Tennessee állambeli egyszobás faházba született Dolly Rebecca Parton valóban igazán mélyről küzdötte fel magát. Az a fajta tehetség volt, akinek mindenért meg kellett harcolnia. Közben a szegénység, a nehéz körülmények inspirációul is szolgáltak, és a rendkívüli képességeket mások is észlelték mind a családban, mind a tágabb környezetben. Parton később sem feledte, honnan jött, üzleti érzékéért az apai, zenei tehetségéért pedig az anyai ágat dicsérte. Azokat az időket, amelyekben még egy zsák kukoricaliszttel fizették ki a misszionáriust, olyan dalokban dolgozta fel, mint a Coat of Many Colors vagy az In the Good Old Days (When Times Were Bad). A támogatást mutatja, hogy első valódi gitárját már nyolcévesen megkapta nagybátyjától, gyakran fellépett a templomban, aztán már helyi rádió- és tévéműsorokban is. Tizenhárom évesen így fel is vette Puppy Love című dalát egy apró louisianai kiadónál, nem sokra rá pedig még Johnny Cashsel is összehozta az élet, aki bátorította a saját útja megtalálásán.
Nagybátyja, Bill Owens dalszerző partnerként is mellette maradt, eleinte pedig másoknak írtak gigaslágereket, például Bill Phillipsnek a Put It Off Until Tomorrow és a The Company You Keep címűeket. Tizenkilenc évesen, a hatvanas évek közepén szerződtette egy nagyobb kiadó, eleinte pedig rágógumi-popsztárként próbálták eladni őt. Már ekkor is felvetette, hogy a country lenne az ő műfaja, de ennek szokatlanul magas szoprán hangja miatt még ellenálltak. Aztán már nem tudták megállítani a sikert: első nagylemeze, a Hello, I’m Dolly máris több slágerlistás dallal bírt, köztük a Dumb Blonde-dal és a Something Fishyvel.
Porter Wagoner countryzenész műsorának visszatérő vendége lett. Bár először a közönség még a régi kedvencet, Norma Jean énekesnőt akarta, de végül elfogadták Partont, aki Wagonerrel és szólóban is szép sikereket ért el, bár akadtak persze ennek során hullámvölgyek is. Jöttek aztán a legnagyobb dalok, az 1973-74-es évek jelentették a nagy kiugrást, a Jolene és az I Will Always Love You sikerrel szólítottak meg a countryrajongóknál egy sokkal szélesebb réteget. Még Elvis Presley is jelezte, hogy felénekelné az I Will Always Love You-t, de ezt végül Parton elutasította – ami anyagilag kifejezetten szerencsés döntésnek bizonyult.
Parton a következő évtizedekben is a pályán maradt, kacérkodott a bluegrass műfajával, kipróbálta magát színpadi musicalekben is, és filantrópként is sokan ismerték és kedvelték. Ahogy Nyáry Krisztián felidézte, még a gyerekek írástudásának fejlesztésébe is dollármilliókat fektetett. Dollywood néven pedig Knoxville-ben nyílt egy sokakat vonzó élménypark. Jane Fonda és Lily Tomlin mellett főhőse volt a Kilenctől ötig című 1980-as vígjátéknak, majd Burt Reynolds oldalán is felbukkant A legjobb bordélyház Texasban, Sylvester Stallone oldalán pedig az Énekes izompacsirta című alkotásokban. Filmográfiáját bővítették olyan művek is, mint az Acélmagnóliák, az Egyenes beszéd, a Beverly Hill-dili vagy a Beépített szépség 2. Dalszerzői munkásságának fontos része a Transamerica című film, melyért 2006-ban Oscarra is jelölték. Tavaly aztán kapott is egy tiszteletbeli Oscart – hír is lett belőle, hogy a feltételezésekkel szemben nem egészségügyi gondok, hanem szervezési problémák miatt nem tudta átvenni.
Több mint százmillió lemezt adott el világszerte, ezzel a valaha volt egyik legnépszerűbb énekes-dalszerzőnek számít. Tizenegy Grammy- és három Emmy-díjat kapott, volt hat Golden Globe-jelölése is, plusz még egy Oscar-nomináció a Kilenctől ötig kapcsán.
