Szombaton a Cannes-i Grand Théâtre Lumière-ben volt a világpremierje Cristian Mungiu román rendező új filmjének, az R.M.N-nek. A vörös szőnyegen az alkotók mellett, a színészek között egy marosvásárhelyi magyar színésznő, Moldován Orsolya is végigvonult.
A film egy valós történet alapjait felhasználó fiktív alkotás. Az eredeti sztori: 2020 elején a Hargita megyei Ditróban egy 90 főt foglalkoztató pékség miután nem talált helyben munkaerőt, arra kényszerült, hogy alkalmazzon két Srí Lankáról érkezett péket. A két, munkavállalási engedéllyel rendelkező, tehát legálisan dolgozó pék, a 22 éves Don Prasanna Piumal és a 49 éves Amarashinga Archchilage Mahinda január 15-én érkezett meg Ditróba, és azonnal munkához is látott. A pékek jelenlétéről csakhamar az egész község tudomást szerzett, és kis idő múlva meg is jelent egy „migrans mentes ditrot akarunk” nevű zárt Facebook-csoport, ahol napokig látszólag moderátori kontroll nélkül folyt a migránsellenes őrjöngés, százával írták a fenyegető, gyűlölködő, rasszista kommenteket. A tiltakozók vezérszónoka a helyi katolikus segédlelkész volt, és a fenyegetések hatására a vállalkozás a két munkást egy másik faluba költöztette, a polgármester pedig falugyűlést hívott össze. Az eset óriási sajtónyilvánosságot kapott, az ügyben több romániai állami szerv vizsgálatot indított. Az is kiderült, hogy a helyiek közül sokan azért nem akarnak a pékségben dolgozni, mert rendkívül alacsony fizetésért túlhajszolta a munkásait a vállalkozó.
A Cannes-i premier után a nemzetközi sajtóban rengeteg cikk jelent meg Romániáról. A külföldi újságíró számára Erdély szinte csak a vámpírok földjeként ismert, és többen arról írtak: a film a közép-európai idegengyűlöletről szól. A rendező a filmet követő sajtótájékoztatón arról beszélt, az intolerancia nem ismer határokat, és ugyan a film Romániában játszódik, de ez csak díszlet, mert „a dolgoknak valahol meg kell történniük”. Mungiu szerint a film inkább arról szól, mennyire képmutatóak vagyunk a gyengébbek iránt eljátszott toleranciánkkal.
„Számomra Erdély jelent valamit, mégpedig azt, hogy vannak olyan helyek, ahol több népcsoport él egymás mellett" – mondta Mungiu. „Remélem, a közönség megérti, hogy a film nem csak arról szól, ami Romániában történik. (…) Erdély egyike azoknak a területeknek, amelyek egyik országból a másikba kerültek, és ahol különböző etnikumú és vallású emberek éltek együtt. Vannak olyan falvak, ahol 3-6 különböző templom található. A falvak ma már sajnos elnéptelenedtek, de a kultúrájuk és civilizációjuk megmaradt” – magyarázta Mungiu. A rendező maga is kutatta és tanulmányozta a hagyomány gondolatát – ezeknek van vagy lehet valós magva, de az az idők folyamán elveszett, és ma már csak egy „mélységes félelmet” hívnak elő belőlünk. A félelem pedig – mondja Mungiu – olyan erőszakos hajlamoknak adhat teret, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy a mellettünk lévőkre vetítsük ki az ellenséget.
Az egyébként Torockón forgatott filmben vagy egy erős, összesen tizenhét percig tartó, vágás nélküli, úgynevezett plan sequence jelenet, amelyben a falubeliek a helyi kultúrotthonban ítélkeznek a Srí Lanka-iak felett – a profi színészek mellett kétszáz statiszta részvételével.
Moldován Orsolya, aki a vállalkozás tulajdonosát játssza a filmben, újságírói kérdésre azt válaszolta: „Egy Románia közepén fekvő városban élek, ahol a lakosság fele románokból, másik fele magyar nemzetiségűekből áll. Van egy roma közösség és néhány szász is, de mindannyian román állampolgárok. Amikor 13 éves voltam, tanúja voltam egy etnikumközi konfliktusnak, amelyben az emberek az utcán harcoltak és ölték egymást. Tudom, mit jelent multikulturális közösségben élni.”
A világpremier előtt a rendező hosszú interjút adott a román Libertatea napilapnak, és a beszélgetés előtt az újságíró megjegyezte: az R.M.N. Mungiu egyik legjobb filmje, mely a mai valóságról szól, azt is bemutatva, hogy az érzelmi terhek hogyan öröklődnek át a szülőkről a gyerekekre.
– Ideális esetben rájössz, hogy a filmben rólad van szó – mondja Mungiu az interjúban. – Ezt lehet tenni a mozival: úgy beszélni az emberekkel, mintha másról lenne szó, mert ők szégyellik bevallani ezeket a dolgokat magukról. Ijesztően kicsi a távolság aközött az udvarias, empatikus lények között, akiknek tettetjük magunkat, és aközött, hogy másnap Boszniában vagy Ukrajnában kioltjuk valakinek az életét, aki tegnapig a szomszédunk volt. (…) Valójában nem a felülről jövő politikai döntés az ijesztő, hanem az, hogy hogyan lehetséges, hogy egy normális ember, aki tegnap még hegesztő vagy ács volt, ma pedig besorozták a hadseregbe, minden lelkiismereti probléma nélkül a legszörnyűbb dolgokat kövesse el. Azzal az ön felmentéssel, hogy valaki elrendelte: az előtte álló személy már nem a honfitársa, hanem az ellensége. (…) Ez a világ a pokolra fog jutni.
Mungiu azt is elmondta: a romániai premier Bukarestben lesz június elején, de utána azonnal elviszi a filmet Ditróba is.
