Ritka, hogy pontosan tudjuk, mikor és hogyan alakult ki egy nemzet ábécéje. A koreai ilyen: a Csoszon-dinasztia negyedik uralkodója, Szedzsong király 1443-ban megbízta tudós hivatalnokait, hogy a népe számára könnyen elsajátítható kommunikációs eszközt hozzanak létre. Ez lett a hangul, vagyis a koreai ábécé – egyszerű formákkal és minimális betűmennyiséggel tervezték meg. A terv működött, a fennmaradt dokumentumok szerint a király 1446-ban hirdette ki az általa tervezett-megrendelt új betűkészletet, amely nagymértékben megváltoztatta a koreai társadalmat: a korábban használt kínai karaktereknél könnyebben megtanulható írásjegyek lehetővé tették, hogy az oktatáshoz ne csak az elit férjen hozzá.
A készlet eredetileg tizenhét mássalhangzóból és tizenegy magánhangzóból állt (mára tovább egyszerűsödött, már csak huszonnégy betű), és az új ábécé megalakításával egy időben megírták a Hunmindzsongumot is (ez magyarul A nép helyes kiejtésre tanítása), amely rögzíti az alapelveket, a keletkezés körülményeit és beszél az alkotókról is. Ez az egyetlen mű a világon, amely részletesen beszámolt egy írásfajta feltalálásáról, így nem véletlen, hogy felkerült az UNESCO Világemlékezet listájára. „Egy bölcs ember egyetlen reggel során megismerkedhet a hangul betűivel, egy bolond is megtanulja őket tíz nap alatt” – írja az egyik alkotó, Csong Indzsi a bevezetőben.
Most Budapesten is van alkalmunk belelátni a hangul művészetébe: az idén tízéves Koreai Kulturális Központban (és részben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen) egészen január közepéig nyitva tart a közel 580 éves írásrendszer történetét feldolgozó kiállítás, amelyet októberben nyitottak meg. Itt tényleg minden a betűk szépségének van alárendelve, ugyanakkor folytatása is egy tavasszal elkezdett munkának: akkor a koreai írás egyediségének bemutatását Dél-Korea nemzeti költőjének szövegein és kortárs képzőművészeti alkotásokon keresztül valósították meg.
A friss tárlat a koreaiul nem beszélő látogató számára is hatásosan mutatja be a hangul szépségét. A koreai ábécémúzeum, vagyis a szöuli Nemzeti Hangul Múzeum anyagaiból építkező kiállítás új megvilágításba helyezi a betűt: a dizájn felől értékeli azt 23 dél-koreai kortárs művész értelmezésében. Az alkotások a hangul esztétikai jelentőségét térképezik fel az alkalmazott művészetben, és bútorokon, plakátokon, ruhákon köszön vissza a koreai betűkészlet és annak gondolatisága.
A két helyszínen párhuzamosan zajló kiállítás koreai intézetben látható részében a hangul eredetével, korai írásos anyagaival, alapelveivel, valamint a struktúrája ihlette művekkel ismerkedhetnek meg a látogatók, míg az egyetem területén a hangult a formatervezésben alkalmazó munkák láthatók. A hazai tervezőgrafikai szakma legrangosabb eseményéhez, a Graphifesthez kapcsolódva október 17–21-e. között koreai művészek tartanak szemináriumokat a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.
A Túl a tipográfián – a koreai írásrendszer perspektívái-kiállítás 2023. január 23-áig látható a budapesti Koreai Kulturális Központban és a Moholy-Nagy MÄvészeti Egyetemen.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/42. számában jelent meg október 14-én.