Törőcsik Mari számára a színház jelentette az életet – ezekkel a szavakkal kezdte megemlékezését Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója.. (...) Ahogy az előadás végén Törőcsik Mari belépett a színpadra, a nézőtér felrobbant. Állva tapsolták, ünnepelték őt az emberek. Mert a szívükig hatolt ennek a személyiségnek az ereje. Van valaki, akit lehet szeretni. Akit egy ország szeret. Aki nem megosztó, hanem összetartó személyiség. (...) Vidnyánszky Attila azzal zárta búcsúzó szavait, hogy a magyar színházművészet pótolhatatlan egyéniségét gyászoljuk.
Bár a művészetekben talán értelmetlen a rangsor, mégis kétség nem férhet hozzá, a legnagyobbak egyike hagyott itt bennünket – így búcsúzott Törőcsik Maritól Karácsony Gergely. A főpolgármester azt írta, hogy „Törőcsik Mari színészkirálynő volt, a Nemzet Színésze, így nagybetűkkel”. – Mindent tudott, amit színész tudhat és még annál is többet, de ami a legfontosabb, mindenkit meg tudott szólítani, mindenkire hatással volt. Szerencse, hogy gazdag és tartalmas életében hazája (állami díjai és kitüntetései mellett 2005 óta Budapest díszpolgára is volt) és a szakma számtalan elismerése mellett közönsége szeretetéből is bőven jutott neki. Törékeny alakja, ércesen is selymes hangja, hatalmas tehetsége emlékeinkben él tovább – búcsúzott Karácsony Gergely azzal zárva sorait, hogy „Isten nyugosztalja Törőcsik Marit!”.
Gyurcsány Ferenc is megemlékezett Törőcsik Mari halálról azzal, hogy „körhinta az élet. Megállíthatatlan körforgás, de egyszer kirepülünk. Elfogy az emberi akarat, az erő, jön a megállíthatatlan végzet. Ez történt a csodálatos Törőcsik Marival. A nagy generáció egyik legnagyobbjával”. Mint írta, „mostantól Gobbi Hildával eregetik a cigarettafüstöt, nekik már szabad”.
