Tavaly került a mozikba Vermes Dorka és Cibulya Nikol első nagyjátékfilmje is. Az Árniban a kívülálló, szótlan főhőst egy vándorcirkusz kegyetlen közegében figyeljük, míg a Holnap meghalok misztikus horrorelemekkel tűzdelt dráma a traumafeldolgozásról. Egyedi, izgalmas bemutatkozás mindkettő. Egyaránt az állami támogatási rendszeren kívül születtek. A két fiatal rendezőnő, ahogy jelen cikk szerzője is, május végén zsűritag volt a szintén ellenszélben szervezett szegedi Zsigmond Vilmos Filmfesztiválon. Itt beszélgettünk eddigi pályájukról.
– Mennyire értetek egyet azzal, ha a filmjeiteket női, akár feminista filmnek nevezik?
Cibulya Nikol: Általában nem tiltakozom ez ellen. Nő rendezte őket, nők a főszereplőim és női problémákkal foglalkozom. De ha eggyel mélyebbre megyünk, akkor nincs sok értelme ennek a megnevezésnek. Hiszen nem beszélünk férfi filmekről sem. Néha fárasztó is ez a fajta címkézés. De valahol érthető, hogy sokan használják ezt és az esetemben még akár jól is hangozhat a női horror mint megjelölés.
– Nem elképzelhető, hogy legyen férfi film is? Ami jellegzetes férfi problémákról, élethelyzetekről szól.
Vermes Dorka: Azt a film alaptípusának veszik, így azt nem szokás megkülönböztetni. Egy férfi főszereplőre legtöbbször úgy gondolnak, hogy ő az emberiséget képviseli, így a problémái is univerzálisak. Az ettől való bármilyen eltérés – akár női főszereplő – egzotikusnak számít, ő csak a saját demográfiája speciális problémáit reprezentálja a közgondolkodás szemében.
Cibulya: Mondjuk a legtöbb western férfi film, mégis ritkán halljuk, hogy valaki így hivatkozik rájuk. De majd lehet, ennek utánanézek jobban, hogy legközelebb tudjak idecitálni egy statisztikát. Valójában ez egy sokkal mélyebb és komplexebb probléma, túlmutat a filmipar keretein. Ha felmerül ez a téma, sokszor inkább bele sem megyek a beszélgetésbe, mert rögtön idegesítőnek gondolnak, elintézik annyival, hogy „femináci duma”. De ha mégis van nyitottság, akkor szívesen elmondom, hogy mit gondolok.
Többet adhat az első magyar női horror, mint gondolnánk
Kell a nyitottság Cibulya Nikol első, állami támogatás nélkül készült nagyjátékfilmje befogadásához. A Holnap meghalok ugyanakkor abszolút meghálálja a figyelmet.
– Dorka esetében a melegtéma is visszatérőnek számít. Nem skatulyáznak be?
Vermes: Épp mostanában gondolkodtam azon: nem rémlik, hogy az én filmjeimet akár női-, akár LMBTQ-filmként be szokták volna kategorizálni. Ami amúgy számomra örömteli dolog, mert nem szeretem az ilyen típusú gettósítást. Ennek kapcsán volt is mostanában egy tök jó élményem. Pár hete nyertük meg a fődíjat a Porto Femme nevű női fókuszú filmfesztiválon az Árnival, ami ugye férfi főszereplővel játszódik egy maszkulin világban. Már az nagyon meglepett, hogy egyáltalán beválogatták a filmet, az meg aztán végképp, hogy nyertünk is. Mikor rákérdeztem erre a szervezőknél, azt válaszolták, hogy úgy látták: annak ellenére is megvannak a feminista értékek a filmben, hogy nem nő a főszereplő. Így ezen az adottságon nem volt nehéz túllépniük. Számomra az ilyesfajta átjárást biztosító szemlélet a szimpatikus, akár „női-”, akár „LMBTQ”-filmekről van szó.
– Miért nem szerethetik itthon a női rendezők, ha felmerül velük kapcsolatban a feminista besorolás?
Vermes: Szerintem azért, mert itthon még az átlagosnál is sokkal erősebben érvényesül a patriarchális gondolkodás, és ehhez a női rendezők többsége (is) alkalmazkodik. És mivel itt az ezzel kapcsolatos problémakörök tematizálása sem jött úgy divatba, mint a nyugati országokban, senki sem szeretne kilógni a sorból azzal, hogy akár csak beszél ezekről. Ami számomra ebben különösen elszomorító, hogy mindannyian autonóm alkotóként gondolunk magukra, de sokan még így is inkább elhatárolódnak egy olyan, alapértékekért kiálló emberjogi mozgalomtól, ami a mindennapi valóságukat közvetlenül érintő berögződéseken igyekszik változtatni.
Cibulya: Én is azt vettem észre, hogy nagyon sokan értik félre, mi is az a feminizmus. Valamifajta szélsőséges jelenségre asszociálnak róla. Miközben ez csupán esélyegyenlőséget jelent. Nem pedig azt, hogy a nőknek jobb legyen a férfiak kárára.
– Szoktatok kapni támadásokat? Nem ütköztök ellenállásba a témaválasztás miatt? Cibulya Nikol rövidfilmje, a Mária Terézia szül esetében a témaválasztás és annak megjelenítése is többek számára provokatív választásnak tűnhet. Ahogy pedig most beszéltük, a feminizmust (és a melegvonalat) is annak gondolják egyesek.
Vermes: Mivel sem az Árnival, sem a rövidfilmjeimmel nem pályáztam állami intézethez, nem volt alkalom rá, hogy ellenállásba ütközzek. Nem szeretnék úgy írni vagy filmeket tervezni, hogy azon matekozom: mi az, ami talán még beleférhet ideológiailag. A mai Magyarországon alkotóként élni rengeteg áldozattal jár, így ha még annak a lehetősége is korrumpálódik, hogy az ember azt és úgy csinálhatja meg, amit őszintén jónak és értékesnek gondol, akkor számomra nem marad semmi, amiért ezeket a lemondásokat érdemes volna vállalni.
Cibulya: Velem szemben sem volt semmi támadás, de szerintem az én témáim objektív szempontból nem provokatívak. Sőt, még akár úgy is lehetne értelmezni, hogy valamiféle jobboldali szülés- és gyerekvállaláspárti propagandát folytatok. Nyilván ez egyáltalán nem célja a filmjeimnek, sőt, de ha valaki nagyon nagyon szeretné, beleláthatja. Viszont ismerősömet sajnos már érte ilyesmi. A Mélypont érzést vették le egy filmfesztiválról, mert melegek vannak benne.
– Mennyire hisztek a filmes érzékenyítésben? Voltak nézők mondjuk, akik üzentek akár az Anyák napja című, leszbikus kapcsolatot ábrázoló rövidfilm, akár az Árni megtekintése után, hogy azok hatására pozitív változások indultak, párbeszéd indult családtagok, barátok között?
Vermes: Én rögtön ledobódok attól, ha azt érzem, hogy megpróbálnak valamilyen ideológia felé terelni egy filmben – még akkor is, ha azzal amúgy politikailag egyetértek. Szerintem ez azért is szükségtelen, mert már csak attól a gesztustól, hogy sokáig nézel egy karaktert, ahogy éli az életét, és különböző helyzetekbe kerül, nem tudsz nem bevonódni és együttérezni vele. Erre pluszban nem kell mar rápakolni semmit.
Cibulya: Én is úgy gondolom, hogy minden film önmagától érzékenyít. A reprezentáció ezért fontos. Mostanában gyakran hallani, hogy az embereknek elegük van abból, hogy minden „woke”, meg „mit keres egy latina Hófehérke szerepében”, vagy hogy „egy kerekesszékes vagy transz szereplőt csak a kvóta miatt tettek bele a filmbe”. Miközben sokáig valóban csak egy-kétféle, fehér és férfi karaktert láttunk. És ha hirtelen szembejön egy filmben bárki, aki valamely kisebbséghez tartozik, az önmagától érzékenyíteni fog, mert végre az ő szempontjából is látok történeteket. Illetve jó esetben egy idő után már nem lesz különleges a diverzitás, hanem ez lesz a norma. Így működik a történetmesélés.
– Nikol filmjeiben meg, ahogy említettük, a születés és gyerekvállalás jelenik meg rendre. Miért térsz vissza folyton ehhez?
Cibulya: Tény, de igazából nem a gyerekvállalásról szólnak a filmjeim annak ellenére, hogy a Mária Terézia szül és a Holnap meghalok is egy szüléssel ér véget. Ez inkább csak a történet része, de a nagyjátékfilmem a traumafeldolgozásról szól. A Mária Terézia pedig egy allegória a nők szélsőséges megítélésről, küzdelmeiről és fájdalmairól egy végletesen extrém szituációban. Nincs bennem olyan gondolat, hogy magáról a gyerekvállalásról tudnék valami érvényeset mondani. Ezek már a filmjeim folytatásai lennének.
Vermes: Ehhez képest az új törvény alapján bármi, ami elveszi a kedvet a gyerekvállalástól, vagy „rossz” színben tünteti fel a család fogalmát, simán problematizálható.
Cibulya: Miközben egyébként azt is bele lehetne látni a filmembe, hogy még egyedül is simán vállalhatsz gyereket.
– Tartotok attól, hogy ezek a törvények elérhetnek titeket is?
Vermes: Nem, mivel alapból semmivel kapcsolatban nem bazírozok állami jóindulatra.
– A korhatár-besorolással például nehezíthetik egy mar meglévő film útját is.
Vermes: Az Árni forgalmazását valóban minden eszközével nehezítette a rendszer. Pletykaszinten meg az is felmerült, hogy X-es besorolást kap majd, ami a pornófilmek, illetve az explicit csonkítós horrorfilmek kategóriája. Ezzel gyakorlatilag sehol sem lehetett volna olyan időben vetíteni, amikor egy normális ember ébren van. Végül „csak” 18-as akrikát kapott.
Cibulya: Nálam is probléma volt, hogy a Holnap meghalok multiplexekben futott este tíz után. Amúgy is nehéz szerintem a magyar közönséget bevonzani egy nem vígjátékra, ehhez irtó nagy erőfeszítés, ötletesség kell. Nálam főleg az ment félre, hogy klasszikus B horrornak tűnt a plakát és trailer alapján.
Gyászoló zsidók és vándorcirkuszi mindennapok a magyar mozikban
Két debütáló magyar játékfilmet néztünk, mindkettő a színészi játék miatt marad emlékezetes. A Lefkovicsék gyászolnak és az Árni miatt is érdemes moziba ülni.
– Te nem érezted horrornak? Misztikus horrornak?
Cibulya: Van benne horror, de inkább csak használ bizonyos horrorelemeket, -eszközöket. Azt mondanám inkább, hogy misztikus realista film, ha létezne ilyen. Kísértetfilm, arthouse horror. De semmiképp nem az a fajta borzongás, amire beülnek a tinik a plázamoziba. Itthon ez egy kicsit fura is még. Bár nyilván mindenki hallott már a Midsommarról, de a fesztiválközönség számára sokkal egyértelműbb volt, hogy ez micsoda.
– Elhangzott, hogy a Holnap meghalok inkább a traumafeldolgozásról szól. Az Árninak mi lehet a fő mondanivalója?
Vermes: Szerintem nem jó, ha egy alkotó saját maga kényszerül elemezni a filmjét. A központi inspirációs elemet Turi Peti főszereplő személye jelentette. A cél az volt, hogy hogy autentikusan szőjük bele a filmbe az ő személyiségének attribútumait. Úgy, hogy az őszinte és hatásos legyen, de megmaradjon a méltósága is.
Cibulya: És az hogy jött számodra, hogy mindez egy kisvárosban, mélyszegénységben, cirkuszban játszódjon? Mert, gondolom, Peti nem ilyen háttérrel rendelkezik.
Vermes: Árni karaktere az, ami a vele folytatott beszélgetések alapján született meg, a cirkuszi kulissza később került mögé. Először gimnáziumi környezet merült fel, de ezt hamar elvetettem. Ehelyett olyan hátteret kerestünk, amit nem nyom agyon egy intézmény politikai viszonyrendszere. Az utazócirkuszos közeg azért tetszett meg, mert érdekes vizuálisan, és rengeteg lehetőség van benne filmnyelvileg is. Ezen felül meghagyja a teret, hogy ki lehessen bontani Árni személyiségében azt, ami minket érdekel.
– Azt is mondtad, hogy sokan félreértették, és azt gondolták, önmagát alakítja Turi Peti.
Vermes: Több filmkritikus azt hitte, hogy nem színész, hanem igazi szótlan parasztfiú, akit csak úgy megtaláltam valahol. Ez szerintem a legnagyobb elismerés, amit egy színész az alakításával kapcsolatban kaphat. Főleg, hogy Peti zenés színész szakon végzett, így a mindennapi munkája nem is állhatna távolabb Árni típusától. Mégis azt gondolom, hogy nem véletlenül született meg belőle ez a karakter. Peti el is szokta mondani, hogy egy idő után nehéz volt szétválasztania, hogy hol végződik ő, és hol kezdődik Árni.
– Nem is pályáztatok korábban? Voltak visszautasított filmterveitek?
Cibulya: Nekem rengeteg. De a Holnap meghalokkal mondjuk már nem, addigra már kiégtem. A kisfilmjeimet mind MTVA-s meg filmalapos pályázattal csináltam. Nagyjátékfilmmel három-néggyel pályáztam, hiába. A Holnap meghalok esetében viszont azt éreztem, egy ilyen típusú sztori úgysem menne át, nem is volt kedvem újra nekifutni.
– Közben viszont egyre több független film születhet meg, ami sokaknak megadta a reményt, hogy van még lehetőség forgatni. Vagy ez nem lesz tartható sokáig?
Cibulya: Elképesztő és lenyűgöző, hogy ennyi emberben ennyi erő van, összehozni egy független filmet a legkevésbé sem könnyű. De a folyamatos szívességkérés egyszerűen nem működhet. Annyira sokat kivesz érzelmileg meg mentálisan az emberből, hogy ezt nem lehet sokáig csinálni.
Vermes: Nagyon megható az a támogató gesztus, amellyel ennyi szakember és alkotótárs vállalja, hogy bőven a piaci ár alatt vagy ingyen dolgozzanak ezekben a filmekben. És persze nem jó érzés újra és újra ilyesfajta szívességeket kérni, de mégis a rendező az, aki a legtovább benne van a filmkészítés folyamatában. Ami szerintem a leginkább fenntarthatatlan, az az a fajta önexploitálás, amit ez a felállás érzelmileg, mentálisan és anyagilag megkíván tőle. Hiszen, ha szerencsés esetben egyáltalán elkészülhet egy független film, a rendező az, aki évekig dolgozik úgy, hogy a filmjével nem keres pénzt, más munkát viszont nem vagy csak nagyon minimális mértékben tud elvállalni, miközben minden bizonytalan körülötte.
Cibulya: Erre eddig így nem is gondoltam, de tényleg ez történt velem is. Mindent beletettem, amim volt, és bár felkészültem arra, hogy elképesztően nehéz lesz, de a legmerészebb fantáziámban sem merült fel az a nehézségi szint, ami végül lett. Persze rengeteg múlik a körülményeken és a véletlenen is, ha nincs rendes büdzsé. Például hogy ráérnek-e azok a munkatársaid, akiket már ismersz, és tudod, hogy jól dolgoztok együtt. És ráérnek-e egyáltalán végig. Elmondta Szabó Gábor operatőr itt a szegedi Zsigmond Vilmos Filmfesztiválon, hogy a Randomnak azért olyan hosszú a stáblistája, mert össze-vissza dolgoztak. Őrület úgy forgatni, hogy nincs valamiféle keménymagja a stábnak, hanem minden másnap egy újabb ember jön ugyanarra a pozícióra. Néha úgy érzem, hogy teljesen elment az eszünk, amiért úgy csinálunk filmet, hogy ha az életünk múlik rajta, akkor is véghez visszük.
