Megy-e „a könyvek által a világ elébb”? – „igazítja jelen idejűre” Vörösmarty Mihály kérdését Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) frissen kinevezett (véglegesített) főigazgatója az intézmény honlapján elérhető pályázatának bevezetőjében. És rögtön a második mondatban fel is oldja a feszültséget: a PIM a lehetséges válaszok tere. Ha a világ elébb megy, azt az immár általa irányított múzeum, mint a „magyar kultúra egyik legfontosabb intézménye” dokumentálja.
Demeter Szilárd főigazgatói szerepe, saját értelmezésében, így jóval nagyobb, mint egy egyszerű vezetőé, és ezt a pályázat további részei is igazolják. A PIM feje az irodalom segítségével a teljes magyar kulturális életet, azon keresztül pedig a nemzeti identitást is újradefiniálná. Nyíltan vállalt politikai elkötelezettsége és a kinevezéséhez vezető módszer miatt azonban sorai különös fénytörésbe kerülnek: a kultúra hatalmi szónak, az innováció területszerzésnek, az együttműködés pedig cinizmusnak tűnik. Pályázata ezért (is) páratlan kordokumentum, amely érzékletesen mutatja be a kultúrpolitika működését a gyakorlatban.
„Műalkotásokat csak diktatúrákban lehet irányítani, ott sem sikerrel" | Magyar Hang
Szécsi Noémi, Benedek Szabolcs és Szántó T. Gábor értékelte a 2018-as évet irodalmi, kultúrpolitikai szempontból.
Az 1976-ban Székelyudvarhelyen született Demeter Szilárd politikai beágyazottsága szinte magától értetődik. A filozófusi diploma megszerzése után szerkesztőként, egyetemi oktatóként dolgozott, 2008–2014 között Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő sajtófőnöke, majd irodavezetője lett. 2014-től a kormány által kiemelten kezelt Századvég Alapítvány kutató-elemzője, 2017 óta a regionális napilapok mellékleteként megjelenő Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális mellékletének főszerkesztője, illetve lapigazgatója.
Mindezek mellett prózaíróként is aktív, hat kötete jelent meg eddig, irodalomról alkotott véleményét így az irányítói mellett alkotói szempontból is autentikusnak tarthatjuk. „Az irodalmi életből irodalompolitikát csináltak, szekértáborok feszülnek egymásnak, az írószervezetek osztódással szaporodnak, és százezer forintért egy kanál vízben meg tudnák egymást fojtani – fogalmazott 2017-ben az Origónak adott interjújában. – Ezek a hatalmi vagy politikai játszmák nem az irodalomról szólnak, nem az olvasókról, hanem az írókról, arról, hogy ki ossza az ösztöndíjat, ki kapja, kik legyenek az NKA-kuratóriumokban és így tovább.”
Bár az interjúban az egyre csökkenő állami támogatások miatt a megszűnéshez közelítő írószervezetek mellett az immár milliárdos állami támogatásból működő Kárpát-medencei Tehetséggondozóra (KTMG) nem tért ki, a magyar irodalmi élet legfontosabb harcát mégis az időközben fejlécet cserélt egykori Magyar Idők kulturális rovatvezetője, Orbán János Dénes által irányított szervezet vívja, Demeter aktív közreműködésével. Talán e ténytől nem függetlenül, épp a Magyar Idők hasábjain vették tűz alá a PIM előző főigazgatóját, a régi fideszesnek számító – már az első Orbán-kormányban államtitkárként, később berlini, majd berni nagykövetként dolgozó – Prőhle Gergelyt. Szakács Árpád kultúrharcos cikkében egy Tanácsköztársaságról szóló kiállítás apropóján kommunista propagandával, illetve kormánykritikus írók támogatásával vádolta meg a PIM – azóta a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelőjének választott – igazgatóját, akit a publicisztikát követően nem sokkal menesztett Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere.
Sorra bontanak szerződést az államilag támogatott íróakadémiával | Magyar Hang
Orbán János Dénes nagy természete korbácsolja a kulturkampf hullámait, ezúttal házon belül.
Prőhle kiejtésével került képbe Demeter, aki előbb ideiglenes főigazgató lett, majd február 1-jei hatállyal véglegesítették pozícióját, így megkapta az esélyt, hogy a kultúrharc legfontosabb terepén, a PIM-ben vezesse diadalra a nemzeti értékeket. „Amennyiben a PIM-re a magyar irodalom házaként tekintünk – volt már; miért ne lehetne újra az? –, akkor intézményvezetőként a követhető irány: otthonosabbá tenni a magyar világot. Ha létezik »kultúrharc«, akkor csakis ez lehet a legitim célja” – írja pályázatában Demeter. Megjegyzésénél, amely szerint Prőhle Gergely alatt a múzeum nem volt magyar, vagy nem a magyar irodalom háza volt, ne időzzünk sokat, annál fontosabb az otthonosság, hisz a pályázat voltaképpen a fogalomhoz illesztett hosszú lábjegyzet.
„A mai nyugati kultúrában a PIM már pusztán létezése okán politikai állásfoglalásnak számít. A mindenkori magyar kormányzat mint fenntartó azt állítja: létezik olyan, hogy magyar nemzeti kultúra, amelyiknek gazdag múltjára élhető jövőt lehet építeni” – olvashatjuk a pályázatban. Európában két vita zajlik Demeter szerint, egy érték- és egy identitáspolitikai vita. A főigazgató szerint az Európai Uniót „eloldották kétezer éves keresztény alapzatától”, ami azonban még nagyobb baj, hogy a különféle identitások egyenértékűvé váltak, „és létezésük okán megcáfolhatatlanok”. „Azt látjuk, hogy azok szerint, akiket globalistáknak nevezünk, minden identitás helyes és jó, kivéve a nemzeti identitást. Minden vallás védendő, kivéve a kereszténységet. (…) Nekünk tehát nem az a dolgunk, hogy érveket keressünk a keresztény és nemzeti kultúra mellett. Hanem az, hogy megerősítsük a saját identitásunkat.”
Szőcs a múlton mereng, L. Simon több Guettát akar | Magyar Hang
Jelenlegi és egykori fideszes kulturális államtitkárok sorolták a sérelmeiket a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Amint az ideológiai keretet definiálta, érezhetően alábbhagy a szerző lendülete. A stílus szikárrá válik, az érvelést vázlatpontok váltják fel, mintha a gyakorlati működés elhanyagolható lenne az értékvitához képest. Tételeinek tanulsága, hogy az írók helyett a PIM ezentúl az olvasóra koncentrál majd, aktív szerepet vállalva a műalkotások létrehozásában: az intézmény legyen „a kortárs irodalom kovásza és kapuőre”. Vagyis amíg a nemzeti mű a dunyha alatt dagad, Demeter elhessegeti a balliberális kórt terjesztő kontárokat.
És a főigazgató nem egyedül álldogál majd az ajtónyílásban. A PIM legyen inkubátorház is – óhajtja a szerző, ami a KMTG-vel való elválaszthatatlan kapcsolat ismeretében alig eltéveszthetetlen utalásnak tűnik arra, hogy Orbán János Dénes és az Előretolt Helyőrség támasztja majd hátulról Demetert, akinek így a kapuőrség mellett arra is marad ereje, hogy az irodalmat kimozdítsa az elitek klubjából.
Ez régi vágya az erdélyi gyökerű irodalmi mozgalomnak, Orbán és Demeter is többször hangot adott rosszallásának, hogy a kortárs magyar irodalom (főként annak „Nagykörúton belüli” része) betegesen belterjes, az írók nem az olvasóknak, hanem a jól bejáratott kritikusoknak és egymásnak írnak. „A PIM-nek minden erejével azon kell lennie, hogy az »író ír írónak« bevett, önlegitim és rossz gyakorlatát felülírja” – fogalmaz a főigazgató, aki egyebek mellett muzeológiai és múzeumpedagógiai tevékenységgel orvosolná a problémát. Az ötlet értékéből talán csak az von le valamit, hogy a szakemberek szerint Magyarországon az említett területek képzésébe az állam alig invesztál, így utánpótlás híján a múzeumi szakma évtizedeken belül teljesen elsorvadhat.
„Senki sem attól lesz jó író, hogy balliberális vagy konzervatív" | Magyar Hang
Ha a Fidesz erővel formálná a kulturális életet, az többe kerülhet, mint amennyit hoz – irodalmárokat kérdeztünk a kultúrharc új fejezetéről.
A fentiek akár kritikai észrevételnek is tűnhetnek, akárcsak a magyar irodalmi ügynökség felállításának szorgalmazása. A fordítástámogatás rendszere régóta megoldásra váró probléma, amelyen Demeter centralizálással enyhítene: „az erre szánt adóforintok szétaprózódnak, nincs irány, tehát a folyamatok, ha léteznek egyáltalán, széttartóak”. Ami az ügynökséget illeti: jó ideje hallani róla, hogy a kormány nemzeti irodalmi exporthivatal segítségével egyensúlyozná ki a „balliberális túlsúlyt”, amely a kormánypárti sajtó – elsősorban Szakács Árpád már idézett publicisztikái – szerint azt jelenti, hogy valamilyen rejtélyes, de semmiképpen sem esztétikai gyökerű okból kifolyólag a nemzetközi porondra kizárólag a kormánykritikus alkotók léphetnek ki, a nemzeti érzelmű írókat erővel tartják távol a sikertől.
Demeter igényei akkor tűnnek igazán ironikusnak, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar kultúra nemzetközi terjesztésével megbízott Balassi Intézetet a kormány 2016 augusztusában megszüntette, egészen pontosan a külügy alá rendelte. Tavaly azonban még a maradékot sem kímélték: újra csak Szakács Árpád írásainak hatására menesztették az intézet jogutódját helyettes államtitkárként irányító Hammerstein Juditot.
„Félrevezető lehetne, ha az olvasók az írók politikai nézetei alapján választanának könyvet"
Nincs összefüggés a mű, illetve a szerző politikai nézetei vagy kegyeltségi szintje között – mondja Tompa Andrea. Interjú.
Ugyancsak figyelemre méltó a lehetséges partnerek felsorolása, amelyek között ott találjuk a József Attila Kört (JAK) és a Fiatal Írók Szervezetét (FISZ). Ha felidézzük Demeter szavait az egymást aprópénzért megfojtani vágyó írószervezetekről, és hozzátesszük, hogy a kormány épp e két tömörülést igyekszik kivéreztetni a támogatások drasztikus csökkenésével, ráadásul még a kormánypárti sajtót is harcba hívták a szervezetek ellen, akkor ismét csak nehéz elvonatkoztatni a pályázat szerzőjének jéghideg humorától.
Igazságtalan lenne ugyanakkor említés nélkül hagyni a főigazgató olyan ötleteit, mint a gyermekirodalom ösztönzése, a trianoni centenáriumi megemlékezés, az elmúlt száz év legjobb irodalmi műveinek versenye, a regionális kulturális központ létrehozása, a fesztiválok és ösztöndíjprogramok. Bármerre is fordulunk azonban a szerzőt követve, mindenhol a fent említett ideológiai forma falaiba ütközünk. Demeter Szilárd büszkén és bátran mondja ki, hogy a PIM „legyen az irodalmi közbeszéd alakítója. Ha úgy tetszik: politizáljon”.
Cserna-Szabó András: A gyógyulásnál is jobban akarjuk tudni, miért lettünk betegek | Magyar Hang
Új regényéről, Bödőcs Tibor paródiáiról és a Petőfi Irodalmi Múzeum helyzetéről is beszélgettünk az íróval. Interjú.
Tiszta beszéd, pofonegyszerű terv. A PIM centralizálása a kultúrharc egyik utolsó állomása, szimbolikus gesztusként pedig talán a legfontosabb. A hatalomátvétellel végleg megszüntethető a „balliberális túlsúly”, az irodalomközpontú magyar kultúra így végre otthonossá válhat a magyar világ számára. Ezek után már csak abban bízhatunk, hogy Demeter Szilárd komolyan gondolta, amit a pályázatában leírt. Nem könnyű ugyanis a szó szerint értendő részeket elválasztani az összekacsintós iróniától. Utóbbi alapján tájékozódva pedig a vágyott magyar világ otthonosságát akár még össze is téveszthetjük a NER kultúrharcos gépezetének kíméletlen működésével.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/6. számában jelent meg, 2019. február 8-án.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/6. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
