80 éves korában, szerda reggel elhunyt Tandori Dezső költő, író, műfordító – közölte L. Simon László volt kulturális államtitkár szerda délután a Facebook-oldalán. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Digitális Irodalmi Akadémia a család nevében megerősítette a hírt az MTI-nek.
Akit lehetetlen utolérni
És lement a nap, így vette kezdetét a megnyerhető veszteség. Tandori Dezső, akinek megvolt mindene – medvéi, verebei, tétre tett lovai, városa, országa és világmindensége – nyolcvan éves korában elhunyt. Tandori, akiből nemhogy nyolcvan, de jóval több is volt. A hatvanas-hetvenes évek intézményesült lírai fordulata, aki a Töredék Hamletnek, és az Egy talált tárgy megtisztítása kötetekkel olyan nyelvet teremtett, amit a korábbiakkal összevetni sem nagyon lehetett. Legfeljebb azt mondani, Nemes Nagy Ágnes tárgyiasult poétikája méltó örökösre talált. És ő volt az, aki mackókkal, verebekkel, különböző csodafigurákkal benépesített világot álmodott, amit a legnagyobb otthonossággal lakott be, s amit mindenki más a külvilág érdeklődő csodálatával figyelhetett csak.
Akinek a minimalizmusban a sok kellett - Tandori Dezső 80 | Magyar Hang
Születésnapját ünnepli a költőzseni, akit a maga teljességében alig ismerni ki.
”
Egyre biztosabbra véve, hogy Tandorit lehetetlen utolérni, maximum innen-onnan közelíteni, egy-egy szeletét befogadni. Megismerni a magyar Salingert, a magyar Virginia Woolfot, azaz Salingert és Woolfot magyarul, de mindennél eredetibben. És még mennyi mindenki mást: Sylvia Plath-t, Thomas Bernardot, Arthur Koestlert. Na meg a „komplett Tandorit”. Álnéven jegyzett fantasztikus regényt és krimik sorát, esszéket, ifjúsági műveket, végig egzisztencialistának tekintett lírát, hangjátékokat, sőt, még madárnevelési kézikönyvet is. A végén már főként aforizmákat, majd rajzokat, amikből persze bőven akadt korábban is: minden leírt mondat, minden meghúzott egyenes rögtön tandorissá vált, bármilyen egyszerűnek is tűntek.
Akár A damaszikuszi út című költeménye: „Most, mikor ugyanúgy, mint mindig / legfőbb ideje, hogy.” Mennyi minden rejtőzik csak néhány határozószóban, amiből Tandori kész filozófiát gyárt, mint számos egyéb költeményében, esszéjében szintén. „Tandori az elmúlt évtizedekben, bárhol tartott is látszólag a korán megütött, pátosszal telt költői hangjától való eltávolodásban, valójában mindig fenntartotta a kapcsolatot a Töredék Hamletnek szövegeivel” – erről beszélt még nekünk szerkesztője, Tóth Ákos tavaly decemberben, amikor a Kossuth-díjas író-költőt nyolcvanadik születésnapján köszöntöttük.
Világokat teremtett ez alatt a nyolcvan év alatt, és több élet is kevés lesz rá, hogy ezeket a világokat kiismerjük. Amiben nemcsak ő van, nemcsak a fordítások, de ezernyi irodalmi előkép: Balzac, Dosztojevszkij, Simenon Maigret, minden sorban és a sorok között más felismerhető klasszikus. A nagy egész, ami nem vész el, de ne is legyünk könnyelműek: fel sem mérhető, ha nem ápoljuk ezután is folyamatosan, az „évről évre tűnő fényveszteségben”. Mert innentől is, ahogy A megnyerhető veszteség végén: „Se maga mellé / nem hív senkit, se ő nem menne máshoz – / ám kel a nap, s ő kel, vakon, vele, / mintha már mindent értene.”
Tandori Dezső 1938. december 8-án született Budapesten. Versei az 1960-as évektől jelentek meg, Töredék Hamletnek című első kötetét 1968-ban adták ki. Az 1970-es évektől sokféle műfajban publikált: írt például gyermekverset, krimit, filozofikus esszéket. A hetvenes évek elején keletkeztek első képzőművészeti munkái, majd önálló ciklusokként jelentek meg indigó- és írógéprajzai. Igen jelentős volt műfordítói munkássága is, elsősorban angolból és németből fordított.
Tandori Dezső munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: 1978-ban József Attila-díjat kapott, 1996-ban a Magyar Köztársaság Babérkoszorúját vehette át, 1998-ban Kossuth-díjjal jutalmazták. 2007-ben vehette át a rangos német kitüntetést, a Goethe-érmet, 2014 óta volt a nemzet művésze. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja volt. (MTI)
