A szerző, akit a maga teljességében alig ismerni ki: ma nyolcvanéves Tandori Dezső, az utóbb magát egzisztencialistának nyilvánító költőzseni. Említette 2012-es aforizmakötetében is, ő mindig akként gondolt magára, csak mások épp alig vették észre. Ami nem is lenne meglepő, hiszen a rendkívül termékeny Tandori művészetét a maga teljességében vizsgálni szinte lehetetlen. Jó ismerői közt volt a tavaly elhunyt irodalomtörténész, Tarján Tamás, bibliográfusa, Gergely Ferenc, ahogy szerkesztője, Tóth Ákos szintén. Őt kérdeztük arról, milyen újdonságok várhatók a nyolcvanadikat töltő Tandoritól, és igazat adhatunk-e a költőnek, miszerint ő mindig is egzisztencialista volt.
„Tandori egzisztencialista-meghatározása, melyet többször, több alkalommal megosztott, arról szól nagyjából, hogy az egzisztencialista ugyanazt csinálja, mint bárki más, csak ő még erről beszél is” – mutatott rá az irodalmár, aki szerint ez ránézésre nehezen illeszkedhet a XX. századi filozófiai irányzathoz. Hiszen az az én gondolati elkülönüléséről, a morális (ön)kritikáról árulkodik, nem pedig a fenti felfogásmódról. Ugyanakkor a szerző a 2010-es Úgy nincs, ahogy van leghangsúlyosabb ciklusának is Az egzisztencialista címet adta. „Makacsul kiemelt önjellemzése szerint, recepciója egy jó része rossz »tétekre« fogadott, amikor őt a nyelvi válság, a nyelvprobléma írójának, költőjének nevezte, mivel nála mindvégig a meglét lehetősége és kérdései állottak a középpontban” – jelentette ki Tóth.
A szerkesztő szerint nyilvánvaló, hogy az 1959-es, Tandori által első igazi versének tekintett mű lejegyzése óta született szövegek nagy változatosságról tanúskodnak. Ez a formák, műfajok és problémák mellett igaz lehet a különböző irodalmi alakokra is. Születtek krimik Nat Roid álnév alatt, ahogy fantasztikus regény is egy bizonyos Hc. G. S. Solenardtól. Hogy a műfordításokról ne is beszéljünk: Virginia Woolf mellett magyarra ültette többek közt Sylvia Plath, Rainer Maria Rilke, Edgar Rice Burroughs és Erich Maria Remarque műveit. „Tandori az elmúlt évtizedekben, bárhol tartott is látszólag a korán megütött, pátosszal telt költői hangjától való eltávolodásban, valójában mindig fenntartotta a kapcsolatot a Töredék Hamletnek szövegeivel” – jelentette ki Tóth. Negyven évvel később, a 2 és fél töredék Hamletnek kötetben már arra vállalkozott Tandori, hogy korábbi könyve minden darabjához verskommentárjait, illetve „az aktualizálás lehetséges megjegyzéseit párosítsa.”
Az esszéprózát, ahogy a szerkesztő megjegyezte, jóval kevesebbet említik, miközben itt is beszélhetünk a megtalált érdeklődés maradandóságáról. A 2017-es A szomszéd banánhalba a szerző változtatás nélkül emelte be A zsalu sarokvasa négy évtizeddel korábbi kezdeményezéseit. Tóth szerint egyébként is egyre fontosabb szerepet játszik az életmű anyagainak új értelmezéseket, alternatív megközelítési lehetőségeket kínáló átcsoportosítás, azaz a régi szövegek „leporolása”. Eközben viszont Tandori mégsem válik önmaga filológusává, csupán továbbírja életművét.
A születésnaphoz időzítve jelenik meg a Tiszatáj Könyvek sorozatban a legfrissebb kötet, a Nincs beszédülés, ami főként rajzokat tartalmaz. Tóth szerint az új könyv képei lényegében portrék, csoportképek, amiken a Tandori-világ irodalmi szereplőire ismerhetünk rá: Ottlikra, Mándyra, Maupassant-ra, Balzacra, Dosztojevszkijre, illetve az előzőeknél is hangsúlyosabban Simenon Maigret-regényeinek párizsi mikrovilágára. „A korábbi Tandori-rajzok, az ún. ideogrammák komplex, többszörös áttételt alkalmazó technikái helyett itt az ábrázolás mintha önfeledten »csak« egy-egy személy megjelölésére vállalkozna. Tandori a mű végére elhelyezett, a beszédtilalmat részben megszegő kommentárjaiban pedig kiemeli, hogy neki a »minimalizmusban a sok kellett«” – fűzte hozzá a szerkesztő.
A Tiszatáj decemberi száma csokorba szedett szövegekkel köszönti Tandorit, aki 1971 óta van jelen a lapban, ezidáig 192 publikációja jött ki itt. Az ünnepi összeállítás szerzői közt megtaláljuk egy nemrég előkerült versével Petri Györgyöt, de Krasznahorkai Lászlót, Ágh Istvánt, Györe Balázst, Babarczy Esztert és Sirokai Mátyást is. A lapszám és a kötet bemutatója december 12-én lesz a Tiszatáj szerkesztőségében, ahol Fried István irodalomtörténész megnyitja a Tandori rajzaiból szervezett kiállítást is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 30. számában jelent meg, 2018. december 7-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 30. számban? Itt megtudhatja!
