Akkora siker a Futni mentem, hogy Orbán Viktornak kell megmagyaráznia
Tenki Réka, Lovas Rozi és Trill Beatrix a Futni mentem című filmben (Forrás: Vertigo)

Látványos filmtámogatási akcióba kezdett Orbán Viktor. Nem a sokat kritizált hazai finanszírozási rendszert alakítja át természetesen, csupán arról van szó, hogy a miniszterelnök az elmúlt napokban keblére ölelte a magyar filmipart, jelezvén, hogy a siker mindannyiunké. A kormányzati marketingesek legújabb ötlete vélhetően nem független Herendi Gábor Futni mentem című vígjátékának sikerétől.

A novemberben bemutatott alkotás hamarosan megdönti A miniszter félrelép rekordját, és a rendszerváltás óta a legnézettebb film lesz a magyar mozikban. Mindezt állami támogatás nélkül érte el a produkció, amelyet a műfajhoz képest minimális költségvetésből forgattak, miután a Káel Csaba vezette Nemzeti Filmalap (NFI) elutasította a tervet. A 700 ezerhez közelítő nézőszám hatására az NFI háza táján óriási lehet a felfordulás: ennél rosszabb reklámot aligha kaphat az állami pénzosztó, amely jórészt hűségi alapon támogatja az alkotókat.

Amíg a nagy nevű, itthon és külföldön is bizonyított, ám a hatalommal szemben kritikus vagy csak egyszerűen nem lojális rendezők, forgatókönyvírók és színészek feketelistára kerülnek, addig olyan alkotók kapnak esetenként több milliárdos támogatást, akik még semmit nem tettek le az asztalra, vagy jobb lett volna, ha meg sem próbálnak bármit is letenni az asztalra. Valóban nagy lehet a baj, ha Orbán Viktort kell bevetni az imázs javítása érdekében.

Herendi Gábor: Forgathatunk úgy, mint a Futni mentem esetében, csak akkor éhen halnak a filmesek
Magyar Hang

Herendi Gábor: Forgathatunk úgy, mint a Futni mentem esetében, csak akkor éhen halnak a filmesek

Olyan filmet akartam csinálni, ami politikai hovatartozástól függetlenül mindenkinek tetszik – mondta a Balázs Béla-díjas rendező a Kultúrtájban.

A Futni mentem iránti rajongás nem csökken: január utolsó hetében is több mint 50 ezren váltottak jegyet az Udvaros Dorottya, Tenki Réka, Lovas Rozi és Trill Beatrix főszereplésével készült filmre. És bár Herendi Gábor alkotásával párhuzamosan az állami forrásból készült Hogyan tudnék élni nélküled? című zenés film is szárnyal, a Futni mentem szereplése hétről-hétre bélyeget nyom az NFI működésére. Mert miközben a Most vagy soha! című, Rákay Philip művészei felügyelete alatt készített kurzusfilm 7 milliárd forintból csúnyán megbukott (összesen alig 165 ezer nézőt hozott össze), egy lelkes (és tehetséges) stáb ahhoz képest fillérekből csinált egy bombasikert – visszacsalogatta a nézőket a magyar filmekre.

Ez már önmagában is izgalmasan jelezné az állami szerv kontraproduktív működését, de Herendi Gábor jelenléte még pikánsabbá teszi a történetet. A rendező az elmúlt évtizedek legnépszerűbb magyar filmjeit forgatta – Valami Amerika-trilógia, Magyar vándor, Kincsem –, Andy Vajna halálát követően mégis tiltólistára került, összesen 7 filmtervét dobta vissza azóta az NFI. Ahogy azt Herendi Gábor elárulta a Kultúrtáj című podcastunkban, az elutasítás a Lajos Tamás producerrel való konfliktusával magyarázható. A korábbi operatőr az elmúlt években a magyar film egyik legbefolyásosabb alakjává vált, egyes vélemények szerint ő az NFI de facto irányítója, így szava döntő a személyi kérdésekben is – ezt Herendin túl számos alkotó mellőzése bizonyítja. De hiába a megkérdőjelezhetetlen pozíció, egy feketelistás alkotó (hamarosan) 700 ezer nézőt vonzó filmje nehezen magyarázható a kormányzati sikerpropaganda irányából.

De becsületükre legyen mondva, megpróbálják. Igaz, adta is magát az alkalom: az NFI fóti filmstúdiójának bővítése – a több tízezer négyzetméteres fejlesztést január 30-án Orbán Viktor személyesen adta át. – A kormány beruházásával az a filmes is jól jár, aki nem ránk szavaz – mondta a miniszterelnök, eltéveszthetetlenül utalva Herendi Gáborra. – Azt reméljük, olyan korszak kezdete ez, amelyre mindannyian büszkék lehetünk – tette hozzá a kormányfő, és az üzenet talán még világosabb, mint a Futni mentem-re való utalása: a magyar filmipar a kormány támogatásával épül-szépül, és ez alól senki sem vonhatja ki magát, még azok sem, akik egy fillér állami támogatást sem kapnak.

Az 1980 óta működő fóti komplexum mára az egyik legkeresettebb célpontja a külföldi filmeseknek. A hazai alkotások mellett már a ’80-as évek elején is világhírű szuperprodukciók forogtak, mások mellett Woody Allen, Harrison Ford, Geraldine Chaplin vagy épp Arnold Schwarzenegger főszereplésével – írta közleményében az NFI. Kiemelték, hogy a stúdió egyedülálló adottságokkal rendelkezik, könnyen alakítható középkori és reformkori város szabadtéri díszlet együttesei, fegyver-, kellék/berendezés- és jelmeztára mellett a Szárnyas fejvadász 2049 vagy a Terminator: Sötét végzet forgatásához használt kültéri medencéje is világhírű. Ezek mellett olyan alkotásokat forgattak Fóton, mint a V. Henrik (The King), a Vaják (The Witcher) és Az utolsó királyság (The Last Kingdom), továbbá a nagyszabású Hunyadi-sorozat (Rise of the Raven).

Futni mentem: jól szórakozunk Herendi Gábor állami támogatás nélkül készült vígjátékán
Lakner Dávid

Futni mentem: jól szórakozunk Herendi Gábor állami támogatás nélkül készült vígjátékán

Divinyi Réka és Miklya Anna forgatókönyvírók kitettek magukért, a közönség pedig szerencsére meg is hálálja a dolgot: az első hétvégén közel 64 ezren ültek be a filmre.

A magyar filmipar éves volumene az elmúlt időszakban megközelítette az egymilliárd dollárt. Ez az összeg 2018 óta növekedett ötszörösére, főként a filmipari fejlesztések eredményeként. A magyar mozgóképipar mintegy 20 ezer szakembernek ad munkát, értékes filmalkotásokat, világraszóló sikereket és komoly hasznot hoz az országnak – szerepel az NFI közleményében. A számokat és a filmipar teljesítményét senki sem vonja kétségbe, a gond nem is az iparral, hanem a magyar filmmel van.

Amikor Andy Vajna 2011-ben átvette a szakma irányítását – mint a filmipar megújításáért felelős kormánybiztos –, a saját elképzelései szerint alakította át a finanszírozási rendszert. A változások miatt rengeteg kritikát kapott, jelentős alkotók támadták Vajnát, és az eredmények is várattak magukra. Miközben a régiónk több országaiban – Csehországban vagy Lengyelországban – a hazai filmek rendre legyőzték az amerikai blockbustereket a moziban, nálunk a nézők nem lelkesedtek a magyar alkotásokért. Az áttörést Herendi Gábor filmje, a Kincsem hozta el, amelyet több mint 450 ezren néztek meg. Ez azért is érdekes amúgy, mert a rendező elmondása szerint Vajna nem szimpatizált vele – egyik filmtervéért sem lelkesedett –, ennek ellenére elkészíthette a filmjeit, mert akkoriban még egy bizottság döntött az alkotások támogatásáról, és a grémium többi tagja a filmügyi biztossal szemben szavazott.

A külföldön jelentős díjakkal elismert filmesek közül többen ugyanakkor lassan parkolópályára kényszerültek, Andy Vajna 2019-es halálát követően pedig végleg elvesztették a lehetőséget az alkotásra. Fliegauf Bence, Hajdu Szabolcs, Mundruczó Kornél és Pálfi György hiába számítanak elismert rendezőnek, itthon nem remélhetnek támogatást, így vagy külföldre mennek, vagy – mint Hajdu Szabolcs – fillérekből, baráti szívességeknek köszönhetően forgatnak (így született a Kálmán nap, illetve az Egy százalék indián). Hasonló módszerrel készítette Magyarázat mindenre című filmjét az ugyancsak több helyen díjazott Reisz Gábor is. És ugyancsak az állami rendszeren kívül készült el Szimler Bálint Fekete pont-ja is, amely mára átlépte a 100 ezres nézettséget.

A független magyar film állapotát és népszerűségét jelzi az is, hogy február 4. és 9. között, 13 év szünet után ismét megrendezik a Magyar Filmszemlét, ugyancsak a hivatalos állami filmgyártástól függetlenül. Már ami a szervezést illeti: a Muhi András producer ötletére ismét életre hívott esemény ugyan az NFI-től távol zajlik majd, ám a programba várnak minden magyar filmet, tekintet nélkül az állami támogatottság mértékre. A befogadó szemlélet azonban sok esetben egyirányúnak bizonyult, Rákay Philip nem nevezte a hétmilliárdos Petőfi-filmjét. 

A közel másfél évtizednyi hallgatás után megvalósított Filmszemle mindenesetre – akár a szervezők szándékától függetlenül is – üzenettel bír: a magyar film immár szervezeti szinten is létrehozta a második nyilvánosságot, és a művészi értéket illetően nem szorul az NFI szerepvállalására. Ez egybevág azzal, amiről Herendi Gábor beszélt a Kultúrtájban: a szakma összezárt az állami kultúrpolitika ellenében. Nem politikai megfontolásból, egyszerűen dolgozni szeretnének, szabadon alkotni, egy olyan rendszerben, amely nem a hűség, hanem a tehetség alapján támogatja a filmeseket (is). És ennek az összefogásnak adhat hatalmas lendületet a Futni mentem elsöprő sikere.

Rákay Philip és az egyszer nézhető filmek
Lakner Dávid

Rákay Philip és az egyszer nézhető filmek

Rákay tartózkodhatna attól, hogy fiatal alkotók vérrel-verejtékkel, hittel készült filmjeit támadja sokmilliárdos produkciója elefántcsonttornyából.

Amire természetesen az államnak is reagálnia kell. A fóti stúdió bővítésének átadója remek alkalom volt erre. – Az államnak is van felelőssége abban, hogy éppen milyen állapotban van a magyar filmgyártás. Nem a filmes kreativitásról van szó, ebben a kormány szerencsére egyáltalán nem illetékes. A film nemcsak ipar, de művészet is, és a művészet szabad. Ezt a filmesek tudják a legjobban – fogalmazott Orbán Viktor Fóton, majd előállt a Futni mentem okozta helyzet magyarázatával. – Végre eljutottunk arra a pontra is, hogy állami támogatás nélkül készülnek saját lábukon megálló filmek is. Végül is ezt akartuk: legyen a film mindenkié.

A stúdió átadójának zárásaként a miniszterelnök benézett a Hunyadi-sorozat „forgatására” is, vagyis a már elkészült – tavaly októberben, Cannes-ban bemutatott – széria promóciójára. És ha már ott volt, a kormányfő kardot ragadott, hogy azzal adjon hitelt a szavainak: a magyar film sikere mindannyiunké, különösen, ha az állam egy fillért sem rakott bele.

A törökverő hős életét bemutató Hunyadi Bán János regényfolyama alapján, Robert Lantos producer felügyelete mellett készült, több mint 20 milliárd forintból, és itthon a Tv2 mutatja majd be az év elején. Minden adott tehát ahhoz, hogy a „magyar Trónok harcaként” reklámot csináljon a magyar filmgyártásnak. Nem lesz könnyű dolga, hogy a Most vagy soha!, a Hadik és a Tündérkert című, Bethlen Gábor életét – Móricz Zsigmond Erdély-trilógiája alapján – feldolgozó sorozat látványos kudarcai után bizonyítsa a történelmi produkciók létjogosultságát, de talán nem haszontalanul költötték el rá Rákay Philip fő műve költségvetésének háromszorosát.

Akárhogy is, mindenképpen jobb promóció lesz, mint a fóti esemény, amelyről a Telex újságíróit a rendőrök vitték el. A portál beszámolója szerint munkatársaik a sajtónyilvános eseményen kérdezték volna a miniszterelnököt, ám előbb a TEK emberei küldték el őket, majd megvonták az akkreditációjukat és biztonsági őrt hívtak rájuk, végül rendőrök érkeztek és vezették el az újságírókat. Mindezt dokumentálta is a Telex, a videó vélhetően nézettebb lesz, mint a Most vagy soha!

Orbán Viktor igyekezete mindenesetre azt jelezheti, hogy a kormány kiemelt figyelmet fordít a magyar filmre – különösen a független alkotásokra. Nehogy még egy Futni mentem készüljön a közeljövőben, rontva a kultúrpolitika hitelét.