Ha valaki kifejezetten sok filmet néz, könnyen megcsalhatja az emlékezete. Főleg, ha már annak idején sem egetrengető volt az élmény, csupán kellemes csalódás. Valahogy így voltam eddig a Kingsmannel. Szerencsére jó pár éve fel is jegyzem, miket láttam már, így nem kell minden esetben a memóriámra hagyatkoznom.
Mielőtt beültem volna most decemberben a harmadik részre, meggyőződésem volt, hogy az elsőt láttam valamikor, a második rész viszont kimaradt. Pörgős, szórakoztató, de a világot meg nem váltó akcióvígjáték rémlett, de a történetet azért nem tudtam volna fejből idézni. Valamelyikben játszott Samuel L. Jackson is, nem? – kérdezte egy barátom, de még az sem rémlett, hogy az általam látott részben történt-e ez. Colin Firthre emlékeztem és pártfogoltjára (Taron Egerton), meg egy egészen eszement kémkomédiára, helyenként már-már szatírába illő, de azért önmagát végső soron komolyan vevő sztorival. Na meg arra, hogy Egerton karakterét a magyar szinkronban Tökinek hívták (az eredetiben Eggsy), amiről mindig eszembe jutott A Nagy Lebowski, így akarva-akaratlanul is pozitív asszociációk tapadtak nálam a Kingsmanhez. Említett barátom eközben bizonygatta, hogy szerinte már három film készült, ez lehet a negyedik. Hiába, tényleg nem könnyű a hollywoodi franchise-ipar aktuális állását nyomon követni.
A King's Man – A kezdeteket végignézve viszont nem tudtam eldönteni, én emlékeztem-e rosszul, vagy csak menetközben rontottak el valamit. Visszakeresve azt, hogy mikor is találkoztam a filmmel, illetve újranézve az előző két részt már eszembe jutott, hogy valójában a másodikat (Kingsman: Az aranykör) láttam először, az elsőt pedig csak utána, hogy képbe kerüljek. Nem nagyon lep meg, hogy a teljesen szürke Az aranykör kiradírozódott az agyamból, ahogy az sem, hogy az első Kingsmanből annyi maradt meg, hogy összességében nem volt vele bajom. És tényleg nem: másodjára is jókat derültem, ráadásul most végre eredetiben, szemben a korábbi szinkronos megtekintéssel. És valóban ebben szerepelt Samuel L. Jackson! Az általa prezentált, ünnepélyes sajtburgervacsora másodjára is jópofa volt, meg kell hagyni.
A King's Man: A kezdetek viszont nem csak a címével zavar össze. Azután, hogy végre megjegyeztem, hogy Kingsmannek kell írni, ezúttal tényleg királyok védelmezőivel találkozunk, egészen a múlt század elejéig utazva vissza. Az első jelenet pedig pontosan meg is mutatja, mire számíthatunk. Igaz, ekkor ezt még nem akarjuk elhinni, reménykedve benne, hogy az angolai harcokban a családanyát elvesztő kisfiú és apa giccses-sablonos jelenete csak afféle félreértés, és ennél a végeredmény jobb lesz. Sajnos, nem lesz. Még akkor sem, ha szerencsére nem ez a fajta képtelen szentimentalizmus lesz végig jellemző, igyekeznek helyette az akciót pörgetni, illetve időnként a humor látszatát kelteni. Utóbbi sajnos ezúttal annyiban merül ki, hogy a századeleji katonai hírszerzők a kerekasztal lovagjainak neveit használják.
Valószínűleg félreértették a dolgot, amikor azt gondolták, hogy ez valami olyan fergeteges poén volt, amit mindenképp vissza kell vezetniük az I. világháború idejére. Egy komplett alternatív történelmet írva köré, kiderítve, hogy valójában egy titkos összeesküvés része volt Ferenc Ferdinánd meggyilkolása, de azok voltak a világháborús manőverek, sőt, még Lenin színpadra juttatása is. Ahogy természetesen Hitleré is, akiről a film közben rendkívül titokzatosan úgy fogalmaznak: kell majd egy globális ellenerő, aki kiegyensúlyozza a Lenin-féle szélsőbalosságot. Épp annyira fárasztó és gyermeteg a húzás, mint az előbbi mondatban megfogalmazott elképzelés. Persze, nyilván sokan vannak, akik a történelemről efféle mindent leegyszerűsítő képekben gondolkoznak, ők majd jót nevethetnek a stáblista közbeni slusszpoénon is. Meg hát nyilván lesznek olyanok, akik majd elhiszik az egészet, vagy legalábbis elsütik az ilyenkor szokásos „miért, akár lehet is benne valami” mondatot.
Mindebből persze valami fergeteges komédia is kisülhetett volna. Maga az ötlet ugyanis van annyira jó, hogy abban bőven akadjon kiaknáznivaló. Még Armando Iannuccinak sem kell lenni, tényleg nem az az elvárás, hogy az egészből egy Sztálin halála-féle eszement szatíra kerekedjen. A Matthew Vaughn-Karl Gajdusek párosnál viszont a fő humorforrás az lesz, hogy a titkos ellenállás vezetője milyen viccesen tombol-káromkodik, meg hogy Raszputyin él-hal a fiatal fiúkért. És – haha – Lenin is milyen aranyosan félszeg a színfalak mögött, hiszen ő valójában csak egy báb, akit mások mozgatnak igazából! Meglehet, a korábbi forgatókönyvíró Jane Goldman kihagyása miatt lett ennyire erőtlen ez a mostani prequel.
Eközben az akciójelenetek is bőven elmaradnak az első részben látottaktól. Hiányzik belőlük mindenféle eredetiség, ahogy az az őrültködés szintén, ami a 2014-es filmre jellemző volt. Az helyenként még kémfilmparódiának is beillett volna, ügyesen játszottak rá a zsáner megszokott elemeire, képbe hozva a James Bond-filmek nagyját. Nem váltották meg vele a világot, de egy kétórás szórakozásra tényleg jó volt. Amiből következik azt is, hogy hacsak az ember nem volt oda-vissza érte, tényleg nem sok mindenre emlékezhetett utóbb belőle.
Mindez alapján persze még a King's Man: A kezdetek mellett is szólhat, hogy annyira kellemetlen jelenetekkel pakolták tele, hogy azoktól már nehezebb szabadulni. Szerencsénk, hogy összességében a film csupán dögunalmas, aludni is jót lehet rá, izgulni már kevésbé. Miközben a fő szál, amit kitaláltak hozzá – az arisztokrata Orlando Oxford fia mindenképpen háborúba akar menni, és képtelen elfogadni, hogy apja, híven a feleségének tett fogadalomhoz, óvná őt –, mintha csak az első rész sztorijának erőtlen utánérzése kívánna lenni. Végtelenül sablonos, érdektelen lesz az egész, a végére pedig már szurkolunk, hogy a srác hadd lövesse le végre valamelyik harcmezőn magát, ha már tényleg ez az életcélja. Ez egyébként a film egy másik problémája is. A 2014-es Kingsmannek jól állt a hősködés, szerethetőek voltak ezek a nagyon titkos ügynökök, ugyanez viszont nem igazán mondható el az új mozi szereplőiről, még a főhős Ralph Fiennesről sem. Pedig utóbbi dolga lenne, hogy eladja a produkciót, ha már a korábbi kedvenceket ezúttal nem hozhatták vissza.
Nehéz a King's Man: A kezdetekkel mit kezdeni. Jobban járunk, ha tényleg inkább az első részt nézzük újra. Aztán úgyis elfelejtük megint, de legalább abban a két órában kellemesen szórakozunk.
King's Man - A kezdetek angol-amerikai családi kalandfilm, akciófilm, 131 perc, 2021
