Csütörtökön kezdődik az idei Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilm-fesztivál. Izgalmas, érdekes műveket ajánlunk a június 1-től 7-ig tartó programból. A kínálatról, ahogy a győztesekről is, a későbbiekben beszámolunk még.
A kis hatalmasok
Amit eddig láttam, az alapján az abszolút elsőség nálam eddig Karácsony Péter filmjéé. A rendezőt stílusjegyei, téma- és színészválasztása abszolút felismerhetővé teszik. A 2019-es Gyros még alig volt öt perc, és a menekültválság abszurd hatósági kezelését szemléltette érzékletesen. A tavalyi Lesen már a Gyrosnál is közelebb állt idei filmjéhez. Jellegzetes férfiakat láthattunk, amint fegyvereikkel a természet lágy ölén próbáltak úgy tenni, mint akik urai a helyzetnek. Karácsony Péter filmjeinek alakjai szeretik nagyon dominánsnak, az élet császárainak mutatni magukat. Az egyre súlyosbodó szituációkkal viszont láthatóan nem tudnak mit kezdeni, rögtön menekülőre fognák, és csak tovább rontanak az egészen. A Lesen is minőségi munka lett, de az életmű eddigi betetőzése egyértelműen A kis hatalmasok. Ha nem tudnám, hogy Karácsony írta a forgatókönyvet, azt gondolnám, egy Móricz-novella megfilmesítését látom. A frissen kinevezett gazdasági vezetővel vonul el vadászni egy falu polgármestere, illetve még néhány fontos embere – „mi baj történhet?”, teszi fel a költői kérdést a rövid szinopszis. Arra az abszurd őrületre viszont, amit kapunk, nem lehetünk felkészülve. Ha az uraságok kezébe puska kerül, természetesen egy szerencsétlen pillanatban el is sül majd, hogy aztán rövid válságmenedzsment után a helyzet még tragikusabbra forduljon. Pedig ők nem hagynák magukat, nagyon komolyan végig is gondolják, mit lehetne lefaragni a falu költségvetéséből, hogy a bajból kivásárolják magukat. Legyen rövidebb az augusztus 20-ai tűzijáték? A tornaterem felújításán spóroljanak? A leglelkesebben fogadott ötlet viszont, hogy a csatornázásra ne költsenek annyit – végül is a Radnóti és a Nyíl utca sarkán úgyis csak „orkok” laknak!
A kis hatalmasok a rendező munkásságán belül az a film, amelyben tökéletes egységet képez abszurd, helyzetkomikum és társadalmi látlelet. Azt a jelenetet, amelyben a bánffyhunyadi tánczenére végül elszabadul a pokol, nagyon nehéz lesz kivernünk a fejünkből. Sőt, rögtön megnéznénk tízszer is, a sokadik alkalommal is ugyanazzal az elragadtatottsággal. Hogy aztán a zárójelenet egyetlen hétköznapi pillanatba sűrítse mindazt, amit addig láttunk. Amíg van pálinka, akár darabokra is hullhat körülöttünk minden. A kis hatalmasoknak mindenképp odaadnánk akár a fődíjat is, abszolút kijárna neki. Fontos munkát végzett a rendező, de a színészek is mind odateszik magukat, Keresztes Tamás a szokásos imádnivaló módon szerencsétlenkedik, Trill Zsolt és Szabó Dániel meg úgy tudnak a térerőről ordibálni egymásnak, hogy tényleg a földön fetrengünk tőle.
27
Amióta megkapta a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát, a legtöbben feltehetőleg Buda Flóra Anna animációját várják a Friss Húson. Itt lehet először nyilvánosan megnézni, majd néhány héttel később a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon (KAFF). Jó kérdés persze, az érdeklődők mire számítanak. A kortárs animációs rövidfilmeknek van egy jellegzetesen elvont világuk, a fiatal alkotókat könnyű ennek mentén összekötni. Általában kisegítik egymás filmjeit is: a 27 animátorai között ott van a rendezőként is ismert Tóth Luca és Wunder Judit, az egyik gyártásvezető pedig Andrasev Nadja. Néhány éve külön kategóriát alkottak a macskás rendezőnőknek, ahogy gyakori toposszá vált az erotika, vágyakozás és magány is. Buda Flóra Anna animációjában az utóbbiak mind benne vannak, de elsősorban a tipikus generációs életérzéssel szembesülünk, hogy a húszas évek vége felé még mindig kamasznak érzik magukat sokan, családjuk is akként bánik velük. Kitolódott a felnőtté válás, a leválás és családalapítás időszaka, ezt pedig vannak, akik belenyugvással, mások aggodalommal figyelik. Buda Flóra filmje az érintettek szemszögéből szól, a változást pedig keserűséggel, bűntudattal vegyes félelemmel fogadja. A 27 látomásos, de még épp közérthető film arról, mennyire frusztráló benne ragadni ebben az állapotban. A rendező több helyen is arról beszélt, hogy a pornó mindennapokra gyakorolt hatása inspirálta, illetve a szeme előtt lebegett egyfajta bűnügyi szál is. Valóban kivehető belőle mindez, ahogy a lakhatási válság problémája is, a 27 viszont elemeltebb és ezerfélébb annál, mint hogy az egyszerű értelmezéseknek könnyen adja magát. Az említetteknél jóval pontosabb és szomorúbb lehet például az, ahogy a filmbeli Alíz (Stork Natasa) valóban úgy vitatkozik öccsével, mintha csak mindketten gyerekek lennének. Színvonalas film lett a 27, érdemes elmélyedni benne. Az állami támogatásokat osztóknak pedig érdemes lenne a jövőben végre a hasonló, ígéretes produkciókat előnyben részesíteni a haveri producerek munkái helyett.
Rókavadászat
Sándor Lili Dorottya filmje olyan, mint egy művészibb Szia, életem! vagy Hahó, Öcsi! lehetne. A szürke hétköznapokba varázslatos világot álmodó fiatal fiúk története eszünkbe idézhet persze a fentieken túl egy sor más filmet is. A rendező mindenesetre ügyesen, valóságszagúan nyúlt a témához, fájdalmas látni, hogy már egy nem is annyira rendkívüli vadon is mennyire álomszerű lehet azok számára, akik leginkább a csatorna mellé tudnak leszaladni játszani. Szerethető, bájos film a Rókavadászat, amely jó ideig nem is játssza ki kártyáit, így a vége felé annál fájdalmasabb a szembesülés.
Valóság Filter
Nagy Ádám influenszerdrámája erősen emlékeztet a néhány évvel ezelőtti lengyel Sweatre. A különbség, hogy Magnus von Horn filmje sajnos letisztultságában jóval erőteljesebb, megrázóbb volt, míg Nagy Ádám sajnos túl sokszor nyúl a giccshez, egyszerű érzelgősködéshez. Nem nehéz együttérezni a magát kereső, a kirakatvilág őszintétlenségét nyilvánvalóan megtapasztaló Zoéval. Csak sajnos a végeredmény sem lesz jóval eredetibb, közhelyessége így fájóan csökkenti hitelességét. De láttunk már Oscarra jelölt filmnél, A bálnánál is nemrég hasonló szépelgést, csak jóval magasabb hatásfokon. Az irány ettől még jó, de érdemes sokkal mélyre hatolóbban, fájdalmasabban megragadni a témát, hogy a film igazán hatásos lehessen.
Pitvarszk
Az idei Friss Húson több rövidfilm is Bodor Ádám-novellából született, a Kölcsey Levente-féle Einstand mellett például a bodori fiktív település köré épülő Pitvarszk. Varga Gábor filmje lassan bontakozik ki, Soma, Betti és Marlenka sablonos szerelmi drámájánál meg végül érdekesebb lesz a filmet átszövő nyugtalanító, magába szippantó hangulat, illetve Hajdu Szabolcs testvérének visszatérése. Hajdu Zoltán Miklóst sokan a Fehér tenyérből jegyezhették meg maguknak, a tornász pedig most hatalmas szakállal bolyong bő tíz percen át élete útvesztőjében. Nem sokat mond, amikor pedig igen, azzal sem igazán ad sokat. Kiismerhetetlensége miatt mégis izgatni kezdi a nézőt, fájdalma a mi fájdalmunk is lesz, végül pedig már együtt siratjuk vele letűnt szerelmeinket.
Einstand
A másik Bodor Ádám-történet jól ismert, ezerszer látott alaphelyzetre épül: a kétségbeesett üzletbe kivonuló ellenőr életek munkáját teszi tönkre egyetlen tollvonással. Hogy miért? Az indoklás sosem valamiféle konkrét hiányosságról, elkövetett hibáról szól. Sokkal inkább az üzletet fenntartók társadalmi státuszáról. Erős mondatok jutnak az Einstandba. Miért kell kitenni a táblát? - faggatják riadtan az ellenőrt, mire ő: hogy aki kinn van, kinn is maradjon, aki pedig épp benn tartózkodik, ne akarjon visszajönni. Aztán amikor rákérdeznek, miért is kell erre a sorsra jutniuk, az ellenőr szinte már szabadkozva feleli: nem tudja. Ő csak az üzenet kézbesítője. De ha már itt van, megkóstolhatná esetleg a vargabélest? Nem evett még sosem. Egy pillanatra, úgy tűnik, győzedelmeskedik a normalitás, de tudjuk persze, ez csak kegyelmi pillanat. Nem sok reményt nyújt az általunk felépített társadalmak működését illetően a Bodor-novella, ahogy a Kölcsey-adaptáció sem.
A szív kertje
Hegyi Olivér szintén animációs rendező, néhány éve a Take me please-t láttam tőle, benne egy szakítás fájdalmas következményeivel. A rendező ott is szinkronizált mindent tündértől szerencsemondóig, most pedig megszólaltat bogarat, vakondot, csigát is. Abszurd? Mint általában Hegyi egyszerre belső vívódásainkat megmutató, mégis a nyüzsgő-mozgó világot elénk táró filmjei. A szív kertjét jóval szórakoztatóbbnak éreztem most az előző filmnél, a felvételi interjú körüli szorongás fergeteges pillanatokat tartogat a néző számára. Végül arra is jutunk, hogy érdemes, amennyire lehet, elengedni a folyamatos tervezgetést, aggódást: lesz, ami lesz. Majd addig is lemegyünk a Balatonra.
