Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud – írta Esterházy Péter Tar Sándorról, és bon mot-ját nehéz kiverni a fejünkből Kavakami Mieko Az éj szerelmesei című regénye olvasásakor. A japán írónő a hallgatást cserfes túlbeszéléssel, a titkot őszinteségi rohammal variáló műve mintha az elbeszélő ellenében szabadítaná fel a dialógusok mélyén rejtőző tragédiát, hangot adva ezzel a szélsőségesen introvertált főhősnek, aki saját erejéből talán képtelen lenne kitörni a szimbolikus és szó szerinti falak közül. A Mayer Ingrid fordításában megjelent Az éj szerelmesei e szelíd erőszak segítségével vezeti végig a narrátort a magányból a vágyakozáson át vissza a mélyebb és gazdagabb magányba.
Feminizmusról, emancipációról, nők elleni erőszakról és traumafeldolgozásról sokat hallhattunk a metoo-mozgalom nyomán, a tabuk megtörését és az igazság feltárását célzó kezdeményezések eredményét ugyanakkor megkérdőjelezik a globális politikai-ideológiai tendenciák. Csak egyetlen példát hozva: a nőjogi küzdelmek idején egy szexuális zaklatásért elítélt férfit kétszer is megválasztottak az Egyesült Államok elnökéül (mindkétszer női jelölt ellenében), rövid úton véget vetve ezzel a me too felfutásának. Csakhogy a kudarc még nem jelent vereséget: a nyelvbe, a történetekbe beszivárgó ellenállás akkor is alakíthatja a társadalmat, amikor a hivatalos politikai kommunikáció alaptónusa az erőszak. Ezt bizonyítja Az éj szerelmesei is, amely eredetileg ugyan évekkel a fent említett mozgalom indulása előtt, 2011-ben jelent meg, lírai világa azonban így is reményt adhat, hiszen még a periférián tengődő, a mindennapok színterein szinte észrevehetetlen, áldozattá tett karakterek is elérhetik a megérdemelt igazságot.
Hiba lenne persze túlságosan politikusra hangolni az ismertetést, mert bár Kavakami Mieko regénye a témafelvetések miatt szükségszerűen politikus szöveg, finom, érzéki elbeszélésmódja feloldja a politikumot az esztétikumban. Vélhetően ez is hozzájárult a szerző sikeréhez: a könyvesbolti eladóból énekessé, majd íróvá avanzsált Kavakami valóságos irodalmi sztár Japánban, és széles körben ismert író világszerte (magyarul Az éj szerelmesei után jövőre jön a Nacu nyara című regénye). A harmincas évei közepén járó Fujuko képtelen beilleszkedni a számára ismeretlen szabályok uralta közösségekbe, lektorként dolgozik, és a szövegek világában lényegesen természetesebben viselkedik, mint a kollégái fullasztó jelenlétében. Ám ez is csak megkötésekkel igaz: munkája a hibák észrevételére korlátozódik, a javításon túl a könyvekkel sem tud mit kezdeni, az irodalom hidegen hagyja. Eleinte egyetlen szorosabb kapcsolatot alakít csak ki, munkatársa, a szabadszájú, öntörvényű, extrovertált Hidzsiri kerül közelebb Fujukóhoz, talán éppen azért, mert mintha tökéletes ellentétei lennének egymásnak. Hidzsiri a viselkedésével folyamatosan kiforgatja a nemi sztereotípiákat, Fujuko rezervált, szenvtelen narrációja pedig hibátlan felületet biztosít a barátnő felforgató viselkedésének: mintha néma vászonként ajánlaná fel magát a másik életének kivetítésére.
Egészen más a dinamikája a Micucukával való kapcsolatának: véletlen találkozásuk után a középkorú férfi megbabonázza Fujukót, aki lassan megnyílik a heti rendszerességgel megejtett találkozóik során, és így fény derül arra a mélyre temetett titokra is, amely az elbeszélés pillanatáig meghatározza a nő viselkedését. De a férfi jótékony jelenléte is egy traumát fed el, egy olyan élethazugságot, mely végül igazolja Fujuko önkéntes belső száműzetését. Amikor pedig eltűnik a fény, a sötétségben úszva Fujuko rátalál valami mélyebb igazságra: a szavakra.
Az éj szerelmesei – írja fel füzete első üres lapjára. És már meg is született a regény.
Kavakami Mieko: Az éj szerelmesei. Ford.: Mayer Ingrid. Park Kiadó, 2024. 4499 Ft
Ez a cikk a Magyar Hang 2025/40. számában jelent meg, október 3-án.
