Animációs filmben láthatjuk újra Rózsa-Florest

Akik megfordulnak filmfesztiválok környékén, tudják, hogy időnként nem árt fél-egy órával előbb érkezni, ha valóban be is szeretnének jutni a vetítésre. És hiába az előzetes okoskodás, ami az általunk leginkább várt filmek esetében számol csak tömött sorokkal, lényegében bármikor szembetalálhatjuk magunkat kétszáz elszánt, reménybeli nézővel.

A miskolci Cinefesten például a második emelettől a földszintig kígyóztak az Akik maradtak iránt érdeklődők, ami egy Oscarra nevezett film esetében persze nem is meglepő. Annál inkább az lehetett, hogy egyszerűen lehetetlen volt bejutni a Ron Howard-féle Pavarotti-portréra. Bár a vetítőteremig keresztül kellett menni a Csodamalom Bábszínház kapuján és egy kis udvaron is, de az utcán még hosszan elnyúlt azok tömege, akik egyébként a sorba is feleslegesen álltak be, hiszen annyian semmiképp sem fértek volna be.

De meglepő sorok akadtak az idei Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon (KAFF) is. A kenyérkeresőre például kifejezetten könnyű volt bejutni, miközben az érzékeny, súlyos dráma minden figyelmet és elismerést megérdemel. Annál többen voltak kíváncsiak a Medvevilág Szicíliában című animációra, amit részben a kecskeméti filmesek készítettek. Persze, utóbbi alapján nem meglepő a felfokozott érdeklődés, de a filmet tekintve a heves nézői (és szakmai) érdeklődés mégis csak meglepő – a nyáreleji közel kétszáz fokban az Otthon Mozi előtt ácsorogva pedig kifejezetten kellemetlen. Mintha sokan azt várták volna, hogy a korábbi nagy fesztiválsikerhez, A vörös teknőshöz hasonló művészfilmet fognak látni. Helyette kaptak egy szerethető, a végéig lebilincselő állatmesét, ami elsősorban a gyerekeket szólítja meg.

Az olasz Lorenzo Mattotti filmje tényleg kimagasló színvonalú, erről meggyőződhetnek a héten azok is, akik a 17. Anilogue vetítésére váltanak jegyet. A Medvevilág Szicíliában kicsit hasonló szerepet tölt be az idei programban, mint a tavalyi esetében a Mirai – Lány a jövőből, ami bár szeretetteljes családi sztori volt, de a filozofikus mélységeket azért nem itt kellett keresni. Annál izgalmasabb volt a háborús Angolába kalauzoló Még egy nap élet, vagy a Prousték társaságában körbevezető Dilili Párizsban, nemcsak a történet, de az egyedi vizuális megoldások miatt is.

Az idei Anilogue szerda este a Shaun, a bárány és a farmonkívülivel nyit, ami karácsonyra egyébként országszerte eléri a mozikat. A Brit Független Filmdíjakon már egy elismerést is bezsebelő produkció sztorija kellően őrült, így szórakoztató néznivalót várunk. Az igazán ígéretesek viszont most is azok, amik A kenyérkeresőhöz és a Még egy nap élethez hasonló, megrendítő történettel érkeznek. Ilyen a délszláv háborúba repítő Chris, a svájci, ami onnan indít, hogy egy fiatal svájci újságírót holtan találnak. Az egyik főszereplő ráadásul az az Eduardo Rózsa-Flores, akinek nem mindennapi életútját jól ismerhetjük már. Az animációs dokumentumfilmet láthattuk már a Cinefesten, azután írta róla Báron György az Élet és Irodalomban: „a forma lenyűgöző, ám hosszas oknyomozás után sem derül ki, mi történt igazából a főhőssel.”

Lenyűgöző látványra készülhetünk a francia Kabul fecskéi című festményanimáció esetében is, aminek egyik rendezője, Eléa Gobbé-Mévellec a fesztiválra érkezik, és szombaton Gauder Áronnal tart közös mesterkurzust a Franca Intézetben. Szintén itt lesz az észt Lotte és a sárkányok rendezője, Janno Põldma, akinek filmjét magyar nyelven egyetlen alkalommal vetítik majd. A Lotte-sorozatnak ez egyébként már sokadik része, így a Lotti Kütyüfalváról (2006), esetleg a Lotte és a holdkő titka (2011) révén már a magyarok is meggyőződhettek róla, milyen lenne Piroska, ha kutyaként reinkarnálódna.

Ha a tavalyi Dilili után hiányozna, hogy animált művészek világában kalandozzunk, akkor a Buñuel a teknősök labirintusában lesz a mi filmünk. Ha viszont inkább másféle állatokra, esetleg keletebbre vágynánk, akkor sem kell elkeserednünk. Hiroyasu Ishidától egy sci-fi érkezik, A pingvinek titkos élete, míg Masaaki Yuasa a misztikum szerelmeseinek kedveskedhet a Hullámok hátánnal. Ajánljuk továbbá mindenki figyelmébe a szombat esti Animált éj programot: kilenctől egészen hajnali háromig lehet nézni tizennyolcas karikás animációkat az Urániában. Lesznek rövidfilmek, egészen pontosan huszonnégy, idén pedig versenybe száll húsz, kifejezetten gyerekeknek szóló rajzfilm is. Mindez szerdától vasárnapig, az Uránia mellett az Art+-ban, a Francia és Lengyel Intézetekben, valamint a Magvető Caféban.