Kivételesen nem történt nagy meglepetés azzal, hogy Annie Ernaux kapta az idei irodalmi Nobel-díjat. A francia szerző díjazását évek óta jósolták már, a Litera tavaly külön cikkben latolgatta az esélyeit. Hatása, melyet Simone de Beauvoir-éhoz hasonlítottak, még jelentősebbé válhat L’Événement (Az esemény) című regényének megfilmesítése után. Audrey Diwan abortuszos drámáját nemrég mutatták be a magyar mozik is. A Nobel-díj indoklása szerint Ernaux a bátorságával és éleslátásával érdemelte ki az elismerést. Regényeiben a személyes emlékezet gyökereit, elidegenedését és határait tárja fel, továbbá hisz az írás felszabadító erejében.
Ernaux pályája a hetvenes években indult, azóta több mint húsz kötete jelent meg, és már Magyarországon is egyre népszerűbbnek számít. A Magvető adta ki Lánytörtének és Évek című köteteit, mindkettőt Lőrinszky Ildikó fordította.
Ahogy a Könyves Magazin írja, az Évek lényegében az életmű megkoronázása, egy összefoglaló életrajzi kötet, „úgy mutatja meg egy élet szakaszainak változásait és a társadalom nagy korszakváltó pillanatait, akár egy régi fényképalbum. Ernaux interjúkban sokszor elmondja, hogy ő nem fikciót ír, hanem az önéletírás, a szociológia és a történelem találkozási pontjai érdeklik. Ennek az írói elképzelésnek a csúcsra járatása az Évek, amely egy nagyszabású leltármunka: a 40-es évektől a 2000-es évekig gyűjti össze az élete során felhalmozott meghatározó emlékeket, benyomásokat, gondolatokat.”
Annie Ernaux regényét nemrég Mautner Zsófia ajánlotta lapunkban: „A szépirodalmi művek közül a legemlékezetesebb számomra mégis Annie Ernaux Évek című rövid, de monumentális regénye volt, amelyben nem egy személy, hanem egy teljes francia generáció és társadalom életét és lélektanát írja meg bravúrosan a szerző. Az jutott utána eszembe, bárcsak valaki megírná ennek a magyar változatát.”
