Május elején jelent meg a Napfonat a cappella együttes első nagylemeze Szól a világ címmel, amellyel sikerült kiérdemelni a világzenei szakma elismerését. A három évvel ezelőtt életre hívott együttest öt különböző zenei műfajt (dzsessz, népzene, könnyűzene) képviselő énekesnő alkotja, akik a zenei sokszínűség mellett gazdag kulturális háttérrel (Felvidék, Erdély, Oroszország) rendelkeznek. Az együttes két tagját, Szalay Henit és Volkova Krisztinát kérdeztük különböző világok zenéjéről, az énekszó integráló erejéről, a közönség megszólításáról és arról, hogy miként lesz élettel teli egy stúdiófelvétel.
– Hogy jött létre a Napfonat együttes, mi volt a fő motiváció és honnan jött a név?
– Szalay Heni (Sz. H.).: Egy vágyból alakult az egész, hogy legyen egy a cappella női együttesünk, egy erős csajbandánk, és annak ellenére, hogy nem ismertük egymást mindannyian, nagyon hamar egymásra találtunk zeneileg és szakmailag is és összefonódtunk egy csapattá. A Napfonat név ezt tükrözi, azon kívül az egyik csakrát is így nevezik, de nekünk elsősorban a kapcsolat és az életöröm volt a fontos, amelyet a név szimbolizál. Már a megalakulásunk elején is hangsúlyos volt számunkra a valódi kapcsolódás keresése, mint nők, énekesek, előadók, emberek. Kerestük azt, ami közös, ami több annál, hogy szóló énekesek – akik voltunk/vagyunk saját zenekarainkban – összeállnak egy együttessé. Együtt, valami többet, újat szerettünk volna létrehozni.
– Az a cappella műfajnak hosszú évtizedes hagyományai vannak elsősorban a különböző dzsessz-irányzatokban, vagy a popzenében. Jellemzően a férfi hangoknak is fontos szerep jut, ám ehhez képest a Napfonat egy női énekegyüttes, amely világzenét játszik. Egy jól felismert piaci rést igyekeztek betölteni, vagy ennél spontánabbul alakult minden?
– Volkova Krisztina (V. K.): Nem igazán foglalkoztunk azzal, hogy van-e hasonló formáció a hazai, vagy akár a nemzetközi piacon. Menet közben jöttünk rá, hogy műfajilag is, hangzásában is itthon talán egyedülálló, ami kikerekedett ebből a találkozásból. A világzenei irány is közben alakult ki annak köszönhetően, hogy mind az öten más-más zenei környezetből jövünk és különböző kulturális háttérrel rendelkezünk. Van köztünk felvidéki, erdélyi, alföldi leány, én például egy orosz-magyar családból származom. S bár alapvetően a cappella együttes vagyunk, tehát főként énekhangra hangszereljük a dalainkat, szabadon kezeljük a műfaji határokat és előszeretettel alkalmazunk ritmushangszereket. Ez olykor sámándob, cajon, body percussion, vagy különféle csörgők használatában nyilvánul meg, de egy számban citera is felcsendül.
– Sz. H.: Az elején nem ismertük egymás hangjait, orgánumát, és mindannyiunkban volt némi félelem, amikor a saját dalainkat, vagy a kedvenc népdalainkat mutattuk meg egymásnak, de a harmónia szinte percek alatt kialakult. Elkezdtük keresni, mi a közös bennünk, mi az a paletta, amelynek színeit jól tudjuk használni. Ebből kijött valami, ami az eltérő zenei gyökereinkből táplálkozik és bár van köze a népzenéhez, a pophoz, a dzsesszhez, de egyik műfajba sem lehet beletuszkolni. És nem is ez volt a cél, hanem az, hogy szabadon alkossunk. Világzenének is inkább csak azért nevezzük, mert ez egy jó gyűjtőnév. Ebben a szellemben folyik a közös munka is: a próbákra viszünk egy saját zenei anyagot, vagy egy verset, amivel szeretnénk foglalkozni. Ezt, mint egy labdát bedobjuk és hagyjuk, hogy pattogjon, guruljon, amerre jól esik. Csapatjáték. A közös alkotás ezen része improvizációra és figyelemre épül, aztán egyszer csak kialakul egy fejlődési irány és elkezd közelíteni ahhoz a formához, amit már lehet kompozíciónak nevezni. Az első lemez dalai is nagyrészt így jöttek létre.
– V. K.: Pont ennek az improviációs alkotási folyamatnak az eredménye, hogy menet közben sok zenei téma kerül elő, amelyekkel szeretünk játszani, kibontani azokat, ezért vannak egészen hosszú dalaink is. Néha összeolvasztunk két zenei anyagot, például egy magyart és egy idegennyelvűt, amely tematikában vagy dallamvilágában illeszkedik egymáshoz. Abban különbözünk a kórusoktól, hogy nálunk nincsenek kőbevésett szólamleosztások, ezáltal is változik egy-egy dal megszólalása.
– A Napfonat nagyon hamar megtalálta a közönségét. Mi az, amivel sikerült megszólítani, közel kerülni az emberekhez?
– SZ. H.: Ez nekünk is kicsit meglepetés volt, hiszen nem a hagyományos zenekari megszólalás jellemző ránk, jobbára csak énekhangot és ritmushangszereket használunk. Nem egy piacorientált megközelítés volt ez, de talán éppen ezért működik. A közönség ráérzett a zenénk ízére, arra hogy az énekszó – akár csak hallgatva, akár bekapcsolódva, közösen másokkal – mennyire felszabadító, gyógyító erejű tud lenni. A saját hangját használva bárki részese lehet ennek a nagyszerű érzésnek, mi pedig ehhez csinálunk kedvet. És hogy erre milyen nagy az igény, mutatja, hogy a vírusjárvány előtti Napfonat felszabadító ének-workshopjaink telt házzal futottak. A koncerteken, vagy azokon kívül is az embereknek arra van igényük, hogy egy-egy dal a közelükbe, szívközelbe kerüljön és azt be is tudják engedni. Nekünk ebből sikerül közvetíteni valamit, amit én a zenénkben érezhető életörömnek és őszinteségnek tulajdonítok. Az életöröm hajtja a Napfonatot és az a szerencse, hogy ez ragadós, a közönség is részese tud lenni ennek.
– V. K.: Ezt Bognár Szilvia népdalénekes fogalmazta meg nagyon szépen. A lemezt meghallgatva azt írta, hogy mintha egy modern kori fonóba, egy erős női közösségbe csöppent volna. Az, hogy alapvetően énekhangra és ritmusra épülnek a dalaink, segíti a közönség bevonását az együttzenélés élményébe, és mi élünk is ezzel a lehetőséggel. Sokszor invitáljuk a hallgatóságot közös éneklésre, ritmikai, vagy épp koreográfiai játékokra a koncert közben.
– Az életöröm színpadról jól közvetíthető. De miként lehet mindezt átültetni egy lemezre?
– V. K.: A felvételkészítés módszereivel előzetesen sokat kísérleteztünk. Kiderült, hogy nálunk nem működik az, hogy külön-külön, hangsávonként rögzítsük a dalokat, bár ezzel a technikával könnyebben lehet javítani a hibákat, a hangzás azonban sokkal sterilebb lesz, és valahogy kivész az élet belőle. Ezért inkább azt választottuk, hogy egyszerre, körben állva vegyük fel a lemezt, mintha élő fellépésünk lenne. Az így készült felvételek minden apróbb hiba ellenére is sokkal élőbbek, szerethetőbbek, együtt lélegeznek, és jobban is szólnak. A felvételeket és a keverést Kopcsik Márton (Bresaola Studios) végezte.
– Sz. H.: Volt olyan szám, amit első nekifutásra felvettünk és meg is tartottuk. A zenei megvalósítás mellett legalább annyira fontos a dalok atmoszférája, amit sokadik nekifutásra már nem lehet reprodukálni.
– Ma már szinte mindenki online hallgat zenét, lehetőleg ingyen. A Napfonat mégis hagyományos, kézzel fogható kiadványt, CD-t adott ki. A mai fogyasztási szokásokat ismerve mi értelme ilyesmivel bíbelődni?
– V. K.: A zenéhez ma már valóban ingyen is hozzá lehet jutni, az online térben éppen ezért mára óriásira nőtt a zaj. Egy lemez a hozzátartozó booklettel ugyanakkor egy kézzel fogható kiadvány, ami esetünkben egy kis mesevilág, történetekkel és a dalokhoz készített egyedi festményekkel, ami Makhult Gabriella képzőművész érdeme. Egészen más élmény úgy hallgatni egy lemezt, hogy kézbe vehető egy füzetke, ami az eredeti nyelvű – a magyar mellett spanyol szlovák, lengyel, orosz és cigány – dalszövegeken kívűl fordításokat és egyes dalok kultúrtörténeti hátterét is tartalmazza.
Sz. H.: A lemez fontos előzménye volt az is, hogy a Napfonatot beválogatták a Hangfoglaló Programba, amely rengeteg szakmai segítség és komoly kapcsolati tőke mellett a felvétel elkészítését is támogatta. A program keretében és a kiadónk révén külföldön is terjesztik a lemezünket.
– Milyen szakmai fogadtatása van a lemeznek?
– V. K.: Csináltunk egy promóciós kampányt, elküldtük a lemezt véleményezésre számunkra fontos zenészeknek. Legnagyobb meglepetésünkre nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, a már említett Bognár Szilviától kezdve Palya Beán, Harcsa Veronikán, Ferenczi Györgyön, Senán, Ölvedi Gáboron, Szeder-Szabó Krisztinán át Gryllus Dánielig. Általában a friss, üdítő hangzást emelték ki, és hogy különleges színfoltjai vagyunk a hazai zenei színtérnek. A biztatásukon és támogatásukon túl számunkra fontos visszajelzés, hogy más-más dalt emeltek ki számukra legkedvesebbként, ami azt is jelenti, hogy nemcsak egyetlen „sláger”, húzódal van a lemezen. Ennek azért örülünk, mert nekünk mindegyik dal egyformán kedves.
– Mik a vírusjárvány utáni tervek?
– Sz. H.: Egyelőre mi is azt várjuk, hogy magához térjen a rendezvénypiac. Sok meghívásunk van, reméljük hogy rövidesen koncerten találkozzunk a közönségünkkel. A Hangfoglaló Program keretében rövidesen videoklippel jelentkezünk, ennek felvételei május elején készültek. A Narrator kiadóval együttműködve készítünk hamarosan egy koncertfilmet, amelyen a lemezanyagán felül még rögzítünk néhány dalt a repertoárunkból. Ezenkívül tervben van egy hat állomásos turné is a V4 országaiban, amire reményeink szerint még idén ősszel sor kerülhet.
Napfonat: Szól a világ, Hangvető Kiadó, 2021. 3500 Ft. (Letöltve a Napfonat Bandcampről: 2000 Ft.)
