Az utóbbi évben nagyon belemerült a papírmunkába, annak élt Tandori Ágnes, hogy a férje örökségét gondozza – erről beszél lapunknak Dargay Attila özvegye, Henrik Irén animációs operatőr. A filmessel nemrég interjúztunk a Mézga család kulisszatitkairól, most pedig korábbi szomszédjairól kérdeztük őt. Henrik Irén is régóta a Lánchíd utcában él, fölötte laktak Tandoriék, akikkel gyakran beszélgetett, összejárt, ismerte őket több évtizede. Tavaly februárban aztán, nyolcvanéves korában elhunyt Tandori Dezső, őt pedig követte most nála négy évvel fiatalabb felesége. A költő szerkesztője, Tóth Ákos búcsúzott a Tiszatáj Online-on Tandori Ágnestől, aki íróként, műfordítóként dolgozott. Férjével közösen ültette át magyarra Edgar Rice Burroughs műveit, Tarzan-sorozatát, ahogy Robert Blochtól a Pszichót és Arthur Schopenhauer főművét (A világ, mint akarat és képzet). Közös könyvük volt továbbá az 1985-ös Madárnak születni kell…!, amiben madártartási tanácsokkal látták el az olvasókat, bevezetve őket Szpéró veréb és társai világába.
Az elmúlt évben több veszteség is érte Tandori Ágnest, a férje után nemsokkal meghalt a szeretett közös kutyájuk is, így magára maradt – erről beszél lapunknak Henrik Irén. A testvérek mellette voltak, de egyébként ahogy Tandori Dezső, úgy felesége is elzárkózó ember volt, „nem volt lehetőségünk megnézni, miért nem látjuk már őt három napja.” Az operatőr elmondása szerint lelkiismeret-furdalást is kelt bennük, hogy nem találtak rá előbb, de nem szerették zargatni őt – végül rá kellett törni az ajtót.
Aki világokat teremtett - Tandori Dezső emlékére | Magyar Hang
Tavaly óta elsősorban Tandori műveiben merült el a feleség, azon volt, hogy a hagyatékot gondozza, felszínre hozza a még lappangó kincseket. Henrik Irén szerint nagyon értékes, kulturált ember volt, ahogy Tandori Dezső is, viszont a házasságban egyértelműen a férj volt a határozott fél, ő szeretett dönteni mindenről, ami olykor vitákat is szült. – Ágnes annak szentelte az életét, hogy Dezsőt segítse, támogassa. Olvasgatta is a munkáit, de kritikát azért inkább ritkán mondott – elevenítette fel az operatőr.
Ahogy a Tiszatáj is írta: a műfordító Nagy Ágnes néven született 1942. október 28-án, Pécsen. Erdélyben és Vácon élte gyerekéveit húgaival együtt, aztán az ötvenes években költöztek a fővárosba. Francia-német idegen nyelvű levelezői diplomát szerzett, 1967-ben pedig hozzáment Tandori Dezsőhöz.
Dolgozott a Malévnál, majd az Iparművészeti Vállalatnál, de ezt a hetvenes években ott hagyta, és szellemi szabadfoglalkozású lett. Henrik Irén szerint eleinte nagyon tiltakozott ez ellen, maradt volna a munkák mellett, de végül a Tandori-írásokban teljesedett ki. Segítette a munkák megszületését, vagy csak otthon aggódott, mint mikor a férj akár Angliába is kiutazott a lóversenyek miatt.
Tandori Dezső könyvében, az 1999-es Nem lóverseny!-ben olvashatjuk: „Az első nagy baj valami drámai fordulat volt – életünkben idehaza, feleségemmel s velem – 1977-ben. Utána kezdtek jönni a madarak. Mikor 1984-ben feleségemet kórházba küldték, hogy eltávolítsák a fél veséjét, ő így kiáltott: »De hát főorvos úr, az lehetetlen, nem hagyhatom el a madarainkat…!« Emlékszem, amikor már itthon volt lábadozó beteg Tandori Ágnes, próbáltam »vinni a háztartást«, elláttam akkor futballcsapatnyi madárseregünket minden hajnalban, írtam egy máig kiadatlan Nat Roid-könyvet, közben a fülembe, fejhallgatón át, dzsessz szólt. Műsorom napra nap hajnali fél öttől fél nyolcig. Ugyanilyen »verekedős«, rámenős, belharcos stílusban csináltam »a ló-ügyet«, amikor jól csináltam. Ha szerencsém volt közben, ha nem. De ha rosszul csináltam, akkor is így.”
És később: „Az első futam nem is volt olyan poénos. Nem nyert a »Seymour« (később is jó volt tágítani tőle), de második lett, harmadik az Against You… őt azért gondoltam, mert hogy Tandori Ágnes nyilván ellenezné a nagy fogadósdit (ma ő bízik bennem aránytalanul, bár igazi meggyőződés nélkül, nagyon), jó, a Visage nyert, de…”
Akinek a minimalizmusban a sok kellett - Tandori Dezső 80 | Magyar Hang
A zenét, ahogy Henrik Irén, úgy Tandori Ágnes is nagyon szerette, gyakran jártak át közösen klasszikus lemezeket hallgatni. – Bach volt a kedvence, ahogy nekem is – elevenítette fel az operatőr. Persze, Tandori Dezső is szerette a zenét, de gyakran inkább előadni, szintetizátoron játszani, míg Ágnessel inkább hallgatták a kedvenc zeneszerzőket, és a dzessz világa annyira nem a feleségé volt. Emellett a világtól jobban elzárkózott a házaspár, még leginkább Henrik Irénékkel jártak össze. Az operatőr fel is elevenítette, mikor a költő átvette a Prima Primissimát, és ragaszkodott hozzá, hogy az átadóra is a kedvenc kötött sapkájában menjen. – Közölte is világgal, mindenkivel, hogy ő márpedig ebben megy, ebben kell jó legyen nekik – idézte fel az animációs filmes, aki szerint persze a rapszodikus természet és a makacsság a nagy művészek sajátja.
Az utóbbi évben azt látta Henrik Irén, hogy Tandori Ágnes hihetetlen akaraterővel, lelkesedéssel vetette magát a papírok közé, „ebben a nagy kutakodásban hagyta itt ezt a világot.” Az operatőr szerint nehezen viselhette, hogy itt maradt karácsonyra és szilveszterre is egyedül, elment a kutya is, akivel korábban szívesen járt még ki Szentendrére egy apartmanházba – volt egy külön kis lakrésze.
Tóth Ákos nekrológja szerint akadnak még lappangó művei Tandori Ágnesnek, közös novella- és verspublikációk jelentek meg olyan folyóiratokban, mint a Liget, az Ex Symposion vagy a Vigília. Tandori Ágnes önálló műve volt a Pipike című szöveg, ami vak verebük emlékére íródott, és az 1998-as A Semmi Kézben jelent meg először. „A felsorolt bibliográfiai adatok együttesen sem képesek felidézni és érzékeltetni Tandori Ágnes hozzájárulásának jelentőségét Tandori Dezső életműve szempontjából: szinte szótlan, de kitartó jelenléte, mely öt évtizeden keresztül Tandori minden emberi-művészi kísérletében megbízható és méltó támogatást jelentett, valójában ugyanis Tandori művészi univerzumának keretei közt – a korai nagyregények és hosszú versnaplók lapjain – mutatkozik érvényes alakjában, és van maradandó módon megörökítve. A Lány, Másikunk, Madame D’Array, Tradoniné, T. Á., stb., annak a titokzatos élőnek megannyi, igazinál igazabb neve, ki 2020. január 1-jén végleg megtért Övéihez” – írta Tóth Ákos.
