Lassan tényleg mindenben kizárólag fehérként és feketeként kell a világot látnunk, azaz vagy egyetértesz a kormány politikájával minden szinten, és ellenvetés nélkül aláveted magad ennek, vagy ha véleményed nem egyezik a központi akarattal, akkor harcot hirdetnek ellened, így akár még hazaárulóvá is válhatsz rövid időn belül.
Nos, a kultúra sem kerülte el ezt a háborút, és a kormányközeli Magyar Időkben egy bizonyos Szakács Árpád mondja meg a frankót, legutóbb például Bereményi Géza, több nagy sikerű film – például az 1981-es Megáll az idő vagy az első bemutatásának 30. évfordulóját épp most ünneplő Eldorádó – rendezője, forgatókönyvírója, több mint egy tucat kötet Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas szerzője került fel a harci lobogóra, mondván, ő a jelenlegi rendszer kedvence.
Cseh Tamás egykori szerzőtársa egy minapi interjúban a 24.hu hírportálnak kifejtette, nem fog erre reagálni – mint tette azt Tóth Vera –, és kijelentette, aki ezt állította, az szemlátomást egy nagyon hülye ember. „Láttam a fényképét. Mit cáfoljak rajta?” – kérdezett vissza Bereményi, majd hozzátette: „A személyiségemet korlátozzák azzal, hogy mindenféle hülyeséget állítanak rólam…”
Természetesen nem maradhatott mindez válasz nélkül. Előbb Gajdics Ottó, a Magyar Idők főszerkesztője próbálta meg egy publicisztikában megvédeni Szakács Árpádot – nem a filmrendezőbe és íróba rúgott bele nyíltan, hanem az interjú szerzőjét nevezte gazembernek –, majd jött Bayer Zsolt, és saját blogján a tőle megszokott stílusban beszólt Bereményinek: „Talán annyit érdemes mégis megjegyezni, hogy Bereményi Géza valóban élő klasszikus, és ezt senki nem veheti el tőle, még ő saját maga sem, a beszari, megfelelési kényszeres, segghülye nyilatkozatával sem. Annak ellenére marad élő klasszikus és zseniális író-költő, hogy láttam a fényképét. Egy alkoholista vén f.sznak tűnik rajta.”
Ennek a kultúrharcnak rövidesen folytatása következik. Sajnos.
