A kereszténység és a karácsony egyik legszebb és legtitokzatosabb jelképe a betlehemi csillag. Az a különös égi fény, amelyet a pásztorok követtek, mert hitték, hogy elvezeti őket a Megváltó születésének helyére. Történetük egy olyan világba repít minket, ahol az éjszakai égbolt nem csupán gyönyörű látvány volt, hanem üzeneteket hordozott, a pásztorok pedig megértették a csillagok beszédét. Ki gondolná, hogy a szentföldi pásztorok hortobágyi társai még ma is őrzik az ősi tudás morzsáit?
Azt hihetnénk, hogy a bibliai idők pásztorainak tudása mára kihullott az emberek emlékezetéből, a modern világ zaja és a városok fényszennyezése elnyomta az égbolt halvány üzeneteit. De nagyobbat nem is tévedhetnénk. Vannak, akik még ma is őrzik a régmúlt pásztorainak csillagászati ismereteit. A Hortobágy lakói, akiknek élete évezredek óta az égbolt ritmusához igazodik, nem felejtették el az ősi tudást, és még néhány évtizeddel ezelőtt is apáról fiúra adták tovább. Gyarmathy István, a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársa pedig sorra járta a puszta pásztorait, hogy lejegyezze a még élő történeteket és ismereteket.
„Hol tartunk az éjszakában”
A szakember szerint a magyar pásztorkultúrában a csillagos ég ismerete különös jelentőséggel bírt. A pásztorok számára az égi jelenségek megfigyelése alapvető fontosságú volt a mindennapi és szezonális tevékenységek időzítésében. Az állatokkal foglalkozó embereknek ugyanis szigorú napirendhez kellett tartaniuk magukat: megvolt az ideje a hajnali fejésnek, az etetésnek, itatásnak, kihajtásnak. Az évszakok váltakozását, a nappalok és éjszakák hosszának változását, valamint a természet ciklusait az égbolton megjelenő csillagképek alapján követték nyomon.
A Hortobágy vidékén élők a beszélgetések során külön kiemelték, hogy a „pásztoremberek a csillagról meg tudták mondani, hogy hány óra lehet körülbelül”. – A Göncölszekér, a Fiastyúk, a Kaszáscsillag és a Tejút mind fordul, és jelzi, hogy hol tartunk az éjszakában – mondták. A pásztorok, akik az esztendő java részét kint töltötték a szabadban, az időjárás várható alakulását (a csillagok, az égbolt jelenségei, a jószág viselkedése és a környező természet alapján) jobban ismerték a falvak és főleg városok lakóinál. Külön odafigyeltek a jeles napokra, amikor a jószág viselkedése hitük szerint megjósolta egy hosszabb időszak időjárását is. Az idő múlásának mérésében a Nap és a Hold is központi szerepet játszott. A Nap járása a pásztorok faragásaiban is megjelenik, de jól ismerték a holdfázisokat is, hiszen ezek nemcsak a hónapok beosztásában segítettek, hanem bizonyos tevékenységek, például a nyírás vagy a vándorlás időpontját is befolyásolták.
Erről szól még a cikk
• Mi köze a betlehemes játékoknak a csillagászathoz?
• Miért kérdezték a magyar pásztoremberek a bojtárjuktól, hogy látja-e az égen a cimboráját?
• Miért említik egy lapon a Hortobágyot a Stonehenge-dzsel?
A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap január 2-ig kapható 2024/51-52. karácsonyi dupla számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
